Dunántúli Protestáns Lap, 1937 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1937-10-10 / 41. szám
Negyvennyolcadik évfolyam. 41. szám. Pápa, 1937 október 10. DDNANTÜLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE _______________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ________ FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF TJTEOL. TANÁR PÁPAj I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Részlet a püspöki jelentésből. A parancsuralom eszméje és ténye a cézár-imperátorok korszaka óta talán sohasem foglalkoztatta annyira az emberiséget, mint a mi időnkben, a világháború szürnyűségei, megrázkódtatásai és katasztrófája után következett második évtizedben. A világtörténelem megismétlődése, körforgása ez, csakhogy az emberiség számbeli és értelmi f ejlettségéhez mért nagyobb arányokban. Az is lehet, hogy nem a méretek nagyobbak, csak a hírszolgálat eleddig hihetetlen tökéletessége és gyorsasága következtében most egyszerre szemünk elé tárul minden, ami a nagyvilágon történik, amiről azelőtt csak részletekben, tetemes időbeli különbözéssel vehetett tudomást az ember. Ami azelőtt más-más irányból felénk csörgedező patak volt, most hirtelen ránktörő áradat. A karaván előtt a Himalájának, a világ tetejének óriásai csak egymás után tünedeztek fel, a repülőgép utasa előtt az egész irdatlan sziklatömeg egyszerre megjelent minden nagyszerűségével és félelmes voltával. Nem tudom, áldás-e, vagy átok ez mirajtunk. Egyszerre látni, egyszerre tudni ma, hogy mi történt tegnap a Sárgatenger partjain és Hiszpánia fergeteges e#ge alatt, Tokió és London külügyi hivatalainak termeiben és Oroszország vértörvényszékein. Legalább annyi ebben az átok, mint amennyi az áldás. Áldás a tájákozódottság, a fenyegető világeseményekre való előkészülés lehetősége, értelmi fejlődésünk felemelő bizonyossága, — nagy átok az az állandó idegfeszültség, mely az egész művelt embervilágot felfokozott izgalomban tartja, lelkünk erejét észrevétlenül, de halálos bizonyossággal felőröli, ha idejekorán meg nem találjuk azt a biztos magaslatot, a lelkiözönviz árjaiból kiemelkedő azt az Ararátot, hol az erős kőszirtalap biztonságot, a fehér galamb olajága enyhületet ád. Ezt a biztos magaslatot pedig sehogysem érhetjük el, ha a kínálkozó, vagy kinált szélsőségek egyikének vagy másikának vörös, vagy fehér habos hullám'aira bízzuk magunkat, mert ezek forrongó örvényeit, szilaj hullámverését a mi állami életünk kicsiny s megelőző szörnyű viharok által megrongált, eresztékeiben meggyöngített hajója aligha bírná el. Az a kollektív parancsuralmi rendszer, mely északkelet misztikus földjén fojtogat egy, a nyugati kultúrától messze elmaradt, de méreteiben óriási, erőforrásaiban kiapadhatían birodalmat és népet,. nekünk magyaroknak és reformátusoknak épp olyan idegen, jellemünkkel, történeti fejlődésünkkel, állami és egyházalkotmányunkkal épp olyan ellentétes, mint a nyugati és déli, egy ember kivételes tehetségén és hivatottságán felépült nacionalista parancsuralom. Az előbbi vérveszteségeiben, vérfürdőjében már rég belefultunk volna, a másiknál pedig a megfelelő utánpótlás még a 40, vagy 60 milliós népeknél sincs biztosítva. Az az egy, most nemzetfenntartónak látszó óriás is halandó ember s az ő összeroppanása olyan földindulást támaszthat, mely a mienknél sokkal erősebb vár falait is megingathatja, ledöntheti. Az is bizonyos, hogy Augusztusok után nem egyszer Nérók és Caligulák következnek. Az a magaslat, melyen nekünk, református magyaroknak a kőszirtalap biztonságot, a fehér galamb olajága pedig enyhületet egyedül adhat: a Golgota ,és azon a mi megváltó és megtartó Jézus Krisztusunk keresztje. Az az erős hit, hogy nem adatott emberek között más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk, mint a Názáreti Jézus neve. Neki pedig van hatalma is, akarata is, hogy megtartson minket. Megtartson a vérzivatarokban, megállítson a sír szélén, kihozzon a koporsóból is. Ez a hit Isten kijelentett igéjén alapul, nemzetünk évezredes története pedig perdöntő bizonyosság e mellett a hit mellett, mikor a világ hatalmasságai az élvakultság óriási erejével szálbanak perbe ezzel a hittel. A magyar nemzet az Isten kegyelméből ránk következő évben, elhalálozása kilencszázadik évfordulóján tartja meg az első magyar apostoli keresztyén király, I. István emlékezetét felújító, felmagasztaló azt a nemzeti ünnepet, melyből illő módon, a mi igaz evangéliumi hitünk és hitvallásaink által megszabott korlátok között, nekünk, református magyaroknak is ki kell vennünk a magunk részét. A népét erővel és hatalommal, vas kézzel keresztyén hitre átvezető, nemzeti és állami életünket eleddig majd ezer évre, de erős ;meggyőződésünk szerint újabb századokra és ezredelcre is megalapozó nagy király, az isteni akarat végrehajtásának e hatalmas eszköze a mienk is. Mi is a magyar nemzeti élet tényezői, a magyar nemzeti sors osztályosai, a magyar nemzeti test tagjai vagyunk. A mi örökkévaló Istenünk miránk is ránktakarta apáinkban szent palástja szárnyát, mikor a mongol hordák nyilai homályosították el a magyar eget, vagy a mohácsi veszedelem vetette előre a másfélévszázados török iga éjszakáját: — a megtartó Krisztusba vetett erős hitben, mely a nagy reformáció által megtisztított alakjában is őseinktől ránk maradt szent örökségünk. Reménységem van. hogy a december hóra összehívott országos zsinat meg fogja találni e magyar nemzeti ünnepnek azt a formáját, mely más keresztyén felekezetű magyar testvéreinkkel a nehéz idők által halálos komolysággal megkövetelt szorosabb egységbe fűz, kifelé semmi jogos, vagy jogosnak vélt érzékenységet nem sért, de belülről sem lesz botránkozás kövévé vagy elválasztó fal építőjévé. /TPÄ7X JföMlílS FŐISKOLA '
