Dunántúli Protestáns Lap, 1937 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1937-10-03 / 40. szám

Negyvennyolcadik évfolyam. 40. szám. Pápa, 1937 október 3. DÜNANTÜLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI; REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE _________________________;______ ME G JELENIK MINDEN VASÁRNAP.________________________________------------------------------------------ FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK ------------------------------------------­FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONQRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA FŐMŰNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Gondolatok a missziói konferencia után. Ami még néhány évtizeddel, vagy talán csak egy évtizeddel ezelőtt is elképzelhetetlen volt, — meg­valósult, éspedig sikeresen valósult meg. A magyar református egyház országos missziói konferenciát tar­tott Budapesten. Magában véve ez a tény is amellett bizonyít, hogy a misszió ügye már nem az egyház keretein kivül álló, kétes értékűnek tartott, vagy az egyháztól idegennek tekintett ügy lett, hanem kezd szervesein beleépülnái a református egyház életébe. Emellett bizonyít az is, hogy nemcsak »titkárok«, nemcsak elégedetlen rajongók, hanem falusi lelkipász­torok is szorgalmas látogatói és felszólalói voltak a három napos konferenciának! Az első gondolat, ami a résztvevők lelkében ki­alakult, épen ez az öntudatra ébredés, a helyzet tiszta meglátása volt. A misszió nem idegenből importált valami, nem is magyar református egyházunk kény­szer terhe, hanem jövőnk kiépítésének biztos funda­mentuma. Nem elégedetlen elemek újítani törekvése, hanem a lelkipásztori gondviselés céltudatosabb vég­zése; az egyházi élet elevenségének biztosítéka. Nem is olyan régen még nem szívesen láttuk a »missziós« lelkipásztort, ma már ez az igazi lelki­pásztori ideál! És nem is lehet másként. Ha igazán Krisztus követői vagyunk, nemcsak tudomásul vesz­­szük, de követjük is az 0 parancsát: tanítvánnyá tenni minden népeket! Ereznünk kell, hogy magyar református egyházunk jövője, élete valóban ettől függ. S ezért nemcsak meghalljuk, de követjük is a Krisztus parancsát! S a másik nagyszerű megtapasztalás az volt, hogy lelkipásztoraink maguk is akarnak tanítványok lenni! Olyan sok szó hangzik a falusi lelkipásztorok­ról épen a lelkészi továbbképzéssel kapcsolatban. S olyan sokan úgy állítják be a kérdést, hogy lelkipász­toraink nem is érnek rá, és talán nem is akarnak — tanulni, magukat folyton képezni! S ezen a konferen­cián láttuk, hogy égő szemmel és szomjas lélekkel miként figyeltek a lelkészek a legelvontabb tudomá­nyos fejtegetésre is. És megállapíthattuk, hogy ki­tűnő bizonyítványt nyertek itt is a kitartásban, s a tanulni akarásban! De nem is lehet másként! Minden egyházát szerető lelkipásztor akar is, tud is tanulni! Hogy aztán taníthasson másokat is az egy szükséges dologra. Minden egyéb haszna mellett már ennek meg­mutatása és meglátása miatt is érdemes volt ezt a konferenciát megrendezni s érdemes volt azon meg­jelenni! Az elvetett s már ott a konferencián kikelő mag Isten segítségével nőj jön egyre nagyobbra s teremje meg áldott gyümölcseit! te. A belsősomogyi egyházmegye közgyűlése. A belsősomogyi egyházmegye közgyűlése s a gyűlés tárgyait előkészítő bizottsági összejövetelek augusztus 4. és 5-én tartattak meg Csurgón a gyö­nyörű és szépen gondozott nagy parkban elhelyezett gimnázium helyiségeiben. Az augusztus 4-én ülésező bizottságok közt első volt a missziói bizottság összejövetele Halka Sándor esperes elnöklése és Kovács József előadó közremű­ködése mellett, Az egyházmegye hitélete bár sok ne­hézséggel küzd, fokozódó mozgalmasságot tüntet fel. Az ifjúság megmozdulása a szaporodó egyesületek­ben és konferenciákon reménnyel biztat. Biztató je­lenség a presbiteri konferenciákon tapasztalt lelkes érdeklődés. Szekták szórványosan vannak, de az elle­nük való védekezést, a hitélet és a lelkigondozás mé­lyítését mind fokozottabban látják el az arra hiva­tottak. A szórványok és balatonparti fürdőhelyek gon­dozása kielégítő. Ifjúsági egyesületi megbízottul Bükki Zsigmond csurgói lelkipásztor állíttatott be, kinek a KIE-munka fokozásában a missziói kiskörök szerint választott körzeti gazdák lesznek segítségére. Csur­gón ifjúsági téli tábor lesz. A bizottság számadása és költségvetése elfogadtatott. Utána a tanügyi bizottság ülésezett Szabó Bálint bizottsági elnök és dr. Benedek Sándor előadó veze­tésével. A tárgyalt tanügyi jelentés a szokásos ked­vező eredményt mutatja. A megválasztott új tanítók közül csak a Nemesdédre megválasztott Nagy László választását hagyta jóvá a minisztérium, ellenben Kis József nagybajomi és Koncz László kastélyosdombói választását visszautasította. Jindra Teofil és Szigethy Zsigmond nyugdíjba mentek. 61 rendes tanító mellett 19 kisegítő-, helyettes- és segédtanító működött. Egy tanító ellen életmódja miatt fegyelmit, másik ellen végelbánást kellett indítani. Szabó Kálmán mezőeso­­konyai, Kulcsár Ferenc böhönyei és Gárdonyi János rinyaújnépi tanítókat kiváló működésükért püspök úr igazgatókká nevezte ki. A taneredmény az előző évi kiváló színvonalon maradt: kitűnő minősítést nyert 44 (55o/o), jelest 23 (29o/0), jót 9 (11%), elégségest 3 (4o/o), elégtelent 1 (1%). Kaposváron a pedagó­giai szeminárium a ref. gyülekezeti ház nagytermében tartatott. Ügy itt, mint másik két járásban is szere­peltek tanítóink. Az évközi látogatások rendszeresí­tésével a vallástanítás fokozottabb ellenőrzését kí­vánja az egyházmegye biztosítani. A tanítók nagy odaadással végzik sokféle teendőiket, azonban az élet­halál harcát vívó anyaszentegyház a legnagyobb tel­p

Next

/
Thumbnails
Contents