Dunántúli Protestáns Lap, 1937 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1937-09-26 / 39. szám

172. oldal.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

1937.

télén célját elérje. Sikereinek magyarázata, hogy három hatalmas eszköze van céljai megvalósítására. Ezek közül az egyik a kommunista internacionále, amely a világ minden részében szétszórja ügynökeit és dolgozik az egyes országok társadalmi rendjének megbontásán. Polgárháborúkat akarnak előidézni, amelyek — mint a spanyol események mutatják — állandóan veszélyeztetik a világbékét.

Másik eszköz a szovjet-diplomácia, amely kapitalista országoknak egymásra való uszításában látja legfőbb célját. Egy új világháborúban reményű a szovjet a nagy perspektívát a bolsevizmus terjedésére.

Harmadik eszköz a vörös hadsereg, amelynek szelleme meglehetősen alacsony, de számbeli ereje és technikai felkészültsége félelmetes. A szovjet erre az intézményre költ legtöbbet, ennek érdekében adóztatja meg évről évre a verejtékező munkásságot nagyösszegü bérlevonásokkal, s ennek biztosítja egész állami berendezkedésében a legelső helyet. A világforradalom hadseregének tartja a szovjet a vörös milíciát és határozottan erre is neveli.

így tehát ma is két fronton: nyugaton, a spanyol polgárháborún keresztül és keleten a kínai és japán ellentétek kiélezésével folyik a roham a béke ellen. Bizonyos, hogy ez a roham a világbéke ellen még sok aggodalmat fog okozni, mégis rendületlenül kell hinnünk, hogy, legalább Európában, nem fog sikerülni a szovjetnek a békét felborítani, mert Európa nem háborút akar, hanem igazi békét és boldog fejlődést.

Nekünk, az egyházaknak kötelességünk ez ellen az aknamunka ellen, a hitetlenség ellen felvenni az élethalál harcot, s hogy ezt a harcot megvívhassuk, hitre, mélységes hitre van szükség!

Honnét meríthetjük ehhez az erőt, ha nem a hitben. Vegyük elő a Szentírást, hisz ott találhatunk erre útmutatást, buzdítást, mert hiszen Pál apostol Timotheushoz írt első levele 6. részének 12. versében ezt mondja: „Harcold meg a hitnek szép harcát, hogy elnyerd az örökéletet, melyre hivattatál és szép vallástétellel vallást tettél sok bizonyság előtt.“ De olvassuk el ugyancsak Pál apostol Timotheushoz írt II. levél 4. részének 1.,

2., 3. és 4. verseiben foglaltakat: „Kérlek azért az Isten és Jézus színe előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat az ő eljövetelekor és az ő országában, hirdesd az igét, állj elő vele alkalmatos és alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketüréssel és tanítással. Mert lesz idő, amikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat és az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez oda fordulnak.“

Nagytiszteletű és Tekintetes Egyházmegyei Közgyűlés! Ez a mi kötelességünk, nekünk hirdetnünk kell az igét alkalmatos és alkalmatlan időkben, vissza kell hozni az embereket az Istenhez. S ha nézzük azt, hogy mit végeztünk ezen a téren az elmúlt időkben, akkor bizony látunk örvendetes, de látunk szomorú jelenségeket is. Mert ha elolvasom az esperes úr jelentését, találok örvendetes megállapításokat: templomok építése, orgonáit beszerzése, templomok renoválása, mindenesetre dicséretet érdemel az a lelkipásztor, aki a mai nehéz időkben ezeket a nagy áldozatokat kívánó feladatokat képes volt megvalósítani. De van szomorú jelenség is, ilyen példáúl, hogy mikor az összes egyházak, s ezek között első sorban a mi református egyházunk intézkedéseket követelnek a kormánytól, szigorú vasárnapi munkaszünet betartására, mert hiszem a mi egyházunk tanítása szerint is azt a megszentelt hetedik napot, a vasárnapot az Isten a pihenésre rendelte, —

akkor a mi pihenő testvéreink nagyon sok helyen elmulasztják a vasárnapi istenitiszteletet és bizony sok helyen konganak a templomok az ürességtől. Elfelejtkeznek arról, hogy a pihenés nemcsak fizikai pihenést jelent, mert hiszen amikor kitárom a lelkemet, a szívemet az én Uram, Istenem előtt, úgy megnyugszik a lelkem, hogy ennél boldogítóbb lelki pihenést senki sem kívánhat.

A másik nagyon szomorú jelenség az, hogy az egyházlátogatók szomorú képet tárnak fel népünk szaporodásáról. A halálozás száma emelkedik, az újszülöttek száma csökken. Az esperes úr jelentése szerint vannak helyek, hol a szaporodás nulla. Megkapóan mondja az esperesi jelentés, hogy a nulla valóságban semmit jelent, de ebben az esetben igen nagy jelentősége van, s annak a kifejezője, a nulla nem más, mint az Istenhez imára emelt két emberi kar a végén kétségbeesésében összekulcsolt kezekkel. Nagyon kérek mindenkit, használjon fel minden alkalmat arra, hogy álljunk elő az Isten igéjével mindenütt, alkalmas és alkalmatlan idejében, figyelmeztessük a mi jó magyar népünket, hogy vetkezze le magáról ezt a szörnyű bűnt, melyet elkövet a haza, az egyház és önmaga ellen is. Mert hiszen a vagyontalan munkásember munkatársakat lel gyermekeiben, akik alig serdülnek fel, rögtön segítenek keresetükkel a család fenntartójának. Azok pedig, akik vagyonnal rendelkeznek s talán éppen vagyonosságuk folytán hogy a birtok szét ne forgácsolódjék, korlátozzák a gyermekek számát, gondoljanak arra, milyen szomorú látvány a lakatlan hajlék, a begyepesedett udvar s gondoljanak arra, milyen szomorú a sorsa az elöregedett, gyermektelen házaspárnak, amikor az sincs, aki lefogja a szemét és mily szörnyű büntetés a halálban is, megüvegesedett, de nyitott szemmel meglátni, amit életben nem látott meg: a bűn következményeit.

Személyi ügyek során esperes úr már reá mutatott arra az örvendetes eseményre, hogy a Kormányzó Úr bizalma dr. Darányi Kálmánt ültette a kormányelnöki székbe. Ismerjük őt, hisz hosszú évek óta buzgó munkása egyházunkban s tudjuk azt, hogy az ő magyar lelke, puritán vallásossága, lángoló hazaszeretete menynyire érdemessé teszi őt a magas tisztség betöltésére. Fejezzük ki igaz örömünket az ő kinevezése alkalmából, üdvözöljük a miniszterelnök úr őnagyméltóságát s kívánjuk rá és az ő munkásságára Isten megáldó kegyelmét.

Egy másik örvendetes esemény az, hogy ugyancsak a Kormányzó úr bizalma egy egyházmegyei tanácsbiró társunkat, gróf Teleky Bélát főispánná kinevezve Zalavármegye vezetésével bízta meg. Büszkék lehetünk rá, hogy mindig nagyobb számmal akadnak hittestvéreink között, akik vezető pozícióba jutnak, ez megtisztelése egyházunknak és büszkén valljuk őt magunkénak. Fejezzük ki vele szemben is szerencsekivánatainkat.

Meg kell emlékeznem arról is, hogy dr. Lázár Andor igazságügyi minisztert, aki szintén közülünk való, valamint dr. Ravasz László püspök urat a Kormányzó úr titkos tanácsosokká nevezte ki. Nagy megtiszteltetés ez számunkra, de talán még nagyobb az, hogy dr. Ravasz Lászlót a Magyar Tudományos Akadémia másodelnökévé választotta. Díszére fog szolgálni a megválasztott a tudományos életnek, az egész magyar nemzetnek és a református egyháznak. Üdvözüljük őket e magas kitüntetésük alkalmából és kérjük reájuk is Isten bőséges áldását.

Teljes átérzéssel veszek részt a gyászban, melynek kifejezést ad az esperes úr jelentésében, megemlékezve