Dunántúli Protestáns Lap, 1937 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1937-08-08 / 32. szám
Negyvennyolcadik évfolyam. 32. szám. Pápa, 1937 augusztus 8. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ________________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. '_____________---------------------------------------” FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK-----------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK Milyen lelkipásztorra van szüksége a magyar református egyháznak és hogyan lehetek én ilyen?* Mindenek előtt a pásztori elnevezéssel legyünk "tisztában! A Biblia először Istenre használta a pásztor nevet. Dávid azért ujjong nagy lelki örömmel a 23. zsoltárban, mert szükség nem érhet hozzá, hiszen az Űr az ő pásztora. Testének asztalt terít, lelkét az igazság ösvényén vezeti, a halál árnyékában is erőssége, így mitől félne?! Isten azonban gyarló embereket is felruházott pásztori névvel és erényekkel s rendelte őket népe fölé vezetőkül. Ezeknek, mint a legfőbb pásztor választottainak Isten üzenetét kellett felfogni és meghamisítatlanul tovább adni. A pap Isten képviselője, megbízottja volt a zsidó nép között. így a papnak egy parancsolója volt: IsteT, egy fölöttesé1: Isten, egy királya: Isten. Amint mástól is fogadott el utasítást, már hűtlen lett 2 főjéhez. Ezért zúdul Ézsaiás haragja kora pásztora a, mert vakok Isten világossága meglátására és az ar f j'való bizonyságtételre. Ételben való telhetetlense^/^, bornak részegítő italáig ér csak el lelki sóvárgásuk:1- nagy heverések, aluvások, mulasztások és hűtlenségek közben álmodoznak a dicsőbb jövendőről. Pedig ez éppen miattuk nem jön el, sőt egészen más jön el: a pWáztulás, a megölettetés, a számonkérés vészes ideje, melyről Jeremiás így ír: (25. r. 35. v.) Jajgassatok pásztorok és kiáltsatok, heverjetek a porban ti vezérei a nyájnak, mert eljön megöletésteknek és szétszórattatástok ideje. De megjövendölik a póféták a jó Pásztor eljöttének idejét is; megrajzolják áldott alakját, aki szenvedő szolga, aki életét adja a juhokért. Jézus Krisztus személyében megvalósult a jövendölés, áldozatos halálával és' feltámadásával Ő vette át a juhok föpásztorságát s az Ő megbízatására álltak munkába a régi pásztorok s álltunk munkába mi is. Mivel Ő a megbízónk, Ő a gazdánk, eszményképünk sem lehet más, csak Ő! Ez a tudat kell, hogy egyrészt boldog ujjongással töltsön el, másrészt folyton érzett felelősséget és iszonyú terhet rak a vállainkra. Vájjon megtudom-e én gyarlóságaim, bűneim és hibáimon át is mutatni a Krisztust? Vájjon tudok-e én úgy állani és járni a nyáj között, hogy bennem a Főpásztor küldöttjét meglássák, észrevegyék? Vájjon csak jézusi cselekedetek szakadnak-e le rólam? Ehhez a feladathoz az szükséges, hogy magam * Részlet ily című előadásból. Irta és a pápai ref. egyhm. lelkészértekezletén felolvasta Szijj József takácsi lelkipásztor. teljek meg előbb Krisztussal, engem tüzesítsen át az Ő szerelme, úgy mint a vasat áttüzesíti a kovács a kohóban, mielőtt formálásához fogna. Ilyenkor úgy látszik a vas megsemmisült, mert egy égő tüzdarabot tart a fogóján, melyet tetszése szerint üt, ver, hajlít és kalapál, miközben izzó szikrák pattannak le róla. Ha ilyen tűzzé tudunk válni szolgálatunkban, akkor a Főpásztor használhat arra, amire akar, mert mig alakít és átformál, az Ő lelkének tüzszikrái pattannak le rólunk és mint a vas szikrái széthullanak és betöltik a kovácsműhelyt, úgy ezek a lelki szikrák széthullanak rólunk a nyájra s betöltik őket Krisztus szerelmével, Krisztus követésére. A legelső és elengedhetetlen követelmény tehát az, hogy én, a lelkipásztor, égjek, mert ha nem égek, nem tudok gyújtani sem. Lelkipásztori szolgálatom iegy-egy nehéz csüggedt napja után, mikor semmi sem sikerült, közel jön hozzám Jézusom és megkérdezi: Simon Jónának fia szeretsz-e engem? Csüggedve tán és zokogva, de annál határozottabban kell megvallanam és keblére borulnom: Uram, te tudod, hogy szeretlek téged! Szeretetem azzal mutatom ki, hogy hevít és munkára hajt a hivatástudat. E hitetlen világ közepén úgy állok, mint akiben semmije sincs e világnak! Minden ügyben Isten ügyét, egy magasabb s tisztább világ igazságát képviselem. Megmutatom, hogy az én királyom lélek, tehát én sem vagyok az anyag rabja. Hallatnom kell a lélek szavát alkalmas és alkalmatlan időben. Mert azért kell a pap, hogy Istent, hitet, erkölcsöt, a jót, szépet és nemest hirdesse és életével meg is valósítsa. Ha ezt nem tudja megtenni, akkor fölöslegessé tette magát, mert a világban élve a világé lett, hűtlenné küldőjéhez és küldetéséhez. A legszebb beszédek is semmit érők, ha a pásztor életével rácáfol beszédére. A keresztyén életet meg kell mutatnunk híveinknek. Emlékszem, első elemista koromban tanítóm odaült mellém, átnyúlt a vállamon le a jobbkezemig s így mintegy átölelve vezette a kezem, hogy keze segítségével le tudjam Írni az a betűt, ami magamtól sehogyse sikerült. Valahogy így, ilyen szeretettel, mintegy átölelve kell a híveink mellé állani s vezetni, mutogatni a keresztyén életet; ha sehogyan sem ment eddig a Krisztus-másolás, így menni fog! (Folyt, köv.) — Fiatalember-tábor és serdülő vezetői tanácskozás lesz augusztus 23—27-ig összekötve egy napos tihanyi kirándulással. Díj 11 P, 50 százalékos vasúti kedvezmény. Mindezekről az ifjúsági táborokról, konferenciákról részletes meghívót küld a KIÉ Szövetség Budapest, VIII., Horánszky-u. 26.
