Dunántúli Protestáns Lap, 1937 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1937-06-06 / 23. szám
106. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1937. falgimnáziumokba való özönlését. Ezért nincs nálunk is a mai első osztályban leánynövendék a gimnáziumban. De viszont, ha itt nincs, pedig kell a gimnázium a leányoknak, ha mindenáron gimnáziumot akarnak a szülők és akar a mai közfelfogás, akkor egészen természetesen adódott a kerület törekvése az iránt, hogy nőnevelő-intézetünk polgári iskolája leánygimnáziummá szerveztessék át. — A válságot azonban nemcsak a polgári iskola lekicsinylése okozta, hanem továbbmenőleg az a felfogás, hogy a tanítónői pályán nem lehet elhelyezkedni, tehát nem érdemes érte annyi áldozatot hozni. Ez a felfogás, amely a tanítónői oklevélnek az életben való gyakorlati hasznát szerette volna biztosítva látni, de amelyet egyáltalán nem látott biztosítva, eredményezte másodsorban az internátus létszámának csökkenését és válságát. Mert — úgymond a közfelfogás — ha már taníttatnom kell a leánygyermekemet, ha már áldoznom kell érte és ha azt a tanítónői oklevelet úgy sem lehet az életben érvényesíteni, akkor már inkább fogom gimnáziumba járatni. Ezért kellett másodsorban a gimnázium gondolatához folyamodnia a kerületnek, hogy internátusunkat a válságból kimentse és újból a fejlődés útjára vezesse. Csak mellékesen térek ki arra az esetleges ellenvetésre, amely szerint cikkem két tényállításában ellenmondás van, amely látszólag abban áll, hogy tanintézeteink osztálylétszáma megfelelő, az internátus létszáma pedig megcsappant. Ennek a magyarázata az, hogy a polgári iskola növendékei helyből és a közeli környékből mint bejáró növendékek rekrutálódnak. Ezek pedig nem tartják fenn az internátust. Eljutottunk tehát oda, hogy hosszas huza-vona után, meglehetős szívós küzdelem után megnyithatnánk pápai református nőnevelő-intézetünkben a leánygimnázium !. osztályát és ezzel valóra válthatnánk Dunántúl reformátusságának régi óhaját. Eljutottunk odáig, hogy biztosíthatnánk kerületünkben továbbra is a kibeszélhetetlen fontosságú református leánynevelést úgy, amint azt a mai kor igényei kívánják. De hogy ez megtörténhessék, nemcsak kívánnunk kell a leánygimnáziumot, hanem támogatnunk is. Azért mondja a püspöki felhívás: „Szeretettel kérem egyházkerületünk lelkipásztorait, tanárait, tanítóit és tanítónőit, pápai intézményeink minden jóakaróját, hogy leánygimnáziumunk ügyét a lehető legszélesebb körben propagálni, a szülőket pedig, hogy megfelelő korú leánygyermekeiket a f évi június hó 6. napjáig a nőnevelö-intézet igazgatóságánál az 1937—38. iskolai évre előjegyeztetni szíveskedjenek, hogy a leánygimnáziumi első osztály mindnyájunk által remélt benépesítése s ezáltal megnyithatása biztosítva legyen“. Mély tisztelettel feltárom a kerület nyilvánossága előtt, hogy ezen püspöki felhívás eredménye a jelen pillanatig, mikor e sorokat irom, ennyi: nyolc helybeli, egy Egeraljáról és egy magántanuló Csögléről. Tehát ennyien jelentkeztek a várva-várt pápai ref. leánygimnázium I. osztályába a püspöki felhívásban kitűzött határidőig ! Hogy is mondtuk csak ? Legyen csak leánygimnázium, majd lesz akkor növendék elég! Erre elhatározza a kerület a leánygimnáziumot, az elnökség pedig minden tekintélyét, erkölcsi súlyát latba veti annak megvalósulásáért, kifejtvén a miniszter előtt, hogy micsoda közérdek, micsoda közkívánatom a dunántúli vidék (kilenc vármegye) ez egyetlen református leányközépiskolájának megszervezése. A minisztérium nem akar belemenni, mert az ügyosztály kifogásokat tesz ellene, de a kerület elnöksége addig jár utána, míg végre egyszer „nem alaptalan“ a reménység arra, hogy az I. osztály a jövő tanévre megnyitható lesz. Amint ebből látható, szörnyű nagy itt az erkölcsi felelősség egyrészről, és szörnyű nagy a lagymatagság, a nemtörődömség, a közönyösség másrészről! Én úgy képzelem a dolgot, hogy mi valamennyien a magunk falujában és eklézsiájában elkezdjük propagálni a pápai leánygimnáziumot; elkezdjük propagálni azoknál a szülőknél, akikről tudjuk, vagy feltételezzük, hogy taníttatni akarják leánygyermekeiket, hogy nekünk nemcsak kötelességünk, de érdekünk is református intézetben neveltetni leányainkat. Mert ha ezt sem tudjuk megtenni, akkor saját magunk vagyunk hűtlenek az egyházunkhoz és saját magunk tiporjuk el a jövendő piros virágát! Azért azzal a kéréssel fordulok kerületünk lelkipásztoraihoz, tanítóihoz és tanítónőihez és azon világi embereinkhez, akik mint gondnokok, presbiterek, egyházmegyei és egyházkerületi tanácsbirák, hivatalosai a kerületnek, akikről tehát feltételezhetem, hogy olvassák e sorokat, hogy vegyék szivükre nemcsak a pápai nőnevelő-intézet, hanem általában a magyar református nőnevelés ügyét és azonnal tegyenek meg minden tőlük telhetőt, hogy a pápai református leánygimnázium megnyitható legyen! Ólé Sándor. ®s@®@®®@@®®@®®®@®®®®®®®®®®®®®®®®@®®®®®@5 w @ I VEGYESEK I @ ® ©ffi@@®®@®®®®@®®®®®®®®®®®®®®®®)®®®®®®®©®@® — Országos missziói értekezletet rendez Budapesten 1937 szeptember 27 — 29. napjain az egyetemes konvent missziói bizottsága hozzájárulásával dr. Enyedy Andor, a bizottság előadója. Kívánatos lenne, hogy ezen az értekezleten a misszió minden munkása és érdeklődő hive megjelenne s az értekezlet rendezője azért arra kéri az illetékes egyházi elnökségeket, hogy erre az időre más egyházi gyűléseket lehetőleg ne tűzzenek ki. — Az Egyetemes Konvent 296/1937. szám alatt hozott határozotával felhívta a lelkipásztorokat, hogy f. évi június hó 6-án, — a trianoni u. n. békeszerződés aláírását követő vasárnapon — a délelőtt tartandó istentisztelet keretében igehirdetésükben és a nagy imádságban emlékezzenek meg az új határokon kívül élő magyar testvérekről, ez úton is ápolván és fejlesztvén az új határokon kívül élő magyarok közötti lelki egységet és testvéri közösséget. — A pápai református nőnevelö-intézet június hó 8-án, kedden délután fél 5 órakor az intézet dísztermében évzáró ünnepélyt rendez a következő műsorral: 1. CV. zsoltár: Adjatok hálát az Istennek. Közének. 2. Igazgatói jelentés az 1936—37. évről. 3. Chován: Magyar táncok. Zongorázzák: Kiszely Dóra és Láng Anna IV. k. o. n.-ek. 4. Áprili Lajos: Esti dal. Szavalja Kiss Jolán tanttónőjelölt, a versenyszavalat nyertese. 5. Berzsenyi—Kodály: A magyarokhoz. Négyszólamú kánon. Énekli a tanítónőképző-intézet énekkara Ritoók István tanítóképző-intézeti tanár vezetésével. 6. Dancla: Változatok a Paccini téma felett. Hegedűn előadja Eötvös Ella tanítónőjelölt, zongorán kiséri Eötvös Irén IV. k. o. n. 7. Kerényi György: Ludas-játék. Énekli a polgári iskolai énekkar Könczöl Irén polgári iskolai tanár vezetésével. 8. Reményik Sándor: Romon virág. Szavalja Leyrer Gabriella III. k. o. n., a versenyszavalat nyertese. 9. Weber: Felhívás a táncra. Zongorázza Kovács Erzsébet tanítónőjelölt. 10. Medgyasszay Vince: Sára néni rádiója. Szavalja Eötvös Ella tanítónőjelölt, a versenyszavalat nyertese. 11. Petőfi—Fortuner: Mi
