Dunántúli Protestáns Lap, 1937 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1937-05-30 / 22. szám

Negyvennyolcadik évfolyam. 22. szám. Pápa, 1937 május 30. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ___________________________ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. __________________________------------------------------------------ FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK-------------------------“-----------­FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA |l FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS TIIEOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Református könyvnap. Június 1—3 országszerte a magyar könyvek napja lesz. Nagyon életrevaló gondolat volt a magyarság szellemi termékeinek terjesztésére ilyen külön idő­szakot kijelölni, mert hiszen annyi minden érdekli nap-nap után a komoly magyar embert is, hogy köny­­nyen megfeledkezik még ilyen fontos kérdésről is, mint aminő a magyar könyv. Nekünk magyar reformátusoknak is meg kell ra­gadnunk ezt az alkalmat. A »könyvnap« hivatalos könyvjegyzékében inkább a nagy budapesti cégek és a fürge, élelmes, üzleti haszonra dolgozó kiadók ki­adványai vannak csak felsorolva. Legyünk rajta, hogy a könyvnap ránk nézve református könyvnap legyen. Évente, sajnos, kevés pénzt tudunk könyvekre fordí­tani, de amit e célra félretehetünk, azon olyan köny­veket vegyünk, melyek bennünket legelsősorban ér­dekelnek. A jövőben össze kell fogniok a református könyv­kiadóknak és kereskedőknek és belekapcsolódniok a »magyar könyvnap«-ba, hogy a mi értékeink is ott szerepeljenek a hivatalos névsorban, az idén pedig magunk járjunk utána, hogy pénzünkért olyan köny­veket vásároljunk, amelyek a mi szellemünket lehelik, egyházunkat erősítik, előbbre visznek b.ennünket a szeretetben és a szentéletben, hitünk titkainak meg­ismerésében. Lapunk más részén közöljük a lapunkhoz újabban érkezett magyar református könyvek jegyzékét. Ta­lál ezek között mindenki olyant, ami őt érdekli. Sze­ressük a mi íróinkat és vegyük, olvassuk az ő köny­veiket. P. J. Tizezer gereformeerd lány találkozója A legtöbb ember amikor ezt hallja: szigorú re­formátus keresztyénség, azt hiszi, hogy az savanyú ábrázatú, komor nézésű emberek közössége, akiknek arcáfi soha, vagy csak nagyon ritkán jelenik meg a mosoly s szivéből alig fakad igazi jókedv, öröm; vidámság. Ellenkezőjéről győzhette meg a résztvevőket a most május 19-én Zwolle-ban tartott holland refor­mátus leányegyesületek rendes évi konferenciája, me­ly az ország különböző részeiből tizezer leány vett részt. Olyan tömeg volt ez, hogy nem egy, ha­nem nyolc különböző helyen kellett programmjukat lebonyolítani. A leányok túltettek létszámban a fiú­kon, akik áldozócsütörtökön mintegy ötezren voltak Middelburg-ben. Hatalmas szám mind a kettő, me­lyek arról tesznek bizonyságot, hogy a holland refor­mátus ifjúság erősen megmozdul, mikor Krisztus szava közös táborba szólítja őket. Mi, kampeni magyarok, csak egy kis részén s csupán egyik csoport összejövetelén vehettünk részt. Amit a magam részéről tapasztalhattam, az felülmúlta minden várakozásomat. Mikor pár perccel két óra előtt átléptük a Buiten­­societeit csarnokának küszöbét, annak földszintjét és karzatát már teljesen elfoglalta a mintegy ezerötszáz leány. Rendben, fegyelmezetten ültek helyükön. Egy részük indulószerű vallásos énekeket énekelt, másik részük beszélgetett, gondolatait cserélte ki. Fegyel­mezettségük tűnt ki az egész konferencia ideje alatt. Ezt a vezetőség külön ki is emelte a végén, hogy bár tízezren voltak, nem volt egyetlen fennakadás sem. Elég volt az elnöknő egyetlen intése s már is halotti csend támadt nyomában. Mikor pedig a belát­­hatatlanul hosszú leánysor a város melletti vásártérre vonult, hogy ott köszönjenek el egymástól, nemcsak hogy hármas katonasorokban vonultak, hanem egy­szerre is léptek énekük ütemére. Előadások tartására a legjobb előadókat kérték fel. Ilyeneket követeltek a szóbajött témák is, mint: Noádja és Hulda (bibliai nők); Az ifjabb nemzedék kötelessége Kuyper lelki örökségével szemben; Kuy­­per küzdelme; Munkatársak (Istenéi); Kuyper müvé­nek maradandósága; Mi nem adjuk jel; Kuyper je­lentősége a ti munkátok számára; Hivő életfelfogás. Az előadások nagy része tehát a közelgő Kuyper centennáriummal kapcsolatos volt. Egy-egv csoport két előadást hallott. És bár az előadások elég magas theológiai színvonalon mozgók voltak, mindkettőt fe­szült figyelem követte. (A többit vázlatosan a leány­­egyesületek lapja hozza majd.) Még a legegyszerűbb leányok kezében is papiros, ceruza volt és jegyeztek szorgalmasan, hogy ha otthoni egyesületükben a hal­lottakról beszámolnak, tudják, miről volt szó. A konferencia impozáns befejezője volt 'a vásár­téri közös összejövetel. A meleg napsütésben ezer meg ezer fej volt látható. Nemcsak a résztvevőké, ha­nem az ezrekre menő kiváncsiaké is. Ennek az össze­jövetelnek szószólója (prof. Waterink) röviden össze­gezte a konferencia tanulságait. »Ezt a konferenciát is, mint mindegyiket követik majd a szokott hétköz­napok. Mindenki megtér haza, hogy itt szerzett be­nyomásai után még odaadóbban éljen és szolgáljon Isten dicsőségére.« Mikor a hangszórón át felcsendült kérdése: »Ifjú leánytestvéreim, akarjátok-e ezután még odaadóbban szolgálni Krisztust és Isten dicsőségét?« — tizezer leánytorokból hangzott a határozott, boldog felelet: »Ja ..., ja ...!!« Nemcsak Oroszországban és Spanyolországban, de az egész világon a Sátán toborozza seregét. Külön­böző jelszavakkal díszített zászlók körül embermilliók

Next

/
Thumbnails
Contents