Dunántúli Protestáns Lap, 1937 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1937-05-30 / 22. szám
Negyvennyolcadik évfolyam. 22. szám. Pápa, 1937 május 30. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ___________________________ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. __________________________------------------------------------------ FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK-------------------------“-----------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA |l FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS TIIEOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Református könyvnap. Június 1—3 országszerte a magyar könyvek napja lesz. Nagyon életrevaló gondolat volt a magyarság szellemi termékeinek terjesztésére ilyen külön időszakot kijelölni, mert hiszen annyi minden érdekli nap-nap után a komoly magyar embert is, hogy könynyen megfeledkezik még ilyen fontos kérdésről is, mint aminő a magyar könyv. Nekünk magyar reformátusoknak is meg kell ragadnunk ezt az alkalmat. A »könyvnap« hivatalos könyvjegyzékében inkább a nagy budapesti cégek és a fürge, élelmes, üzleti haszonra dolgozó kiadók kiadványai vannak csak felsorolva. Legyünk rajta, hogy a könyvnap ránk nézve református könyvnap legyen. Évente, sajnos, kevés pénzt tudunk könyvekre fordítani, de amit e célra félretehetünk, azon olyan könyveket vegyünk, melyek bennünket legelsősorban érdekelnek. A jövőben össze kell fogniok a református könyvkiadóknak és kereskedőknek és belekapcsolódniok a »magyar könyvnap«-ba, hogy a mi értékeink is ott szerepeljenek a hivatalos névsorban, az idén pedig magunk járjunk utána, hogy pénzünkért olyan könyveket vásároljunk, amelyek a mi szellemünket lehelik, egyházunkat erősítik, előbbre visznek b.ennünket a szeretetben és a szentéletben, hitünk titkainak megismerésében. Lapunk más részén közöljük a lapunkhoz újabban érkezett magyar református könyvek jegyzékét. Talál ezek között mindenki olyant, ami őt érdekli. Szeressük a mi íróinkat és vegyük, olvassuk az ő könyveiket. P. J. Tizezer gereformeerd lány találkozója A legtöbb ember amikor ezt hallja: szigorú református keresztyénség, azt hiszi, hogy az savanyú ábrázatú, komor nézésű emberek közössége, akiknek arcáfi soha, vagy csak nagyon ritkán jelenik meg a mosoly s szivéből alig fakad igazi jókedv, öröm; vidámság. Ellenkezőjéről győzhette meg a résztvevőket a most május 19-én Zwolle-ban tartott holland református leányegyesületek rendes évi konferenciája, mely az ország különböző részeiből tizezer leány vett részt. Olyan tömeg volt ez, hogy nem egy, hanem nyolc különböző helyen kellett programmjukat lebonyolítani. A leányok túltettek létszámban a fiúkon, akik áldozócsütörtökön mintegy ötezren voltak Middelburg-ben. Hatalmas szám mind a kettő, melyek arról tesznek bizonyságot, hogy a holland református ifjúság erősen megmozdul, mikor Krisztus szava közös táborba szólítja őket. Mi, kampeni magyarok, csak egy kis részén s csupán egyik csoport összejövetelén vehettünk részt. Amit a magam részéről tapasztalhattam, az felülmúlta minden várakozásomat. Mikor pár perccel két óra előtt átléptük a Buitensocieteit csarnokának küszöbét, annak földszintjét és karzatát már teljesen elfoglalta a mintegy ezerötszáz leány. Rendben, fegyelmezetten ültek helyükön. Egy részük indulószerű vallásos énekeket énekelt, másik részük beszélgetett, gondolatait cserélte ki. Fegyelmezettségük tűnt ki az egész konferencia ideje alatt. Ezt a vezetőség külön ki is emelte a végén, hogy bár tízezren voltak, nem volt egyetlen fennakadás sem. Elég volt az elnöknő egyetlen intése s már is halotti csend támadt nyomában. Mikor pedig a beláthatatlanul hosszú leánysor a város melletti vásártérre vonult, hogy ott köszönjenek el egymástól, nemcsak hogy hármas katonasorokban vonultak, hanem egyszerre is léptek énekük ütemére. Előadások tartására a legjobb előadókat kérték fel. Ilyeneket követeltek a szóbajött témák is, mint: Noádja és Hulda (bibliai nők); Az ifjabb nemzedék kötelessége Kuyper lelki örökségével szemben; Kuyper küzdelme; Munkatársak (Istenéi); Kuyper müvének maradandósága; Mi nem adjuk jel; Kuyper jelentősége a ti munkátok számára; Hivő életfelfogás. Az előadások nagy része tehát a közelgő Kuyper centennáriummal kapcsolatos volt. Egy-egv csoport két előadást hallott. És bár az előadások elég magas theológiai színvonalon mozgók voltak, mindkettőt feszült figyelem követte. (A többit vázlatosan a leányegyesületek lapja hozza majd.) Még a legegyszerűbb leányok kezében is papiros, ceruza volt és jegyeztek szorgalmasan, hogy ha otthoni egyesületükben a hallottakról beszámolnak, tudják, miről volt szó. A konferencia impozáns befejezője volt 'a vásártéri közös összejövetel. A meleg napsütésben ezer meg ezer fej volt látható. Nemcsak a résztvevőké, hanem az ezrekre menő kiváncsiaké is. Ennek az összejövetelnek szószólója (prof. Waterink) röviden összegezte a konferencia tanulságait. »Ezt a konferenciát is, mint mindegyiket követik majd a szokott hétköznapok. Mindenki megtér haza, hogy itt szerzett benyomásai után még odaadóbban éljen és szolgáljon Isten dicsőségére.« Mikor a hangszórón át felcsendült kérdése: »Ifjú leánytestvéreim, akarjátok-e ezután még odaadóbban szolgálni Krisztust és Isten dicsőségét?« — tizezer leánytorokból hangzott a határozott, boldog felelet: »Ja ..., ja ...!!« Nemcsak Oroszországban és Spanyolországban, de az egész világon a Sátán toborozza seregét. Különböző jelszavakkal díszített zászlók körül embermilliók
