Dunántúli Protestáns Lap, 1936 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1936-05-24 / 21. szám
Negyvenhetedik évfolyam. 21. szám. Pápa, 1936 május 24. DDNANTDLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.------ '—'-----— ------------ FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK -----------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ g TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK A minta gyülekezet élete és abban a presbiter. Irta és a pápai ref. egyházmegye presbiteri gyűlésén felolvasta dr. Jókai Ihász Miklós egyházmegyei gondnok, m. kir. gazdasági főtanácsos. A magyar református gyülekezetnek a templom mellett másik központja az iskola. Az iskola az egyház veteményes kertje, amelyben nevelkednek a jövő palántái; nagy gonddal, szeretettel és odaadással kell tehát ezt ápolnunk. A gyülekezet egészének és minden egyes tagjának meleg szeretettel és ragaszkodással kell viseltetni iskolájuk iránt. A szülők kötelessége gyermekeik iskoláztatásáról gondoskodni és pedig oly módon, hogy ahol csak lehet, saját hitfelekezetű iskoláinkban történjék az. Az iskolában azután a tanító hivatása, hogy a kor színvonalának megfelelő oktatás mellett a református vallás erkölcsi és egyúttal hazafias nevelési: is megadja a gyermeknek. A szülők mellett a tanítók tartják kezükben a jövő nemzedék fejlődésének irányítását, rájuk van bízva az ifjú lelkek formálása, így tehát a tanítói hivatás rendkívül nagy fontosságú. Éppen ezért a tanító az egyház szolgái között mindjárt a lelkipásztor után következik. A tanító működése messze kihat a távol jövendőre, egy jó . tanító áldásos működését nemzedékek jövendő fejlődése és élete dicséri. Természetesen szükséges, hogy a tanító a szorosan vett oktatásban való képzettsége és jártassága mellett teljes mértékben rátermett legyen az egyház szolgálatára is, át legyen hatva az ősi tiszta református keresztyén hithez való ragaszkodástól és attól a tudattól, hogy neki legszentebb kötelessége, hogy a jövő nemzedéket ehhez a hithez való hűségben nevelje és hogy minden tekintetben egyháza érdekeit szolgálja. Bár minden egyháztagnak kötelessége, hogy különös, nagy szeretettel viseltessék a gyülekezet iskolája iránt, e tekintetben a presbitereknek kell ismét előljárniok, akiknek az iskolára való felügyelet és annak minden, így anyagi szükségleteiről való gondoskodás törvényes kötelességük is. A presbitérium kötelessége annak ellenőrzése is, hogy az iskolában a közoktatás és a vallásos és erkölcsi nevelés mejgTelelő színvonalon álljon. Az iskolai oktatás és nevelés ellenőrzésének és felügyeletének joga és kötelessége természetesen legelsősorban a gyülekezet első presbiterét, a lelkipásztort 'illeti meg, aki egyúttal az iskolaszék elnöke is, akinek kötelessége a tanítónak megfelelő irányítása, ha kell intése és figyelmeztetése, akinek a valláserkölcsi nevelés vezetését az iskolában is kezében kell tartania és akinek ellenőrző és irányító működését a tanítónak is mindenkor köszönettel kell fogadnia. A presbitereknek, a lelkipásztornak és tanítónak kötelessége annak ellenőrzése, hogy minden gyermek iskolába járjon. Senkinek sem szabad szegénysége miatt elmaradni az iskolából, mert hiszen a népiskolában elnyerhető legelemibb tudás megszerzése és az ezzel kapcsplatos valláserkölcsi nevelés minden gyermek részéré kell, hogy egyformán, biztosíttassák. Ruházat és tankönyv hiányában tehát senkinek sem szaoad elmaradnia, hanem azoknak részére, akiknek ezekre sem kerülne, a gyülekezet kell, hogy gondoskodjék tankönyvekkel, sőt ha kell és valami módon lehetséges, ruhával való ellátásról is. Nagyon szép példákat látunk e tekintetben éppen kicsiny és anyagiakban nem igen bővelkedő gyülekezeteinknél, itt ismét a presbiterekre hárul első sorban a teendő az ellenőrzés és a segítség iránt való intézkedés tekintetében. Miután igazi református keresztyén gyülekezet alig lehet iskola nélkül, természetes, hogy szó sem lehet az iskola esetleges feladásáról, államnak vagy községnek való átengedéséről. Az ősök által rendkívül nehéz időkben nagy áldozatokkal létesített iskolákhoz törhetetlen hittel és szeretettel kell ragaszkodni és minden nehézség közepette is meg kell azokat tartani a magunk részére, mert tántoríthatatlan meggyőződésű, hithűségben erős, az ősök hgyományaihoz mindenben méltó reformátusokat csak saját hitfelekezeti iskoláinkban nevelhetünk. Az ősi iskolákhoz való meleg és erős ragaszkodás és ezzel kapcsolatban az erejüket is meghaladó iskolai teherviselés tekintetében gyönyörű és mindenek elismerésére méltó példát szolgáltatnak éppen kicsiny, törpe gyülekezeteink, amelyek államsegélymegvonás dacára is fenntartják önerejükből iskoláikat, hogy ezáltal saját létüket biztosítsák és egyházunk nagy érdekeit szolgálják. E .tekintetben valóban ragyogó mintaképül szolgálhatnak a nagyobbak részére is. Lehetnek és vannak is azonban olyan helyek, ahol a múltban nem volt és ma sincs mód arra, hogy református iskola keletkezhessék. ilyen helyen is kell lenni megfelelő gyülekezeti életnek. Itt azonban fokozottabb kötelesség és felelősség terheli a gyülekezet tagjait, elsősorban a szülőket és presbitereket. A szülőknek itt még fokozoíkabb mértékben kell ügyelniük arra, hogy gyermekeik saját református hitükhöz való hűségben és vallásos érzésben nevelkedjenek, hogy idegen felekezeti behatásoknak kitéve ne legyenek. A presbitereknek, legelső sorban pedig a lelkipásztornak kötelessége a legszigorúbb gondossággal ügyelni rá, hogy az idegen iskolákba járó gyermekek megfelelő vallásos nevelésben részesüljenek és különösen szigorúan ellenőrizni, nehogy más felekezetű vallásoktatásra, vagy más vallásgyakorlatra kényszeríttessenek. A mindenek felett való szeretetnek és az ebből folyó erényeknek: a békességnek, egyetértésnek, testvéri érzésnek kell uralkodnia a valódi minta-gyülé-
