Dunántúli Protestáns Lap, 1936 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1936-04-05 / 14. szám
60. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1936. mozgalomnak olyan kinövései is, melyek nem férnek bele egyházi ténykedésünk medrébe és ha mégis beleszorítanánk, megfertőzné annak, ha sekély is, de élő vizét. Ott van mindjárt az a tény, hogy a Szentlélek! vezetését papirra veti. Nem olvassam erre hivatalos vétót, nem hallottam senkitől tiltakozást, de belső meggyőződésem, hogy a Szentlélek nem papírral és ceruzával dolgozik. És nem diktandó útján és nem' megrendelésre dolgozik, amint ők csak reggeli csendes órán ülnek neki a »vezetést« felfogni és leimi. Ebben van valami a Lélek istenségének profanizálá;sából és az emberi értelem túlértékeléséből. Mit tudja az a gyarló ember, hogy hol Van az a demarkációs vonal, amelyiken innen még az ő fantáziája dolgozott és amelyen túl már az Isten szava szólt? Nem esik-e! bele abba a hibába, hogy fantáziája szüleményét isteni vezetés gyanánt könyveli el és tárja hallgatósága elé? De — mondjuk — az élmény istenélmény volt. Erre az a követelmény, hogy azt közölni kell. Ezt megteheti egy Frank Buchmann, aki egyszer Oxfordban, másszor Amerikában, majd Kínában van, de nem teheti meg az egyhelyen működő lelkipásztor, akinek ugyanaz a hallgatósága,. Lehet és van is neki is élménye, de azt nem ismételgetheti, megrendelésre pedig nem kaphat mindig újabbakat és viharos erejüeket. Lehet a lelkipásztor Istenhez térése csendes, mint volt a legtöbb tanítványé, nem szemmel látható, mint Pálé. Hibája az oxfordi mozgalomnak, hogy szinte rendezi a sablonos megtéréseket. Hangoztatja, hogy nem akar szekta lenni és akaratlanul is az lesz. Nem methodista jelleg-e az, mikor így beszélnek egyesekre mulatva: ez tegnap 3/4ll-kor tért meg, vagy: ez az én lelki unokám, vagy: ma van a lelki születésnapom. Szekta vonása az is. hogy a Szentirásnak csak egy részére, a Hegyi Beszédre fekteti a fősúlyt!, Az Új>testamentomot néha idézi még, de az Ötestamentomról (említést se tesz. Általában az a nézet alakul ki az emberben, hogy több benne az ember-, mint az isten-! félés. Van olyan összejövetel, ahol Bibliát nem is használnak, de azért a bizonyságtételek sodró erővel ömlenek. Nem helyeselhető az a tendencia sem, hogy az éneket mellőzik. Ellentétben áll ez a passzivitástól való szabadulásuk készségével, hiszen épen az éneklés jelent aktivitást a gyülekezeti közösségben. Misztikus kontemplációjukban hangsúlyozzák, hogy a csoport tagjai hitből és imádságból is tudnak élni. Példákkal bizonyítják, hogy akinek elfogyott a pénze, imádkozott és másnap csekk várta,. Ebben) ők gyakorlati megvalósulását látják annak az őskeresztyénségnek, melynek tagjai közt »minden köz vala«j. Ezt mi talán úgy fogalmazhatnánk, hogy imádság munka nélkül és munka imádság nélkül semmit sem ér. Hangsúlyozhatjuk továbbá, hogy ez a lelkieken alapuló kommunizmus abban az Öskeresztyén gyülekezetben alakult ki, amelyiknek tagjairól előzőleg azt olvassuk, hogy »beteltek mindnyájan Szentlélekkel«^ A mai keresztyénekről ezt még elmondani nem leheti jobb hát a külön-külön kapott talentumokkal való sáfárkodás állapotában megmaradnunk, mert logikus az, hogy amig az őskeresztyénség visszaállításán dolgozni kell, amig úgy kell imádkozni, hogy »jöjjön el a Te országod«, és nem úgy, hogy »eljött már a Te országod«, amig van anyag barátokat szerezni a hamis Mammonból, addig a »mindenük köz vala« elvét álta;lánosan megvalósítani nem lehet. Nem, mert most még több lenne a pénzt félretevő Anániás és a többieket rneglopó Judás. Különösnek találták egyesek, hogy, mig a mozgalom Amerikában, Angliában, Hollandiában, Németországban szépen terjed, addig nálunk alig-alig tudjak róla. Az az érzésem, hogy mély gyökeret nem is fog itt verni. Nem, egyszerűen azért, mert mi nem vagyunk felemás igában járó anglikánok, szekta-fészek amerikánok; szigorú, szigorúbb és legszigorúbb hollandusok, újpogány németek, hanem magyar reformátusok, akik meglehetősen homogének vagyunk a tan tisztasága tekintetében. Mi továbbá nem gangszterek, szeszkirályok, notórius bűnözők közt végezzük munkánkat, akiknek fekete múltjuk mellett szikrázó lehet fehér megtérésük, hanem egyszerű magyarok között, akiknek szemérmes hitük.van, azt nem teregetik ki, hanem teszik és gyakorolják. Ezek sohasem fognak megrázó élményeket mondani, mert ilyen nincs is 'nekik. Felróni se lehet ezt, mert az Isten előtt époly kedves lehet az, aki lassan, csöndesen jutott el hozzá;,: mint az, aki előbb szakadékokba zuhant, s onnan felkelve ért célba. Ezekben vázoltam magyar ref. szemszögből nézve az oxfordi mozgalmat előnyeivel és hátrányaival. Mint láttuk, jó motora tud lenni az egyházi életnek, de; könnyen mellékvágányra is tud futni. Fő, hogy otlt legyünk a váltónál és azt iól állítsuk be1. Ha nem vagyunk ott, észreveszi a legegyszerűbb utas is. — A közelmúltban történt, szénahordás idején, hogy a 30-as fiatalemberek kórusa üres volt egy vasárnap délutáni Szószékről tettem szóvá,, hogy nem tudnak az Isten mellett kitartani. Istentisztelet végén a templomajtóban azzal fogadott egy idősebb presbiter: Ne csodálkozzék ezen! Voltam én már nagygyűlésen, országos presbiteri konferencián, ahol uraink és papjaink is egy darabig hallgattak, aztán súgtak-búgtak, egyszer egyik állt fel és ment ki, másszor a másik, —- azok se tudtak kitartani!« Komoly felhivás ez arra, hogy legyünk mindig a helyünkön, tegyük, amit tennünk kell és feleslegessé válik minden külföldi injekció! Felhívjuk a Nagy tiszteletű Lelkipásztor Urak figyelmét, hogy a nagypénteki perselypénz a Nagypénteki Református Társaság által nevelt árvagyermekek részére nevezett Társaság gondnoki hivatalához (Budapest, II, Szilágyi Dezsőién 3. szám) küldendő be. Cs5®®@®®®@@®®®®®®@®®®®®®®®®®®®®®©@@®@©®@© 1 VEGYESEK 1 © (3 @®@@®®@®@®®®@®®®®®®®®©@®®®@®®®®®©®®®©©® — Új doktor. Horváth Endrét, pápai gimnáziumunk kiváló tanárát a múlt héten a szegedi egyetem bölcsészeti karán bölcseleti doktorrá avatták. Áz új doktort melegen köszöntjük. — Harangszentelés Szentantalfán. Örömünnepe volt a maroknyi szentantalfai református gyülekezetnek március 15-én. Ekkor avatta fel a gyülekezet két újonnan beszerzett harangját Szűcs József esperes megbízásából Szilassy Sándor magyarbarnagi lelkész, egyh. megyei tanácsbiró. A zsúfolásig megtöltött templomban a XC. zsoltár elhangzása után az avató lelkész szószékre lép és a rendes liturgia közben Istenhez emeli a lelkeket felavató imájával, melynek végeztével megszólalnak a harangok. A szemekben a beteljesedett vágyak és remények örömkönnyei, a lelkekben hála és imádság, hogy „a jó Isten megengedte érni e napot, amiért egyedül Övé a dicsőség, mert az Ő lelke munkálkodott
