Dunántúli Protestáns Lap, 1936 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1936-03-22 / 12. szám
50. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1936. 3. Dr. Baltazár Dezső elnök felkéri a Gazdák Biztosító Szövetkezetét, meghívott igazgatóját, hogy ha van valami előterjeszteni valója, szíveskedjék azt előadni. Gebhardt Domokos ügyvezető igazgató mindenekelőtt köszönetét fejezi ki a nagyméltóságú elnök úrnak azért, hogy őt a gyűlésre meghívta és alkalmat adott a felszólaláshoz. Hálás köszönetét nyilvánítja úgy a mélyen tisztelt püspök uraknak, mint a nagytiszteletü lelkész uraknak azért a jóakaratéi támogatásért, melyet a Jóléti Társulat és a Gazdák Biztosító Szövefkezete közötti együttműködés eredményessé tétele érdekében, ez alatt a tiz év alatt tanúsítottak. A Gazdák Biztosító Szövetkezetét nagy öröm és jóleső érzés tölti el az OR JÓ által elért szép eredmény felett és kijelenti, hogy lennek további sikere érdekében, úgy mint eddig, lezután is szívesen vállalják a szerződésből folyó kötelezettségeket. Éppen ezért mély köszönettel veszi, hogy a (mélyen tisztelt Intézőbizottság jövőre is a Gazdák Biztosító Szövetkezetével javasolja a szerződés megkötését. A legnagyobb szívességgel ajánljuk fel készségünket arra nézve is, hogy az OR JÓ jövőben a református közönség körében, azok mindenféle biztosításainak felvételével, az eddiginél jóval szélesebb mederben foglalkozhassék s ez által hozzájárulhassunk ahhoz, hogy az OR JÓ református jótékonysági célokra minél szebb eredményt tudjon felmutatni. A Gazdák Biztosító Szövetkezet szintén altruista intézmény lévén, a legnagyobb gondot fordítja a kisemberek szociális helyzetére s ezért a maga részéről is örömmel üdvözli az OR JÓ azon elhatározását, hogy a különböző népjóléti biztosítások, segélyezések erőteljesebb felkarolása érdekében és önállóságának kiépítése céljából ez irányban Alapszabályát módosítani óhajtja. Ebben a tekintetben is teljes áldozatkészséggel vagyunk készek az ORJÓ-val együtt működni. Az ORJÓ igen tisztelt igazgatója, jelentésében felemlíteni méltóztatott a Gazdák Biztosítási Szövetkezete vagyoni megalapozottságát. Erre vonatkozólag minden félreértés kizására érdekében is legyen szabad rámutatnom arra, hogy Szövetkezetünk vagyona 1935 december 31-én 10,608.355 P-t tett ki, ami részben mint tartalékalap, részben mint szabadvagyon teljesen képes garantálni a Szövetkezet kötelezettségét. Ezen kívül azonban a szavatosságot jelenti az évi díjbevétel öss'zege, ami 1935. év végén 8,000.000 P volt. Azt! hiszem tehát vagyoni állapotunk a legteljesebb képét nyújtja Szövetkezetünk erőviszonyának. A Gazdák Biztosító Szövetkezetének igazgatósága, a református egyház nagyrabecsült vezető tényezőival, különösen a nagytiszteletü lelkész urakkal karöltve s jóindulatú támogatásuk mellett * legnagyobb készségét fejezi ki az eddigi összeköttetés még szorosabbá tételére s hajlandó a tőle telhető legnagyobb áldozathozatalra, a református szociális és gazdasági célkitűzések előbbrevitele érdekében. Intézőbizottság jóleső örömmel vette tudomásul a Gazdák Biztosító Szövetkezete igazgatójának kijelentéseit s a maga részéről is hasonló jóindulatának ad kifejezést. 4. Egerházy Lajos ügyvezető igazgató javasolja, tekintettel arra az önfeláldozó és önzetlen munkára, melyet dr. Kiss Ferenc ny. egyetemi tanár a Kalvineumok érdekében 25 éven keresztül kifejtett, »Kiss Ferenc alapítványa céljára ajánljon fel 500 pengőt, az ORJÓ pénztára terhére. Intézőbizottság a javaslatot határozattá emeli s ügyvezető igazgatót felhatalmazza ez összeg kiutalására. Több tárgy nem lévén, elnök a jelenvoltak megjelenéséért köszönetét fejezve ki, a gyűlést bezárja. Kmf. Egerházy Lajos sk. Dr, Baltazár Dezső sk. jegyző. elnök. KIÉ konferencia Istvándiban. Valahányszor konferenciára való felhívást olvasok, vagy magam is részt veszek egy konferencián, mindannyiszor felvetődik lelkemben a kérdés, — hát érdemes? Miért az a sok szónokolás és miért oly kevés a tett? Erre a kérdésre számomra az Istvándiban tartott ifjúsági konferencia adta meg a feleletet. Igen! Érdemas, mert Isten alkalmas és alkalmatlan időben, mindig új és új eszközök és módszerek seítségével hívja az embereket megtérésre. Ma még üres és célnélküli az életem, de isten holnap már csodát tehet velem, mert megláttam a felém kinyújtott kezet, hallottam hívását s én feleltem, Uram megyek! Hitetlen voltam, de már hiszek. Engedetlen és bűnös voltam, de most engedelmes és még bűnösebb. Eddig önmagamért éltem, de most megüresítem magamat másokért. Az Istvándiban tartott konferencia Isten csodálatos hívása volt megtérésre és bűnbánatra. A hívás meghallgattatott, mivel közel 200 ifjú jelent meg a konferencián. Jöttek boldogan, mert érezték, hogy Isten reájuk is bízott valamit. A fiatal, pirospozsgás arcokon, hála Istennek még ilyenek is vannak, látni lehetett az örömöt azért, hogy ott lehettek és hallhatták saját életük kicsiny, de mégis oly fontos kérdéseire adott feleletet. Szemük előtt elvonult a mindennapi élet rettenetes valósága. A mai modern erkölcsiség és az a soksok példa, amelyik a mindennapi élet szomorú eseményeiből került eléjök, világosan igazolta, hogy mivé lesz a Krisztus nélkül való ifjúság. Örültek, hogy végre velük is foglalkoznak. Boldogság sugárzott arcukon, mert látták, hogy őket is szeretik. Szerettek volna eddig is az egyház engedelmes fiai lenni, a szivükből még nem halt ki a lelkesedés, de nem tehetnek róla, ha idáig nem törődtek velük. Bizony — szép és csodálatosan gazdag a Krisztusnak átadott élet, milyen /boldog és nyugodt az a családi kör, ahol a krisztusi békesség uralkodik, hangzott a fiuk ajkáról az igaz és őszinte vallomás. Nagyon áldásos és szép a konferencia, de már későn jöttek, vagy ezután tartsanak minél többet, hangzik a szomorú vád és felhívás* Most mondják, hogy az a modernnek nevezett élet nem keresztyéni és nem magyar? Hol voltak lelki vezetőink idáig? Igaz ugyan, hogy most még nem képviselünk nagy értéket, majd a 24-ik életév után, amikor már mi is adófizető polgárok leszünk, — ha még használhatnak bennünket valamire, akkor majd felkeresnek. Nem tudták vezetőink idáig, hogy az a fülbemászó jazz zene és az a rumba, meg tangó nem magyar, most mondják, amikor már megtanultuk azoikat? Most mondják, hogy az a magyar nóta milyen szép és érzésből fakadó, amikor már kezdjük elfeledni? Tovább lehetne még folytatni, de ne tegyük, mert nagyon fájdalmas. Nem túlzás és nagyítás akar íez lenni, de a tények erről beszélnek és a tények mindig keserű vádként állanjaík előttünk. Érdemes gondolkozni felettük. Ügy érzem, hogy az a konferencia,
