Dunántúli Protestáns Lap, 1936 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1936-03-22 / 12. szám

48. oldal.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

1936.

Fpvház- Díjbevétel Juttatások Tűzkár és Maradvány

az egy- Tűzkár az egyház- Í“‘tatá,s°k a biztosíkei Illet házaktól kerületnek összege tóknak

I

DmeUéki 94 * * *-952'98 29.95911 49.735'80 79 694-91 15.258-07

r{-an- 89 936-38 23.505‘26 39.906-83 63.412-09 26 124-29

1iuneni" 72-428‘— 13.032— 45 646-— 58.678-— 13.750-1ti?Han~ 144-199'14 24.299-08 92.480-47 116.779-55 27.419-59

Összesen 401.116-50 90.795-45 227.769-10 318.564 55 I 82.551'95

Amint e kimutatásból látható, az egyházkerületi juttatásoknak és a kifizetett tűzkároknak együttes összege: 318.564.55 P. Ha ezt levonjuk a tüzbiztosítási díjakban együttesen befizetett: 401.116.50 P-ből, a biztosító intézetek tiz évi haszna: 82.551.95 P, amivel szemben viselték egy esetleg jöhető nagyobb tűzkár szavatosságát. Azonban ha az egyház a hivatalos épületek tűzbiztosítására a kívánt módon belkörüleg rendezkedne be, erről a szavatosságról szintén kellene gondoskodnunk, amit viszontbiztosítás útján tehetne, aminek költsége pedig könnyen veszélyeztethetné az eddig elért kerületi haszoneredményt is.

Ez tehát így nem járható út. Sőt még akkor is, ha valamelyik biztosító intézet olyan önzetlen volna, hogy egyházunk iránti olthataflan szeretetből díj nélkül vállalná a biztosítást, illetve a befolyó díjakat egyházi célokra mind visszatérítené, akkor is, kimutatásunkat véve alapul, csak mintegy évi 40.000 P-t jelentene ez a tétel, szemben azzal a nagy teherviseléssel, melyet református közösségünk hordoz, különböző biztosításaival, illetve az ezek útján származó haszoneredménnyel. -Jóléti Társulatunk kezdettől fogva gondolt a református közönségünk biztosításában rejlő ezen erőforrásra s ezért vette alapszabályszerüleg is programmjába a vele való foglalkozást, ha eddig csak korlátoltabb keretben is. Hogy pedig ezt nem hiába tette, mutatja az az eredmény, mit a Gazdák Biztosító Szövetkezetével való együttműködés s a Szövetkezet teherviselése mellett tiz év alatt elért. Ennek illusztrálására s az ebből származó konzekvenciák levonhatására, bátor vagyok felsorakoztatni azokat a tételeket, melyeket a Gazdák Biztosító Szövetkezete pénztárán keresztül fizettünk ki 1926-tfól 1935 végéig:

A Lelkésze gye sülét, illetve Kalvineumai subvenciójára: 60.000 P. A lelkészek és lelkésznék temetési segélyére: 8300 P. ORLE közgyűlés költségeire: 3700 P. Tisztviselők illetménye fejében: 116.730 P. A temetésisegély akcióban foglalkoztatott egyének személyi és dologi költségeire: 229.053 P. Vegyes adományokra: hírlapokra, stb. 6437 P. Dologi költségekre: •54.950 P. Egyházközségi helyi megbízottak jutalékára: 102.255 P. Lelkészi hivatalokhoz: jótékonysági célokra: 32.093 P. Püspöki hivatalokhoz: jótékonysági célokra: 16,415 P. Ezek összesen kitesznek: 6291,939 pengőt. Ha ehhez hozzávesszük azt a kb. 10.000 P-t, melyet az OR JÓ különböző címeken szerzett meg jótékonysági célokra és azt a 62.661 P-t, melyet temetésisegély akciónk az elhalt tagok után segélyként kifizetett, akkor láthatjuk, hogy Jóléti Társulatunk tiz évi biztosítási tevékenysége révén, a

Gazdák Biztosító Szövetkezete teherviselése mellett, több mint 700.000 pengői futtatott egyházi életünk vérkeringésébe, egyetlen fillér egyházijellegü pénz igénybevétele nélkül. Ez pedig jóval több, mint kétszerese az egyházkerületi tűzbiztosítás eredményének. És hogy teljes legyen a kép akciónk eredménye felől, meg kell említenem még, hogy jelenleg 27 belsőtisztviselő és 35 külső alkalmazott áll az ORjÓ szolgálatában, akik mind reformátusok és akik között hét segédlelkész. És még azt, hogy temetésisegély osztályunk taglétszáma 31.098, tőkeértéke: 7,156.466 P. És ez a hatalmas összeg és ez a teljesítmény egyházi érdekeink szolgálatából eleddig teljesen hiányzott. Meg kell jegyeznünk, hogy ebből az összegből kb. 450.000 P a temetésisegély biztosítással való és csak mintegy két és fél évet kitevő foglalkozásunknak az eredménye. Ezt azért hangsúlyozzuk, mert a biztosítási ügyletek között a népbiztosítás a legkisebb keretű és jövödelmezőségii ágazat.

Amint tehát példánk matatja, a biztosítás valóiéiban olyan erőtényező, melynek öncélunk szolgálatába való állítása, messzemenő eredményeket hozhat egyházi céljaink alátámasztáséira. Azonban sem nem a hivatalos egyházi épületek tűzbiztosítása, sem nem a Jóléti Társulat eddigi korlátoltabb keretű ténykedése által csupán, hanem biztosítási tevékenységünknek a református közönség mindenféle biztosítási ügyletére való nagyobb arányú kiterjesztése által.

jóléti Társulatunk erre a szélesebb körű tevékenységre készséggel felajánlja szolgálatát, amenynyiben az Intézőbizottság ezt elhatározza, természetesen egyházunk minden vezető tényezőjének, különösen pedig a lelkészek támogatásának feltételezése mellett, amire vonatkozólag kérem felterjesztéssel élni az Egyetemes Konventhez.

És itt rá kell mutatnom arra, hqgy Jóléti Társulatunk úgy alapszabályszerüleg, mint a fennálló, de ez év végével lejáró szerződésből kifolyólag is,, a Gazdák Biztosító Szövetkezetével való együttműködésre van kötelezve. Határoznunk kell tehát újabb szerződés létesítéséről. A Gazdákkal tiz éves kellemes és hasznos kapcsolat köt össze. Annak idején nagyon nehéz körülmények között, járatlan úton, sok előítélettel találkozva fogtunk a munkáhofz’ s a Gazdák Biztosító Szövetkezete is teljes bizonytalanságban volt, ha vájjon a velünk szemben magára vállalt kötelezettségeknek megtalálja-e ellenértékűét. De mert mindkettőnk előtt a lojális megértés, a közérdek szolgálata, a magyar nemzeti szempontok érvényre juttatása, a magyar nép sorsának előbbrevitelt rebegett elérendő célként: a siker nem maradhatott el. Eddigi, különböző közös akciónk folytán, annyi szál fűzött egybe bennünket, olv sok és hosszú időre kiterjedő érdekközösség állott elő (p. o. temetési segély biztosítás), a köztudatban és a lelkészek mentalitásában kettőnk között olyan azonos életfelfogás, erkölcsi és anyagi szolidaritás alakult ki, melyekhez ha hozzávesszük az előbb jelzett és hatalmas összeget kitevő befektetését és azt a méltányosságot, melyet minden ügyünkbenbajunkban, törekvéseinkben velünk szemben tanúsított, ha nézzük, hogy berendezettségében is tiszta magyar és altruista intézmény, hogy milyen sok, kizárólag keresztyén alkalmazottnak, köztük sok reformátusnak nyújt életetjelentő kenyeret, hogy vagyonilag a legteljesebb mértékben megalapozott s eredmény szempontjából ma már az összes biztosító intézetek között a második helyet foglalja el, akkor a magunk részéről úgy erkölcsi, mint pénzügyi szempontból továbbmü-