Dunántúli Protestáns Lap, 1936 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1936-03-01 / 9. szám
36. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1936. tünkbe, annak gyakorlásába és azonfelül erkölcsünkbe is beleütköznek s amelyek elkövetői rossz például és megbotránkozás okául szolgálhatnak. Vagyis alkalmazni kell a fegyelmezést mindazzal az egyháztaggal szemben, aki Kálvin szavai szerint »kötelességét Önként nem cselekszi, vagy magát illetlenül viseli, vagy nem elég tisztességesen él, vagy valami korholásra méltót követ el« (Inst. IV. k. XII. fej. 2. pont). (Folyt, köv.) Barth küzdelme az evangéliumi szabadságért, röpiratai (Theologische Existenz heute) alapján. Mit szóljunk ehhez? Egyetlenegy feleletet adhatunk csak és ez így hangzik: tiltakozunk minden erőnkkel e tan betűje és szelleme ellen. Az Evangélium végóráját jelentené e tan egyeduralomra jutása. Inkább zsugorodjék össze az evangéliumi egyház és menjen újra a katakombákba, mintsem hogy e felfogással kibéküljön. Vájjon miért? a) Mert: nem azért kell az egyháznak mindent elkövetnie, hogy a német nép ismét megtalálja az egyházhoz vezető utat, hanem azért, hogy az egyházban találja meg Isten szabad és tiszta Igéjének parancsait és ígéretét. b) A német nép Krisztustól és Krisztushoz való elhivatottságát csak a Szentírás szerint hirdetett Ige által nyerheti el. E hirdetés az egyház feladata. Ellenben nem feladata az egyháznak a német népet ahhoz segíteni, hogy betöltsön egy, a Krisztustól és Krisztushoz való elhívástól különböző hivatást. c) Az egyháznak egyáltalán nem az embereket és a német népet kell szolgálnia, mert a német egyház a német nép számára van ugyan, de egyedül csak Isten Igéjének szolgál. á) Az egyház hisz ugyan az állam isteni rendjében, de nem hisz egy meghatározott államformában. Az egyháznak föladata az, hogy elhirdesse az Evangéliumot a világ valamennyi országában, tehát a harmadik birodalomban is, de természetesen — nem annak a szellemében. e) Az egyház hitvallásának, amennyiben szükség van a továbbfejlesztésre, a Szentírás a mérvadója, de semmi esetre sem egy bizonyos időben érvényben levő politikai, vagy más egyéb világnézet, így a nemzeti szociáiista sem. f) Az egyházhoz .tartozók közösségét nem a vér és faj szabja meg, hanem a Szentlélek és keresztség. Ha a német evangéliumi egyház a zsidó keresztyéneket kizárná, vagy másodrangú keresztyénekként kezelné, megszűnne evangéliumi egyház lenni. g) Ha az evangéliumi egyházban birodalmi püspöki tisztség egyáltalán elképzelhető volna, még akkor se|m lehetne azt politikai szempontok és analógiák szerint betölteni. E sok tévedés ellenére is a német keresztyén tanokat széles körökben befogadták. Befogadták, mert nem keresték az igazságot. Pedig olyan világosan magukon hordják a fonákság és tévelygés bélyegét, hogy már egy konfirmándusnak észre kellene vennie, hogy ő ezek mellett ki nem tarthat még csak egy óráig sem. Különösen veszedelmes e mozgalom terjedése azért, mert általa az jut kifejezésre, hogy egy »hitmozgalom«-nak is lehet a hatalom eszközeivel politikai tömeggyülések és a politikai propaganda indulók stílusában formát adni. A német keresztyénekkel úgyszólván mindenben azonos a fölfogása az ú. n. »///ú-reforrrmtori mozga- A?/7z«-nak (Jungreformatorische Bewegung). Ha jelenleg még nem olvadtak is eggyé, ez az idő hamarosan eljöhet, mert hiszen az egyház lényege felől mind a két mozgalom ugyanazt a nézetet vallja s így csak az egyháznak az állammal szemben való önállósága, illetve önállótlansága az egyetlen ütközőpont. Sokan csatlakoznak az ifjú reformátori mozgalomhoz abban a hitben, hogy annak a védelme alatt sikerül majd megóvni az egyház önállóságát. Távozásukban azonban csalódniok kell, mert e mozgalomból Hiányzik a pozitív hitvallásszerű tartalom, ami nélkül pedig az önálló egyház utáni vágynak specifikus súlya sosem lehet. Ahol »mozgalmak« vannak, mégha a legnemesebb szándékúnk is, ott mindig kisért a szektává válás lehetősége. A Szentiéleknek nincs szüksége mozgalmakra! isten Igéje ezek nélkül is el tudja végezni, amit el kell végeznie,17 annál is inkább, mivel a Lélek ereje nem köthető meg, nem foglalható tanokba, hanem szabadon és korláttalanul tör át mindenen. Nem így a modern német mozgalmak. Ezek első sorban is tanokat adnak, dogmákat állítanak föl, amelyek nem Isten Igéjén alapulnak. A német keresztyének tanításával szemben megjelenik a keresztyénség barthi fogalmazása, mely öt szakaszban tárja elénk az evangéliumi egyház lényegét. Barth tanítása az evangéliumi egyházról 1. Kiindulva a jelenlegi egyház helyzetéből, a bajok okát abban látja, hogy az egyházi fejlődés már a reformáció óta nem volt egészen normális, sőt: a baj egyáltalán nem átmeneti jellegű csupán. Bűnbánatot és megtérést sürgetnek a mostani események, mert hiszen egy századok óta pusztító tévedés lett nyilvánvalóvá. Ez a tévedés abban áll, hogy mi azt gondoljuk, isten kegyelme, dicsősége és kijelentése mellett még az embernek is van joga az egyház küldetése és alakja felől határozni. Ez a tévedés ugyanaz, mint a pápás egyházé, és a rajongóké, amit legfinomabb formájában is vissza kell utasítanunk. E nehéz időkben az a legsürgősebb teendő, hogy mind a református es evangélikus, mind az urnáit gyülekezetek hitük, reménységük és igehirdetésük lényegbeli egysége alapján hitvallást tegyenek az egyház egyetlen Urának fensége mellett. 2. A Szentírás és az egyház viszonyáról szólva azt hirdeti Barth, hogy az egyháznak eredete és léte csupán csak az Igében adott kijelentésben van. Ezt az Igét pedig az egyház az ó- és újszövetségi Szentírásból (tehát nem lehet elvetni az Ótestamentumot, mint a német keresztyének teszik) hallja. A teljes Szentírás nem egyéb, mint Mózes és a próféták bizonysága arról, hogy Isten majd Megváltót küld e világnak és az evangélisták és apostolok bizonyságtétele arról, hogy ez a Megváltó már eljött Jézus Krisztus személyében. Az egyháznak csak akkor van jogosultsága az élethez, ha a Szentírás eme bizonyságát hittel befogadja, engedelmesen továbbadja, a Szentháromság-egy-örök-Isten dicsőségét és az emberek iránti könyöriiletességét hirdeti. Szó sem lehet tehát arról, hogy a mindenkori eseményekben és történésekben kellene látnunk Isten kijelentését. 3. Az egyház a világban van s mint ilyen, a bűnös ember egyháza, mely Krisztus irgalmára szorul. 17 Barth : Theol. Ex. heute 10—40.
