Dunántúli Protestáns Lap, 1936 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1936-02-23 / 8. szám
1936. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 33. oldal. utánozza az új német államformát: Hitler Adolfnak és alvezéreinek az egyházban való konkretizálása ment itt végbe. Ebből pedig mi más következhetik, mint a római katolikus episzkopálizmus? Pásztorbotos püspököt akarnak! Püspököt, aki bizonyos különleges képesség birtokában, azaz a Szentírás helyes értelmének a birtokában őrködik az egyház felett, a tévtanokat fölismeri és rájuk átkot mond, hatalma van a papok és tanítók kinevezésére és letételére, joga van ahhoz, hogy az ő megkérdezésük nélkül egyenesen a gyülekezetekhez fordulhasson, rendelkezik azzal a megbízatással, hogy az egyháznak az államhoz és külföldi egyházakhoz való viszonyában a saját belátása szerint járjon el«.15 16 Ez a »lelkészi Hitler« tehát ugyanolyan tekintéllyel és hatalommal rendelkezik az egyházban, mint a »vezér« az államban. Itt kell rámutatnunk arra, hogy a »vezér« mindig valamilyen esemény következtében áll elő. Megjelenését mindig valamiféle döntő esemény előzi meg (pl. Luthernél és Kálvinnál ez a döntő esemény a reformáció volt). E mozgalomnál ilyen előzményt hiába keresünk. Innen érthető, hogy a reformátusok a főpásztori tisztséget a leghatározottabban elutasítják, annál is inkább, mert a lutheránus' teológia az új dogmát nemhogy csak nem igazolja, hanem mégcsak formulázni se próbálja. Azt mi is elismerjük, sőt egyenesen valljuk, hogy a német evangéliumi egyháznak van vezére, de ez persze nem ebből a világból való, nem földi halandó^ hanem Istennek Igéje: Jézus Krisztus. A mi egyik legnagyobb bajunk éppen az, hogy mi erről igen gyakran megfeledkezünk. Ha Krisztus a vezérünk, akkor nem kell többé egyházi vezér után kiáltanunk, akkor észre kell vennünk, hogy Isten akarata az, hogy mindnyájaja törekedjünk vezérré lenni, de persze nem az uralomban, hanem a szolgálatban, annyival is inkább, mivel minden olyan kiabálás, mély a »vezért« sürgeti, — éppen olyan hiábavaló, akárcsak a Baál-papok imája: »Baál, hallgass meg minket!« III. Ha keressük, vájjon mi idézte elő az egyházi reformot és vetette föl a püspöki cím és hatáskör kérdéseit, akkor az ú. n. német keresztyén hitmozgalmat kell első sorban megemlítenünk. »Úgy látszik, — hirdetik a mozgalom vezérei — mintha a német nép, ráeszmélve erőinek és életének legmélyebb forrásaira, újból meg akarná találni az egyházhoz vezető útat. Éppen ezért a német egyházaknak mindent el kell követniük, hogy ez megtörténhessen.« »E mozgalom hivei számára a nemzeti szociálista állam fenségének elismerése nemcsak a polgári kötelesség és politikai meggyőződés dolga, hanem a hité is; olyan egyházat követelnek, mely ebben velük egyetért. Szerintük az Evangéliumot úgy kell hirdetni, mint a harmadik birodalojm evangéliumát (Evangelium im dritten Reich). Az egyháznak a jövőben a német keresztyének egyházává kell lennie.« A hitvallásokat úgy kell továbbfejleszteni, hogy azok szilárd védelmet nyújtsanak mindenféle mammonizmus, bolsevizmus és nem-keresztyén pacifizmus ellen. A birodalmi püspök választásába ne legyen beleszólásuk a nemárja származásúaknak. A Szentírás két része nem egyenlő értékű: az Ótestamentum csak a zsidó népnek szól, tehát elvetendő. E helyett új kijelentésforrást vesznek föl: a népet és annak történetét, közelebbről a nacionalizmust, sőt az Igét függővé teszik 15 Barth: Theol. Ex. heute 16. 16 Barth: Theol. Ex. heute. 22-23. a mostani államforma erkölcsi és világnézeti fölfogásától is. Ezért van az, hogy a »szellemi vezér«-nek, a birodalmi püspöknek, a mindenkori birodalmi kancellár bizalmi férfiának kell lennie. (Folyt, köv.) Kiss Sándor. Karácsonyi legációk 1935. 1. Győr—Magyaróvár—Hegyeshalom —Nagybácsa 160 P, 2. Pápa—Celldömölk 150 80 P, 3. Zalaegerszeg— Barabásszeg 14010 P, 4. Alsók—Csurgó 130 P, 5. Tata—Szomód 127 P, 6. Enying—Lepsény—Mezőszentgyörgy 122 P, 7. Balatonfüred — Balatonarács — Balatonkövesd 11240 P, Balassagyarmat—Diósjenő—Szokolya 111 P, 9. Csép—Tárkány—Nagyigmánd 9491 P, 10. Kocs—Mocsa 92'35 P, II. Balatonkenese—Csajág— Balatonfőkajár 87 P, 12. Szentgál 86 P, 13. Körmend— Egyházasszecsőd—Egyházasrádóc 85 P, 14. Ete—Ászár— Császár 84 P, 15. Kádárta—Gyulafirátót—Hajmáskér— Sóly—Várpalota—Inota — Csór 78*94 P, 16. Nagybajom— Böhönye 78*77 P, 17. Veszprém—Nemesvámos 76’30 P, 18. Nógrádverőce—Nagymaros—Szob 73'30 P, 19. Falubattyán— Nádasdladány— Sárkeszi — Sárszentmihály 72 48 P, 20. Komárom —Szőny—Naszály 72 P, 21. Sáregres—Igar—Dég 71‘20 P, 22. Dudar—Csetény— Bakonyszentkirály—Réde 7037 P, 23. Keszthely—Sümeg—Tapolca 70 P, 24. Dömös—Pilismarót 6840 P, 25. Balatonhenye—Monoszló—Szentantalfa—Zánka— Köveskál 68 P, 26. Csákberény—Magyaralmás— Sárkeresztes—Moha—Iszkaszentgyörgy 65'59 P, 27. Alsóörs—Felsőörs—Lovas—Szentkirályszabadja—Vörösberény 60*38 P, 28. Tatabánya 60 P, 29. Neszmély— Dunaalmás 55*32 P, 30. Ajka—Tósok—Padrag 54 P, 31. Papkeszi—Vilonya—Királyszentistván—Litér 53'60 P, 32. Polgárdi 53*27 P, 33. Nemesszalók—Nyárád—Mihályháza—Mezőlak 52*04 P, 34. Kálóz—Kisláng 50 P, 35. Kaposvár—Kaposmérő 50 P, 36. Bököd—Dad—Kömlőd 48 P, 37. Nagyrákos—Őriszentpéter—Kerca 46 P, 38. Fehérvárcsurgó—Bodajk—Mór 46 P, 39. Mezőőrs- Táp— Tápszentmiklós—Pér—Pázmánd 44 P, 40. Ősi— Berhida—Kiskovácsi 43*25 P, 4L Mezőkomárom— Szabadhidvég 42 P, 42. Somogyszob—Ötvöskónyi 42 P, 43. Adorjánháza—Egeralja—Csögle —Nagypirit 40'30 P, 44. Darány—Barcs 40 P, 45. Csősz—Tác—Soponya 39*34 P, 46. Lábatlan—Esztergom 3940 P, 47. Hóból —Molvány—Nemeske—Szigetvár 38 P, 48. Felsőgörzsöny—Nagyacsád—Takácsi 37 P, 49. Noszlop— Kúp—Pápakovácsi—Tapolcafő 36 90 P, 50. Győrszemere — Szerecseny 34*39 P, 51. Bőny—Bana—Bábolna 32*14 P, 52. Csököly—Gige 32 P, 53. Balatonszőlős—Nemespécsely—Magyarbarnag—Öcs 32 P, 54. Istvándi—Kisdobsza31*34 P, 55. Nóráp—Kéttornyulak—Dáka—Pápadereske—Borsosgyőr 29*19 P, 56. Erdőcsokonya 29 P, 57. Zselickisfalud—Szilvásszentmárton 23 P, 58. Adásztevel—Homokbödöge—(Nagygyimót) 20*13 P. Összesen tehát 3781 P.
