Dunántúli Protestáns Lap, 1936 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1936-02-02 / 5. szám
Negyvenhetedik évfolyam. 5. szám. Pápa, 1936 február 2. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚL! REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ______________________ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP._______________________-----------------—----------------- FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK -----------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK 1NTÉZENDÖK A bibliaolvasó király. Az életben a legbiztosabb tény a halál. Ez alól nincs kivétel. Még a királyok is kénytelenek engedni Isten hívó szavának. Az elmúlt héten eltemették a brit világbirodalom királyát, V. Györgyöt is. Hiábavaló volt minden orvosi tudás, páratlan önfeláldozású ápolás, kincs, hatalom, szeretet, neki is menni kellett. A lapok szerint oly gyászpompával temették, amilyenhez hasonló aligha fordult még elő a történetben. Mi reformátusok nem vagyunk barátjai a fényes szertartásoknak, melyek sokszor csak külsőségek, mi a lelket nézzük, amely a külső mögött van. Ebből a szempontból foglalkozunk a brit király életével is. Az elhunyt király ezüstjubileuma alkalmából vált nyilvánossá, hogy e király hűséges bibliaolvasó, aki nem mulasztja el egy nap -sem, hogy le ne üljön Isten Igéje mellé erősödni, vigasztalódni. Bizonyára ez a tény az, amely a királyba oly erőket árasztott, hogy halála után nemcsak a világbirodalom minden alattvalója, de az összes kulturállamok népei is kegyelettel álltak meg koporsója mellett. Beszéltem valakivel, aki résztvett a budapesti kálvin-téri gyászistentiszteleten, azt mondta, ő még nem volt soha temetésen, amely annyira meghatotta volna. Skóciában tanuló diákunk azt Írja, hogy az ottani gyászban nincs semmi póz, semmi hivatalos, vezényszóra elrendelt, vagy „illő“ komorkodás. Minden szívből jövő, mert érzik, hogy egy jó ember, egy szívember, egy bibliás ember távozott el a világból. íme, mit jelent, ha valaki naponta társalkodik Istennek A láthatatlan világ rejtelmes üzenetei megvilágosodnak. A halandó ember az örökkévalóság polgára lesz és a hatalmas Isten élete megnyilvánul az ő parányi életében is. Testvérem, be akarod vésni életedet a körülötted levő világ szivébe? Azt akarod, hogy emléked fennmaradjon ? Lépj minél szorosabb összeköttetésbe Istennel. Beszélj Vele, hallgasd Öt. Akkor a te orcádon is kigyúl a láthatatlan, de mégis mindenki által észrevehető fényesség. A jóság és szeretet fog jellemezni és nem félsz elköltözni e világból és elmenni Krisztushoz, akivel lenni mindennél jobb. Barth küzdelme az evangéliumi szabadságért, röpiratai (Theologische Existenz heute) alapján. Ha igaz, hogy az egyház élettörvénye azt követeli tőlünk, hogy halljuk meg Isten szavát a próféták és apostolok szavain keresztül-, akkor az élet az egyházon belül s magának az egyháznak élete is kell, hogy az alázat és szolgálat jegyében folyjon le. Ezzel szemben, az állam — uralom, a kultúra — uralom, az embert lét legjobb és legtisztább megnyilvánulása is — uralom. Az egyháznak nem ez a hivatása. Nem az a föladata, hogy egy újabb uralmat állítson föl: Isten országát a földi birodalmakkal szemben, a kegyesek világát az istentelenekével szemben, az igazak és boldogak szigetét a gonoszság tengerében. Az egyháznak nincs saját léte, nincsenek saját tervei és programmjai, hanem arra vár és abból él, hogy milyen parancsot kap. Éppen ezért az egyház élete az engedelmesség élete. Az egyháznak egy másik döntő jellegű vonása, hogy evangéliomi egyház. Mit jelent ez, hogy Evangéliom? Üzenet, örömhír, mely hozzánk szólt, szól és örökké szólni fog. Azt jelenti, hogy mi, emberek nem vagyunk egyedül. Nem vagyunk átengedve sorsunknak, jó és rossz embertársainknak, mégcsak erényeinknek és hibáinknak sem, hanem van Urunk, aki helyettünk mindent, de mindent elvégzett, amihez csak közünk van és lehet. Nincsen gond, amit le ne vett volna rólunk, nincsen bűn, amire Nála már régen készen ne volna a bocsánat. Ez a mi vígasztalásunk, örömünk és segítségünk életünk jó és rossz napjaiban. Ez a mi Urunk a jézus Krisztus, aki az Evangéliom által magához hív bennünket. Az Evangéliomot azonban nem hallgatjuk anélkül, hogy egyszersmind e parancsot is ne hallanók: ne legyenek néked idegen isteneid én mellettem! Vannak más, ideális és nagyon értékes javak, mint a művészet, erkölcs és ismeret, család, birtok és népiség, de a legfőbb jó csak egy: isten. Éppen ezért csak egy vigasztalás van számunkra s így az Evangéíiom vagy az egész vigasztalást jelenti, vagy semmit. Vagy egészen meghódítja a szivünket, vagy egyáltalán nem. Ne legyenek neked idegen isteneid! Az Evangéliomban hinni tehát annyi, mint benne megtalálni Urunkat és Megtartónkat, akivel szemben az ember már nem akarhat szabad lenni, mert hiszen övé a teljes szabadsá'g és teljes hatalom.9 Az egyház a maga Urának áll, vagy esik. S ha van valami, amit elvárhatunk tőle, az az, hogy egyház legyen és maradjon, hogy legyen az ember számára 9 Barth : Theo!. Ex. heute.
