Dunántúli Protestáns Lap, 1936 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1936-01-26 / 4. szám
1936. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 17. oldal. Az írás kormányozza az egyházat, nem pedig fordítva. Éppen ezért a próféták és apostolok bizonysága fölötte áll az egyháznak, de fölötte áll a tanítóknak, papoknak és dogmáknak is. De ha ily nagy szerepe van is az írásnak, mégse szabad szem elől tévesztenünk, hogy az csak eszköz Isten kezében: az egyháznak a kánona, melyen annak újból, meg újból meg kell méretnie. Az egyháznak Isten iránti hűsége voltaképpen nem egyéb, mint hűség e könyv iránt. Az egyház, mint egyház addig létezik, míg ennek a könyvnek engedelmeskedik. (Folyt, köv.) Kiss Sándor. mutogattuk, hogy irigységet, bosszúságot, félelmet akartunk volna kelteni. Ezt az egyet fantáziával állította a szerző. — Érdekesen adja a protestánsoknak erős és gyors térvesztését Szeged (kezdetben Sziget lehetett a neve) leírásában. A sok üldözés és térvesztés mellett Isten csodálatos kegyelméből mégis fölépülhetett félszázaddal ezelőtt a csinos ref. templom. A Kolozsvárról Szegedre menekült egyetem prot. tanszékeinek betöltése körül most is sérelmeink vannak, de ezt a kormányzat megszüntethetné akkor, mikor a „csetnikek állítólag arra készülnek, hogy Szegedet megrohanják és feldúlják, leégetik“. Hol van a világ lelkiismerete ? kérdi féltő lélekkel az iró. fp----------------------------------------------;-----------K KONYVISMERTETES A-------------Incze Gábor: Uj „Kis Tükör“. Második sorozat. Tíz magyarországi kép. Debrecen, 1936. 8° 52 1. Jó egy évvel ezelőtt adta ki Incze Gábor érdekes vállalkozásának első sorozatát, melyet íme követ a második. Ebben is utazik és utaztat a szerző, hogy utazásai alatt lelkében egy-egy városról, vagy vidékről leülepedett ismereteit analizáló szemléletének hol színes, hol színtelen prizmáján tárja elénk. Vele jövünk-megyünk, vele utazunk, vele érzünk és vele gondolkodunk. Nem marad nyomtalanul, ha magasabb, ideális és szociális, vallásos, vsgy nemzeti szemszögből mond véleményt városokról, emberekről, intézményekről. A közel múltban kétr hasonló kis munkát olvasgattam. Az egyik Incze: Új Kis Tükre, a másik Bárány Gerő: Útközben című munkája. Mily külöinbség van a a két munka között! Ez a múltban utazik, az a jelenben. Ez gondolattöredékeket ad, Incze szemléleteket. Bárány töprengő, spekulativ lélek, kontemplativ. Az pesszimista; ez, ha nem is optimista, de ilyen értelemben ideálista. Bárány az Íróasztalánál kialakult sötét életnézetét elviszi Itáliába, el a Forum Romanumra, el Schopenhauer sírjához, sőt el Párizsba is. Új szemléleteket sehol sem nyer, de igazolva látja mindenütt az egyén és nemzet hiábavaló küzdelmét, mert konklúziója minkig egy: Minden elpusztul; minden út odavezet. Vanitatum vanitas. Szomorú érzéssel teszi le az ember ezt a könyvet. Incze könyve, bár nem filozofál, egészséges gondolataival fölemel, életkedvet, erőt ad soraiból kisugárzó idealizmusával. Bárány könyvének utolsó szava az „örök semmi“ — Incze utolsó szava pedig: ideálista. Útirajzait két uralkodói hely bemutatása közé szorítja. Kezdi Béccsel s befejezi Gödöllővel. Nem a császári Bécset írja le, amelynek csudálatos szépségű épületein, múzeumain, intézményein ott áll láthatatlanéi és levakarhatalanúl, hogy: Magyarország könnyeiből épült, — hanem a „magyar“ Bécset, melynek maroknyi gyülekezetében Magyarország különféle vidékeiről (Késmárk, Kecskemét, Bánát, Háromszék) különféle felekezetű, különféle foglalkozású, vagy emberek találkoznak a magyar nyelv varázsára (magyar istentiszteleten) Isten imádásában s az egy gyülekezet „nagy Ínségéből, messze földről kiáltja“ Isten Felségét. Kollonics Lipót szobra „nagyszerű biztatás nemzetünk és egyházunk, minden magyar igazság és ideálizmus számára abban, hogy az Isten kegyelme nagyobb, mint az egész világ ellenünk való összefogása“. A Bécstől Győrig autóbuszon megtett útszakaszon rámutatott futólag a diéták színhelyére, Pozsonyra, majd Oroszvárra és Magyaróvárra. Ha szerettünk is hivalkodni azzal, amink van, de jómódunkat, hatalmunkat nem azért Érdekes alkalom Farkasgyepü leírása a társadalmi munkák, szervezkedések szükségességének, másrészt az állam mindenhatóságába, az etatista gondolkodás csődjébe vezető felfogásnak kimutatására. Az elégedetlen, földosztó magyarnak van lelke, van érzéke és áldozatkészsége vézna, csenevész gyerekek életrementésében. Ha pedig van, akkor ez tudat alatt is nemes vonás a népben. Nagyon melegen ír az evangélikus jellegű Sopronrólj amelynek élethivatását vallásuk nemzetmentő munkájában látja. „Ha Sopronban nem volna egyetlen evangélikus sem, magyar nemzeti érdek lenne ide telepíteni közülük minél nagyobb tömegeket ... a germánok felől érhető súrlódások lefékezésére“ — írja többek között. Amily megnyugvással ír a másvallású városok protestántizmusáról, oly észrevehető rezignációval tárja elénk a „nagy. vastagnyakú“ kálvinista magyarságnak, Debrecennek elhajlását a világvárosok civilizációja, azonkívül a katholicizmus felé. Van itt minden, kultúra, civilizáció, morbus Hungaricus (tüdővész), csak a régi lelkiismeret szunyókál s az áldozatkészség késik egy s más vonalon. — Márianosztra, illetőleg a női fegyház leírásánál (mely állami ugyan, de katholikus jellegű) azzal a keresztyéni óhajjal zárja be sorait, hogy „bár a Megváltó kegyelmével megtisztult Magdolnákként kerülnének vissza az életbe“ a bűnüket megbánt gonosztevő nők! A balatonkenesei üdülőtelepnek és a Balaton áldásainak, Isten ingyen adományainak költőies leírása külön élvezet olvasva is! A kormányzó üdülőhelyének, Gödöllőnek bemutatásával vesz búcsút tőlünk a kis mű szerzője. Megérdemli, hogy művét megvegyük és olvasgassuk . . . Sándor Pál. 1 VEGYESEK 1 ® (§J ®@®®®®@®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®@®®® — Gyászhír. Mély megdöbbenéssel értesültünk, hogy theológiánk tiszteletbeli tanára dr. Hoekstra Tjeerd elhunyt. Halála alkalmából főiskolánk a következő gyászjelentést adta ki: „A B. F. R. A. A dunántúli ref. egyházkerület pápai főiskolájának tanárikara mély részvéttel tudatja, hogy theologiai akadémiánk tiszteletbeli tanára dr. Hoekstra Tjeerd a kampeni Theologiai Főiskola ny. r. tanára, munkás életének 56-ik évében folyó hó 20-án elhúnyt. A megboldogult mint a bölcsészet, lélektan és gyakorlati theologia előadója, irodalmi lag is jelentős tevékenységet fejtett ki. Művei közül a református szempontok figyelembevételével megírt Bölcsészettörténete, valamint Református Homiletikája nevét hazáján kívül is ismertté tették. Már a háború alatt is, de még inkább annak befejezte után élénk figyelemmel kisérte magyar református egyházunk életét. Többször meglátogatta hazánkat és 1931-ben főiskolánk 400 éves jubileumán mint Rector Magnificus képviselte a kampeni Theologiai Főiskolát. Ez alkalomból őt, a
