Dunántúli Protestáns Lap, 1936 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1936-10-18 / 42. szám
188. oldal. DUNÁNTÚLI protestáns lap. 1936. De minthogy/az Isten hosszútürő és az évekre terjedhető küzdelem veszélyeztetheti különösen a fiatalságnak jövőjét: nem tétlen panaszra, hanem cselekvésre és munkaprogrammra van szükség. Szilárd nyugalommal és személyes bátorsággal kell szembenézni minden aggasztó jelenséggel és ha a Gondviselés úgy rendeli, az első keresztyének halálos elszántságával kell felvenni a harcot. Lelkészi karunk, egyházi hatóságaink és a világi elem bizonyára egymást segítve fognak munkálni a széles néprétegek hitélete, művelődése és gazdasági haladása javára. Egyházunk az elhagyatott híveket, különösen a szórványokban élőket, nemzeti érdekből is az eddiginél nagyobb mértékben fogja felkeresni és gondozni. Errenézve és a hitélet erősítése végett Dunántúl is nagyarányú törekvéseket észlelhetünk. Mint már négy évszázad óta, iskoláink ezentúl is buzgón fogják teljesíteni oktatási és nevelésügyi kötelességeiket, harcolni fognak a tudatlanság és a müveletlenség ellen. Ezenfelül, amennyiben hatáskörünkbe tartozik, végezni fogjuk az iskolánkívüli népoktatás körül reánk váró kötelességeket is. Mindezen a munkatéren különös gondot fogunk fordítani a magyar falvak és tanyák lakosságára. . Támogatni fogjuk azokat az állami és társadalmi törekvéseket, amelyeknek az a célja, hogy magyar fajtánk számban, vagyonban és „a kiművelt emberfők“ szaporodásával gyarapodjék. Igyekezni fogunk teljesíteni a társadalompolitikai munkásság terén ránk váró jelentékeny feladatokat is. Küzdünk a tömegnyomor és a munkanélküliség ellen, valamint a fiatal nemzedék megélhetési viszonyainak javítása és az állástalan ifjúság elhelyezése érdekében. Általában egyházi hatóságainknak is, az egyes egyházi tagoknak is teljes erővel közre kell működni minden olyan törvényhozási vagy igazgatási reformnak mielőbbi megvalósítása és sikeres keresztülvitele céljából, amely alkalmas arra, hogy növelje népünknek szellemi és anyagi erejét és — jelszavakat félretéve — a társadalmi és gazdasági rendnek békességes, fokozatos, de végeredményben gyökeres átalakítására irányul. Fokozatos legyen ez az átalakulás, mert a forradalmi, hirtelen változás helyett ez a haladásnak biztosabb módja, de gyökeresnek is kell lennie a változásnak azért, hogy az új rend inkább megfeleljen Krisztus Urunk szociális parancsainak, amelyeket magunkra nézve kötelezőknek ismerünk el. Ili. Az általánosságban vázolt feladatok mellett a legközelebbi hónapokban is komoly kötelességek várnak ránk. Sajnos, elemi csapások és a reméltnél jelentékenyen gyengébb termés sok helyütt ismét kötelességévé teszi a presbitériumoknak és a lelkészeknek, hogy a nálunk még szegényebbeknek megsegítése egy község határában, sőt egy tanyán se maradjon el, különösen ne érje keresztyén testvéreinket a meg nem érdemelt nyomor szenvedése, a gyermekeket pedig a nélkülözés vagy rosszul táplálkozás veszedelme. Lebegjen előttünk a gyömröi példa és annak sikere. A szegénygondozás terén legutóbb kibocsájtott kormányzati rendelkezéseket pontosan meg fogjuk tartani, végrehajtásukat készséggel elősegítjük és ha a tapasztalat azt mutatná, hogy az első rendezés ennek a nehéz kérdésnek újabb, vagy részben új szabályozását teszi kívánatossá, — javaslatainkat elő fogjuk terjeszteni. Örömmel és köszönettel értesültünk a reformtörekvésekről, amelyekkel a belügyminiszter úr a népegészségügyet előrevinni óhajtja. Teljesen átérezzük, mily nagy mértékben szolgálja nemzetünk erejének növelését az, hogy a nép széles rétegeit egészségének megóvására szakszerűen szoktatják, s azért ebbe a most meginduló fontos munkába egyházi hatóságaink és mindazok az alkalmazottak, akik ezt hatáskörükben megtehetik, készséggel fognak bekapcsolódni. Felsőházi képviselőink meggyőződésből hozzájárultak azokhoz az újabb törvényhozási rendelkezésekhez, amelyek a kisdedóvás ügyét részben a belügyminiszter úr hatáskörébe utalják. Kívánatos lesz, hogy azokban a községekben, ahol ez szükséges és pénzügyi okokból megvalósítható, törekedjünk református gyermekotthonok felállítására. IV. Főtiszteletű Közgyűlés! Szerencsém van beszámolni örvendetes fejleményekről is és kötelességem többeknek köszönetünket kifejezni. Több egyházközségünkben (Dégen, Dorogon, Fonyódon, Sümegen, Tapolcán) új templomokat építettek; a pápai egyházközség buzgalmából 218 év után egyházkerületünk székhelyén ismét megszólalhattak az elnémult harangok. Csurgói gimnáziumunk mellé megépült az új internátus, amelyet az érdekelt hatóságok szíves részvételével f. évi szeptember 15-én adtunk át rendeltetésének. E jelentékeny új intézményért elsősorban a belsősomogyi egyházmegye elnökségének és alkotótagjainak, főleg pedig dr. Matolcsy Sándor igazgató-tanácsi elnök és dr. Bene Kálmán gimnáziumi igazgató urak fáradozásának tartozunk köszönettel. Hálásak vagyunk a földmivelésügyi miniszter úrnak azért, hogy mezőgazdasági népességünk szakképzettségének emelése végett református lelkipásztorok részére Szarvason tanfolyamot nyitott, amelyen egyházkerületünkből is több lelkész úr vesz részt. Ismételve hangsúlyozom, hogy a telepítést részben nemzeti érdekből, részben a nagy uradalmak által körülvett falvak lakosságának terjeszkedhetése végett szükségesnek tartom. így megnyugvással említem fel a telepítési törvény (1936. évi XXVÍI. t.-c.) életbeléptét. Meg vagyok győződve a felől, hogy az új törvény végrehajtása a magyar nemzeti érzés irányítása mellett közérdekből fog megtörténni és így az illetékes egyházközségek lelkipásztorai és világi társaink is, ahol szükséges, a végrehajtás körül elő fogják mozdítani a törvényhozás szándékának megvalósulását; azt, hogy minél több magyar ember jusson életképes gazdaság vezetéséhez. V. Főtiszteletű Közgyűlés! Egyfelől a ránkváró feladatok nagysága és sokoldalúsága, másfelől különösen anyagi erőink elégtelenségének tudata nyomasztólag hat ránk. Pedig bűnös minden kishitűség. Elmondhatjuk Arany Jánossal (Magányban c. költeményében) mindazt, amit ő több mint 75 év előtt hazánknak egyik szintén válságos korszakában ezekbe a sorokba foglalt: „Vissza nem foly az időnek árja, Előre duzzad, feltarthatlanul. Bízvást! Mi benn vagyunk a fő sodorban, Veszhet közülünk még talán nem egy: De szállva, ím, elsők között a sorban, Vásznunk dagad, hajónk előre megy,,.
