Dunántúli Protestáns Lap, 1936 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1936-10-18 / 42. szám

188. oldal. DUNÁNTÚLI protestáns lap. 1936. De minthogy/az Isten hosszútürő és az évekre terjedhető küzdelem veszélyeztetheti különösen a fiatal­ságnak jövőjét: nem tétlen panaszra, hanem cselekvésre és munkaprogrammra van szükség. Szilárd nyugalommal és személyes bátorsággal kell szembenézni minden aggasztó jelenséggel és ha a Gond­viselés úgy rendeli, az első keresztyének halálos elszánt­ságával kell felvenni a harcot. Lelkészi karunk, egyházi hatóságaink és a világi elem bizonyára egymást segítve fognak munkálni a széles néprétegek hitélete, művelődése és gazdasági haladása javára. Egyházunk az elhagyatott híveket, különösen a szórványokban élőket, nemzeti érdekből is az eddiginél nagyobb mértékben fogja felkeresni és gondozni. Erre­­nézve és a hitélet erősítése végett Dunántúl is nagy­arányú törekvéseket észlelhetünk. Mint már négy évszázad óta, iskoláink ezentúl is buzgón fogják teljesíteni oktatási és nevelésügyi köte­lességeiket, harcolni fognak a tudatlanság és a müve­­letlenség ellen. Ezenfelül, amennyiben hatáskörünkbe tartozik, végezni fogjuk az iskolánkívüli népoktatás kö­rül reánk váró kötelességeket is. Mindezen a munkatéren különös gondot fogunk fordítani a magyar falvak és tanyák lakosságára. . Támogatni fogjuk azokat az állami és társadalmi törekvéseket, amelyeknek az a célja, hogy magyar faj­tánk számban, vagyonban és „a kiművelt emberfők“ szaporodásával gyarapodjék. Igyekezni fogunk teljesíteni a társadalompolitikai munkásság terén ránk váró jelentékeny feladatokat is. Küzdünk a tömegnyomor és a munkanélküliség ellen, valamint a fiatal nemzedék megélhetési viszonyainak javítása és az állástalan ifjúság elhelyezése érdekében. Általában egyházi hatóságainknak is, az egyes egyházi tagoknak is teljes erővel közre kell működni minden olyan törvényhozási vagy igazgatási reformnak mielőbbi megvalósítása és sikeres keresztülvitele céljá­ból, amely alkalmas arra, hogy növelje népünknek szel­lemi és anyagi erejét és — jelszavakat félretéve — a társadalmi és gazdasági rendnek békességes, fokozatos, de végeredményben gyökeres átalakítására irányul. Foko­zatos legyen ez az átalakulás, mert a forradalmi, hir­telen változás helyett ez a haladásnak biztosabb módja, de gyökeresnek is kell lennie a változásnak azért, hogy az új rend inkább megfeleljen Krisztus Urunk szociá­lis parancsainak, amelyeket magunkra nézve kötelezők­nek ismerünk el. Ili. Az általánosságban vázolt feladatok mellett a leg­közelebbi hónapokban is komoly kötelességek várnak ránk. Sajnos, elemi csapások és a reméltnél jelentéke­nyen gyengébb termés sok helyütt ismét kötelessé­gévé teszi a presbitériumoknak és a lelkészeknek, hogy a nálunk még szegényebbeknek megsegítése egy köz­ség határában, sőt egy tanyán se maradjon el, különö­sen ne érje keresztyén testvéreinket a meg nem érde­melt nyomor szenvedése, a gyermekeket pedig a nél­külözés vagy rosszul táplálkozás veszedelme. Lebegjen előttünk a gyömröi példa és annak sikere. A szegénygondozás terén legutóbb kibocsájtott kormányzati rendelkezéseket pontosan meg fogjuk tar­tani, végrehajtásukat készséggel elősegítjük és ha a tapasztalat azt mutatná, hogy az első rendezés ennek a nehéz kérdésnek újabb, vagy részben új szabályozá­sát teszi kívánatossá, — javaslatainkat elő fogjuk ter­jeszteni. Örömmel és köszönettel értesültünk a reform­­törekvésekről, amelyekkel a belügyminiszter úr a nép­­egészségügyet előrevinni óhajtja. Teljesen átérezzük, mily nagy mértékben szolgálja nemzetünk erejének növelését az, hogy a nép széles rétegeit egészségének megóvá­sára szakszerűen szoktatják, s azért ebbe a most meg­induló fontos munkába egyházi hatóságaink és mind­azok az alkalmazottak, akik ezt hatáskörükben meg­tehetik, készséggel fognak bekapcsolódni. Felsőházi képviselőink meggyőződésből hozzá­járultak azokhoz az újabb törvényhozási rendelkezések­hez, amelyek a kisdedóvás ügyét részben a belügy­miniszter úr hatáskörébe utalják. Kívánatos lesz, hogy azokban a községekben, ahol ez szükséges és pénzügyi okokból megvalósítható, törekedjünk református gyermek­­otthonok felállítására. IV. Főtiszteletű Közgyűlés! Szerencsém van beszámolni örvendetes fejlemé­nyekről is és kötelességem többeknek köszönetünket kifejezni. Több egyházközségünkben (Dégen, Dorogon, Fo­nyódon, Sümegen, Tapolcán) új templomokat építettek; a pápai egyházközség buzgalmából 218 év után egy­házkerületünk székhelyén ismét megszólalhattak az el­némult harangok. Csurgói gimnáziumunk mellé meg­épült az új internátus, amelyet az érdekelt hatóságok szíves részvételével f. évi szeptember 15-én adtunk át rendeltetésének. E jelentékeny új intézményért elsősor­ban a belsősomogyi egyházmegye elnökségének és alkotótagjainak, főleg pedig dr. Matolcsy Sándor igaz­gató-tanácsi elnök és dr. Bene Kálmán gimnáziumi igazgató urak fáradozásának tartozunk köszönettel. Hálásak vagyunk a földmivelésügyi miniszter úr­nak azért, hogy mezőgazdasági népességünk szakkép­zettségének emelése végett református lelkipásztorok részére Szarvason tanfolyamot nyitott, amelyen egyház­­kerületünkből is több lelkész úr vesz részt. Ismételve hangsúlyozom, hogy a telepítést részben nemzeti érdekből, részben a nagy uradalmak által körül­vett falvak lakosságának terjeszkedhetése végett szük­ségesnek tartom. így megnyugvással említem fel a tele­pítési törvény (1936. évi XXVÍI. t.-c.) életbeléptét. Meg vagyok győződve a felől, hogy az új törvény végre­hajtása a magyar nemzeti érzés irányítása mellett köz­érdekből fog megtörténni és így az illetékes egyház­­községek lelkipásztorai és világi társaink is, ahol szük­séges, a végrehajtás körül elő fogják mozdítani a tör­vényhozás szándékának megvalósulását; azt, hogy mi­nél több magyar ember jusson életképes gazdaság vezetéséhez. V. Főtiszteletű Közgyűlés! Egyfelől a ránkváró feladatok nagysága és sok­oldalúsága, másfelől különösen anyagi erőink elégtelen­ségének tudata nyomasztólag hat ránk. Pedig bűnös minden kishitűség. Elmondhatjuk Arany Jánossal (Magányban c. költeményében) mind­azt, amit ő több mint 75 év előtt hazánknak egyik szintén válságos korszakában ezekbe a sorokba foglalt: „Vissza nem foly az időnek árja, Előre duzzad, feltarthatlanul. Bízvást! Mi benn vagyunk a fő sodorban, Veszhet közülünk még talán nem egy: De szállva, ím, elsők között a sorban, Vásznunk dagad, hajónk előre megy,,.

Next

/
Thumbnails
Contents