Dunántúli Protestáns Lap, 1936 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1936-09-27 / 39. szám
1936. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 175. oldal. Nagyváthy Jánosnak és másoknak elévülhetetlen érdemeit s viégül Isten áldását kérte az új épületre, valamint a Festetics-csalíádra, mely iránt Csurgó és az iskola örök hálára van kötelezve. A m,ély hatást keltő szép beszéd után gr. Festetics Domonkos országgyűlési képviselő fejtette ki rövid, formás beszédben a kultúra nagy jelentőségét és a magyar intézetekre e téren váró feladatok fontosságát. Majd a Festetics-család további jóindulatáról biztosította az intézetet, annyival is inkább, mivel a most megnyíló intézet minden lakószobája felett ott látja a Festetics-család jelmondatának rövidítését: D, T. R. H. (azaz: Deum time, regem honorál — magyarul: Féld az Istent, tiszteld a királyt!) (Éljen!) Écsy Ödön István tanár alkalmi szép ódáját szavalta el ezután egy nagyobb diák. Majd az énekkar a »Hazám, hazám« kezdetű irredenta énekszámot adta elő. Még dr. Bene Kálmán igazgató — akit 30 éves tanári jubileuma alkalmából hétfőn délután üdvözölt és tüntetett ki az igazgatótanács — lelkesült örömmel vette át a fentartótestülettől a tanári kar nevében az új diákotthont és körvonalazta azokat a nemes eszméket, amelyeknek szem előtt tartásával óhajtják a magyar ifjúság nevelésében gyümölcsözővé és áldásossá tenni ennek az új internátusnak a használatát. Halka Sándor esperes-lelkész záró imája és az épületet megáldó szavai után a Magyar Hiszekegy eléneklésével ért véget a megnyitó ünnepély, amely után az előkelőségek megtekintették a pompás új épület összes helyiségeit és nagy elismeréssel nyilatkoztak a szép diákotthon berendezése felől. Megszólaltak az elnémult harangok. Lélekemelő, felejthetetlen ünnepe volt a pápai református gyülekezetnek 1936 szeptember 2Ö. Az elnémult harangok gyülekezete zengő harangok gyülekezetévé változott ezen a napon. 218 évig kellett rá várakozni. 218 év alatt hét nemzedéket vittek ki csendben a temetőbe, anélkül, hogy messzebúgó harangok szive siratta volna el őket, ahogy ezt a prédikációban hallottuk. Mindenki várta a napot. Szorgos leányegyleti tagok gyöngéden feldíszítették, székeket hordó kis és nagy diákok, gyülekezeti tagok pompásan berendezték erre az alkalomra az új templomot. Ragyogó, gyönyörű, őszi vasárnap reggel. Már kilenc óra tájban kezdenek helyet foglalni a vidékről és a városból összegyülekezett reformátusok. Mindegyik arcán boldog remegés. Hiszen egy kicsit mindnyájuké ez a nap és ennek a napnak minden öröme. Mindnyájuk könnye, sorsa, bánata, öröme, áldozni tudó meleg szive bele épült ennek a templomnak a köveibe és a várvavárt harangokba. Háromnegyed tiz tájban már zsúfolásig tele a templom. Egyházi életünk vezetői, más felekezetbéli testvéreink, notabilitások, öreg diákok, kicsiny gimnázisták, főképpen a pápai gyülekezet, mind mind ott szoronganak példás rendben, feszült várakozásban, egy nagyszerű esemény beteljesülése előtt. Pont tízkor megkezdődik 218 év után az utolsó református istentisztelet Pápán, amelyre még nem zengő harangok hivó szava csalogatta a gyülekezetét. Ekkor már a templom előtti térséget is hatalmas tömeg lepi el. Csaknem szétveti a roppant iveket a felharsanó ének: Dicsér téged teljes szivem, én Istenem hirdetem neved... Könnyek, a boldogság remegő könnyei a sugárzó arcokon, amint Jakab Áron esperes imáján keresztül az egész gyülekezet ott áll a kegyelem széke előtt. Aztán a gyülekezet lelkésze Ólé Sándor áll a szószéken. »Az Ürnak minden útja kegyelem és hűség azoknak, akik szövetségét és bizonyságait megtartják ...« Csodák valósultak meg ma. 218 évvel ezelőtt Naszályi István prédikátor uram azon a hideg decemberi vasárnap a betlehemi gyermekgyilkosságról beszélt .s most feltámadtak ezek a gyermekek. Kiűzetésen, templom-elrabláson, harangelnémításon, teveli vándorláson, könnyön és véren keresztül megértük ezt a napot. Hogyan lehet ez? Ügy, hogy az Ürnak minden útja kegyelem és hűség... Itt-ott hangos zokogás a zsúfolt padsorok között. Kint a megafon messzezengő hangjára lehajtott fejű emberek, egyszerű csizmás és kendős környékbeli reformátusok, későn jött városbeliek szivét beteljesült vágyak meleg láza dobogtatta. M.edgyasszay Vince püspök avatta fel azután imádságával a harangokat, melyek mindegyike megszólalt egymás után. A revíziós harang megszólalásakor dr. Konkoly Thege Sándor közjegyző, m. kir, kormányfőtanácsos szivekbe markoló beszédben szólt mindnyájunk epedő vágyáról: Magyarország feltámadásáról. A gyülekezeti énekkar Kiss Árpád igazgató vezetésével intonálta az ősi zsoltárt, mindnyájunk! imádságát: Légyen te kőfalaidban csendesség és jó békesség. Himnusz után megszólalt mind a négy harang. Bánatos, lágy, alázatos hangjuk a háború hősi halottjait siratta el először. Ezrek hallgatták levett kalappal, a hálaadás boldog könnyeivel az elnémult harangok újra felzengő diadalmas himnuszát. Az Ürnak minden útja kegyelem ... Pápa- Fáber Kovács Gyula.----------------------------------------------------------------t* KÖNYVISMERTETÉS A-----------------=\é) Dr. Bernát István: Küzdelmek és eredmények. Dr. Bernát Istvánnak »Küzdelmek és eredmények« címmel most megjelent munkája két részre oszlik. Az első részben, amely »Életem és törekvéseim« alcímet visel, szerző megrajzolja azt a környezetet, amelyben a múlt század utolsó negyedében erőrekapott magyar agrárius törekvések érvényesülni igyekeztek. Ez az agrárpolitikai megmozdulás nemcsak gazdasági, hanem szociálpolitikai és erkölcsi célokért is küzdött és mint ilyen, rjeakció volt azzal az irányzattal szemben is, amely tisztán anyagias szempontokat tartott szem előtt. E keretben szerző ismerteti saját pályájának azokat a részleteit is, amelyek általánosabb érdeklődésre tarthatnak számot, mert világot vetnek arra, hogy e korszakban milyen akadályokba ütközött olyan törekvések érvényesítése, amelyeknek pedig az egész emberiség törekvéseinek alapját kellene alkotniok. Hangsúlyozza, hogy — noha saját tevékenységének túlnyomó része a gazdasági kérdések területére esik — a gazdasági haladást nem célnak, hanem mindig csak eszköznek tekintette, amelynek rendeltetése az emberben rejlő morális erők ápolása és kifejlesztése. A munka második része szerzőnek olyan közéleti férfiak, — többek között Károlyi Sándor gróf, Darányi Ignác, György Endre, Pallavicini Ede őrgróf, Mezey Gyula, Gávai Gaál Jenő — életével foglalkozó tanulmányait és emlékbeszédeit tartalmazza, akik az agrárpolitika problémáival foglalkozva törekedtek te-
