Dunántúli Protestáns Lap, 1936 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1936-08-16 / 33. szám
144. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1936. hanyatlása oly népnél, mely a művelődést megszokta és szerette, gyermekeiket, kik eddig csaknem a szomszéd házban találták fel iskolájukat, más faluba bocsátani, időjárás veszélyének s egyéb bajoknak kitenni, vagy pápistákká iskoláztatni, — ennyi árva eklclézsiában mennyi Scylla és Charibdis, ennyi árva ekklézsiában Baksaynak mennyi Patak menyecskéje, mennyi tüskés szemű bátyurája remegett, aggódott, vesződött és cselekedett a gyermekek művelődéséért. Áldás legyen elfelejtett neveiken. (Folyt, köv.) Magyar diákok nyomain. Hogy el ne felejtsem megemlíteni, dr. Weisz oly kedves volt, hogy a levéltárban talált pápai vonatkozású okmányokat, valamint a Torkos-féle nyolc oldalas nyomtatványt saját költségén az eredeti folio, illetve ívnagyságban lefényképeztette és könyvtárunknak adományozta. Fogadja e ránk nézve oly fontos adományért e helyen is forró köszönetemet. Még pár megbízást kell elintézni: magyar leányok szeretnének svájci leányokkal levelezni, egy magyar tanár svájci tankönyveket kér, egy ügyvéd leányát szeretné németszóra kiküldeni. Délután már Baselben vagyok, ahol az állomáson a magyar református egyház melegszívű barátja, egy igazi svájci nagyasszony, Welti né Öméltósága vár két erdélyi magyarral, az egyik lelkész, a másik még theologus. Kicsiny ez a világ, kiderül, hogy a lelkésztestvérrel 11 évvel ezelőtt a Református Egyházak cardiffi éilággyűlésén találkoztam. Weltiné járt Pápán is, élénken érdeklődik a kollégák felől. Vacsoráig elvisz egy kis autótúrára. Elmegyünk a betongyárépülethez hasonló, most épült református és egy ugyanilyen r. kát. templom mellett. Egyikünknek sem tetszik ez az újstílus. De a fiatalok szépnek találják. Weltiné férje, Welti Henrik konzul, nagy szeretettel vesz részt felesége minden egyháztámogató munkájában. Mint házigazda is elsőrendű. M.ár négy órakor kiment a birtokára, hogy a gyorsfolyású hegyipatakban pisztrángot fogjon a vacsoránkhoz. Ide az Institutio új magyar fordítását és a konventi Institutio-érem latin felirású példányát vittem ajándékba. Weltiék meg megajándékoztak a Teleki grófok baseli naplójának most megjelent kiadásával, íme, megint magyarok nyomában jártam. A Méltóságos Asszony már tud magyarul és ezt a tudását a Baselben tanuló magyar theologusok révén állandóan rendszeresen tökéletesíti. Mily különös kegyelme Istennek, hogy ezt az alázatos, de erőshítű svájci asszonyt az Ö Leikével megragadta, hogy szeresse az árva, letiport magyarokat. A hitben testvér nem nézheti, hogy atyafiai jó szó és segítség nélkül szenvedjenek. Mándenikből kijut nekünk bőven. Csak nemrég tett nagyobb ösztöndíj-alapítványt, melynek kamataiból négy magyar tanulhat Baselben. Legyen áldott minden lépése! Június 21-én már Utrecht felé indultam. Amint a menetrendet nézegetem, szemembe ötlik Oppenheim város neve, amelyen keresztülrobog a vonatom. Elgondolkozom, hogy ez utamon hány olyan városon megyek keresztül, amelyekben megjelent a magyar Biblia: Bécs az első (1574), azután jön Basel, ahol három kiadást ért (1750, 1764, 1770), azután itt van Oppenheim, ahol Szenczi Molnár Albert másodízben adta ki a Károli Bibliát (1612). Hollandiában Utrecht, ahol nyolc kiadást ért, Amsterdamban öt kiadást, Leydában egy kiadást és visszajőve! a vonatom keresztülment Hanaun, ahol 1608-ban jelent meg először a ^Szenczi Molnár Albert-féle kiadás. Hát nem mindenütt »magyarok nyomában« jártam, még pedig olyan magyarokéban, akik szerettek Isten Igéjét és arra alapozták az életüket. Jó ezekre emlékezni. Utrechtből június 25-én elindulva, utam keresztülvezetett Hardewijken, ahol másfélszázad alatt 37 magyar hallgató tanult. Nem messze jártam Deventertől, ahol a pápai születésű Csernák László a múlt század elején számtan-tanár volt s akinek számtani irodalmi tevékenységét most kutatja Dávid debreceni egy. tanár. Mindenütt magyarok nyomai a kicsiny Hollandiában, Ennek a kicsiny Hollandiának nagy szíve volt, hogy észrevett bennünket és segítségünkre jött. Itt is a közös hit volt az összekötő kapocs. Áldott hit. Békességet adó hit. Áldozatra serkentő hit. A délelőtt folyamán Kampenbe érkezem, ahol a Szigorú Református Egyház Theologiai Főiskoláján évek óta tanul 1—2 magyar diák. Pápáról is szeretettel fogadják diákjainkat. Felkeresem Schildert, ő az idei rektor. Meleg szeretettel fogad, elkísér a többi tanárokhoz, sajnos, gyűlésen vannak. Megtudom, a Hospitiumban van a gyűlés, ahol ebédelni fogok Mevr. Hendrikse szíves meghívására, aki a theologus internátusnak egész Hollandiában, sőt a magyarok révén hazánkban is elismert vezetője. Ebéd idő alatt találkozom az ujszovetségszakos Geydanus-szál, akinek egyik legújabb tanulmányát fel is használtam az Ap. Csel.-ről írt könyvemben. Vele mindjárt megvan a közös érintkezési pont. Den Hartog a legfiatalabb tanár, szeret prédikálni a gyülekezetekben. Bennünket magyarokat jól ismer, egyházunkat szereti. A gyűlés előtt volt alkalmam élőszóval megköszönni Kok könyvkiadónak több rendbeli szíves ajándékát könyvtárunknak és diákjainknak. Rövid látogatást tettem dr. Itjeshorst tanárnál, aki tud magyarul és most Tisza Istvánról ír holland könyvet, ő volt oly kedves és élkísért a Theol. Főiskola épületébe. Gyönyörű ünnepi terme van. Pompás épület a Hospitium is, melyet szállodából alakítottak át csekély költséggel internátussá. Mint ilyen, Hollandiában a legelsők közé tartozik. A Hospitiumban már az év vége. Alig néhány diák. Kösters és két másik német theologus kíséretében megnézzük a közel levő új ref. templomot. Nemcsak templom van, hanem egyesületi helyiségek, gyűléstermek ugyanabban az épületben. Velük együtt megyek Impeta lelkészhez, aki szintén sok magyart ismer. Este már Zwolleban vagyok Munnik lelkipásztor vendégszerető házában. Az állomáson várt és azonnal megismertük egymást. Úgy voltam náluk, mintha már régi jóbarátok volnánk. Míg világos van, elvisz sétára, megnézünk három ref. templomot. Egyik Ízlésesebb és szebb, mint a másik. Nekem nagyon tetszettek. És ami fő, látogatottak. A séta után autókirándulás. A lelkész vezeti. Errefelé a fiatal lelkészek mind vizsgázott gépkocsivezetők. Vagy 80 km.-t repültünk nagyszerű, portalan utakon. Este kiváncsi vagyok a könyvtárára. Tapasztalatom az, hogy minél inkább inyugatra megyünk, annál nagyobb könyvtáruk van a lelkészeknek és a tanároknak. Holland és német kommentársorozatok, a legújabb theologiai munkák gazdag kékpviselete. Megmutatja gondosan legépelt prédikációit is. (Folyt, köv.) P. J.
