Dunántúli Protestáns Lap, 1936 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1936-08-16 / 33. szám

Negyvenhetedik évfolyam.

33. szám.

Pápa, 1936 augusztus 16.

A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS

,............................ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. _______

KÖZLÖNYE

FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK--------“—-----------FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, I FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ | TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK

Az árva ekklézsia.

(A pápai ref. egyházmegye 1936 április 28-i presbiteri konferenciájára írta Kiss Zoltán nyárádi lelkész.)

Nézzük most árva ekklézsiáink életét.

Állapítsuk meg mindenek előtt önérzettel, hogy életük a magyar haza és magyar faj életével volt összekapcsolva. Az 1711-ben árvaságra nyomorított ekklézsiákat már előbb, 1700-ban is elfoglalták földesuraik, de a kuruc háborúban a magyar élet fölragyogásával ezek mind föltámadtak. Jellemző különösen is Lázi és Padrag. Láziban a szentmártoni apátur 1700-ban elfoglalta a templomot, elűzte a prédikátort — plébánost állítván helyére. De a kuruc háború megindulásakor a kath. pap otthagyta a falut. Padragon a jezsuita földesúr 1700-ban kiűzte a prédikátort, plébánost állított be s templomuk nem lévén, a páter építtetett neki templomot is. »Három évig volt akkor plébános a faluban, de 1703-ban, mielőtt még a kuruc sereg átkelt volna a Dunán, otthagyta a falut.« Rákóczi szabadságharcának letörésekor aztán fölszabadult bátorságra a sanyargató. S nem fájt neki, hogy Polányban, Nánán elnémult a magyar szó.

Elvett, egyszerű, többnyire fából való, de népünk előtt mégis annyira kedves, sok-sok imával, énekkel, Isten igéjével fölszentelt templomaink sorsa a széthányatás volt Csesznek, Nyárád, Pázmándfalu és Zalaszentgróton, a többi helyeken a katholikusok vették használatba, de, hogy a fájdalom mellett szent helye meggyalázását is érezze a reformátusság, nem mindig istententiszteleti célra. Pápán a plébános istállója lett, Borsosgyőrött az uraság birkása tartotta benne faragó szerszámait s ide járt faragni. Nyárádon a széthányt templom faanyagát odaengedte régi tulajdonosaiknak az uraság, hogy oratóriumot építhessenek belőle.

Mi lett a templomok berendezésével? Ahol katholikussá alakították át a templomot, a padok ott folytatták előbbi hivatásukat. A borsosgyőri padokat a nyárádi új kath. templomba hordatta át a 'földesúr. Hát a féltett urasztali edények hova tűntek? És az anyakönyvek? íme, a mezőörsiek 1655 óta vezetett anyakönyvüket s 1641-ből való urvacsorai edényeiket Győrben egy Szűcs Pál nevű embernél rejtették el, ahonnan Banára kerültek, melyekből egy ezüst urasztali pohár, egy aranyozott kis tányér, meg egy cserépkancsó jutott vissza Mezőőrsre. Tovább! »Az üldözők éppen akkor érkeztek Pérbe, midőn a gyülekezet tagjai úrvacsoraosztáson voltak a templomban, tehát az úrasztala megterítve állt. Egy Ujj nevű ref. hivő felesége az asztalon levő abroszba bekerítve mindent, ami az asztalon van, felölelte és magával vitte azt, egy darabig ő maga őrizte az edényeket, majd átadta a tatai ehm. esperesének s onnan került vissza az a türelmi rendelet után Pérbe.« »A szentmiklósiak urasztali edényei Rédére kerültek, s még 1808-ban is a rédeiek birtokában voltak.« Pápa anyakönyve s urasztali edényei Tevelre kerültek s onnan a türelmi rendelet után vissza Pápára. Egyéb helyeken nincs e fontos kérdésekről emlékezés dr. Tóth Endre fent említett művében. A magam egyházából sem tudom, hogy hova lettek az úrasztali edények, de az anyakönyvünk, az 1719-től vezetett néhány első és hátsó lapja kivételével, Istennek hála, megvan, hogy nomályosodó betűivel a maga koráról sokat tudjon nekünk mondani. Egyházunk és élő családaink története érdekében a legnyomatékosabban kérem presbiter-testvéreimet, hogy e régiségekre, különösen a megsárgult betüjü, a XVIII. század elejéről való anyakönyvekre a legszeretettelejsebb gondot fordítani szíveskedjenek.

Árva ekklézsiánk kezdő életéhez az is hozzátartozott néhány helyen, mint Nyárádon és Polányban, hogy új templomot kellett építeniük a — katholikusok számára.

De nézzünk beljebb az árva ekklézsiák életébe.

Gondoljuk bele magunkat egy olyan népnek, — a mi atyáink voltak ők! — az életébe, akiknek sok szenvedések és rettentő bizonytalanságok között egyetlen kikötőjük volt, hol hányatott lelkűk megpihenhetett: a vallásuk. Ma megvan még a vallásgyakorlat teljessége: templom, iskola, lelkipásztor, tanító, ’holnap?... Nem is holnap,. A péri gyülekezet a vallásgyakorlat teljességében úrasztalához járult s be sem fejezhette szent foglalatosságát, kiveretett a templomból s már nem volt semmije. Egyik napról a másikra sem templom és iskola, sem lelkipásztor és tanító nem maradt Lázi, Mezőőrs, Nyalka, Pázmándfalu, Pér, Táp, Tápszentmiklós, Nagygyimót, Nóráp, Pápa, Kovácsi, Szerecseny, Zalaszentgrót, Polánv, Rendek, Tósok egyházainkban. (Ugyan Szerecseny' ben és Tósokon 1763-ig maradhatott tanító!) A legelső kérdés, ami fölmerül, ami elől kitérni nem lehet, mert már holnap megoldásra vár: mi lesz az iskolásgyermekekkel? Sem lelkész, sem tanító, áki taníthassa őket. Fájdalmas megoldások vártak rájuk. Kovácsi, Rendek, Szerecseny kérvénnyel fordulnak földesuraikhoz, hogy legalább tanítót engedjen nekik tartani. Hiába! Van kath. tanító, — egy falunak egy tanító elég! — volt a felelet. A mezőörsiek gyermekeiket csak kath. iskolába járathatták; a pázmándiak is eleinte a 'kath. iskolamester eleibe járatták gyermekeiket, de mikor több esetben ref. szülők gyermekeit az iskoláztatás által pápistákká tették, attól kezdve iskolába teljességgel nem járatták, csak az öregektől tanultak otthon valamit«. A gyimótiak a teveli iskolába járatták gyermekeiket. Műveltség

0 UN ÄNTlJIil pRQ^ KSTÁN j$ \iÄ