Dunántúli Protestáns Lap, 1936 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1936-08-09 / 32. szám
140. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1936. nélkülözhették őket. Mikor 1760-tól ez az állapot változni, a népesség szaporodni kezdett, mindjárt megindult Polányban s folytatódott Nánán a makacs kálvinista jobbágy elűzése és Ny áradon, hol erre 1773-ban már semmi szükség nem volt, hiszen egyegy udvarban két jobbágy-család is zsugorgott, új kath. jobbágyok letelepítése. Ha II. József és a fölvilágosodás kora nem jön, Isten tudja, hány ekklézsiánk és községünk jutott volna Polány és Nána sorsára. (Folyt, köv.) Magyar diákok nyomain. Beszámolva a két hivatalos kiküldetésről, (Genf és Utrecht), úgy érzem, arról is kell egyet-mást mondanom, hogy mivel töltöttem el .időmet a két jubileum között (június 19—21) és mit csináltam Hollandiában az utrechti ünnepségek után. Csak amikor hazatérőben voltam, a vonaton ötlött eszembe, hogy milyen érdekes vidéken ’jártam: minden városban régi magyar református diákok százai jártak előttem és én önkéntelenül is ez elődök nyomait kerestem. Nem a városok külseje, építészeti stb. érdekességei kötötték le figyelmemet, hanem visszaéltem magam régmúlt századokba, amikor debreceni, enyedi, pápai és sárospataki diákok jártak ugyanezekben a városokban. Genfben és általában Svájc minden egyetemén szinte szakadatlanul tanultak magyarok. És örökre emlékezetünkben marad, hogy Zaffius Miklós, a svájci ref. lelkész, a velencei orvos ösztönzésére mit tett Svájc a magyar protestáns gályarabokért kiszabadulásuk előtt és hogy fogadta szeretettel és tartotta őket mint testvért kiszabadulásuk után. Elsősorban Zürich, de a többiek is: Bern, Basel, Genf kivették részüket a gályarabok költségeire váló adakozásból. Eszembe jutott, hogy a gályarabok történetének a mai kor színvonalán való megírása hivatott történetíróra vár. Még a források sincsenek mind kiadva. Thury Etele életének utolsó tiz esztendejét a gályarabok történetének kutatására szentelte, össze is gyűjtött vagy háromszáz ismeretlen okmányt különböző magyar és külföldi levéltárakból, ebből eddig 100 darab látott napvilágot, 200 itt van kéziratban a pápai főiskolai könyvtárban. De mennyi még az ismeretlen, fel nem kutatott anyag itthon és külföldön? Dr. Weisz Leó Zürichben élő hazánkfia, máris több értékes kéziratot másolt le, melyek a Thury gyűjtéséből hiányzanak. Még sok teendő vár a magyar protestáns történettudományra e téren is. Pápának Genffel való első kapcsolata Kocsi Csergő Bálint gályarab rektorunknak 1676-ban Genfbe menetele, ahol örömmel fogadták. Kocsi Csergő az egyetemen előadásokat hallgatott. Nemrégiben került könyvtárunk birtokába néhai Tóth Dániel theol. tanár naplójának másolata és az az eredeti gyüjtőkönyvecske, mellyel e fiatal pápai tanár a főiskolának pénzt gyűjtött a múlt század 60-as éveiben. Milyen erdekes a papai diák véleménye a genfi viszonyokról! Géniből Bernbe utaztam, ahol évszázadok folyamán szintén számos magyar tanult. A vasúti állomáson Michaelis egyetemi tanár fogadott Gyányi ceglédi származású, Bernben tanuló magyar fheologussal. Michaelis az újszövetségi tudományok jeles művelője, Pál apostol efezusi fogságával kapcsolatosan számos művet írt és ezen a feven jutottam én is vele ismeretségbe és állandó levelezésbe. Utunk először az Országos Könyvtárba vezetett, mely modern épületével és berendezésével egyike a legjelentősebb nemzeti könyvtáraknak. Egyik hivatalnoka, Lüthi egész életét arra szánta, hogy Isten Igéjét, a Bibliát gyűjtse össze különböző nyelveken. Nagy gonddal és rengeteg költséggel szerzett csodálatos gyűjteményét abból az alkalomból, hogy a könyvtár, melyben szolgál, új épületet kapott, a könyvtárnak adományozta. Ezt a bibliagyüjteményt siettem megtekinteni. Drága középkori kéziratok, szinte megfizethetetlen incunabulumok, a modern fénynyomatos nagy facsimile kiadások pazar bőségben várják a kutatót. Lüthi, mint ez nem is lehet másként, Isten Igéjének hűséges olvasója. Nála a Bibliakiadások gyűjtése nem a könyvmoly mániája, hanem a hivő ember segíteni akarása: legyen egy hely Svájcban, ahol a tudós, a misszionárius megtalálja azt a Bibliát, abban a kiadásban, amelyet épen keres, amelyre szüksége van. Nagy meglepetést okoztam neki, amikor felajánlottam, hogv van két Svájcban nyomtatott magyar Bibliánk, ami az ő gyűjteményében nincs meg. Rögtön kikereste a magyar Bibliákat. A legrégibb a Laubánban megjelent teljes Biblia, mely a bejegyzés szerint a Nagy István-féle hires könyvtár darabja volt. Megegyeztünk, hogy a két magyar Bibliát és egyéb svájci vonatkozású magyar könyveket is elfogjuk a nyár folyamán cserélni. Azután bementünk Godet könyvtárigazgatóhoz — a nagy Biblia-kommentátor unokája —, akinek átnyújtottam ajándékba a könyvtár részére a Kálvin és a kálvinizmus című jubileumi kiadványt. A könyvbe beirtani, hogy ezt a magyar gályarabok kiszabadításának 260-ik évfordulója alkalmából hoztam és adom a svájci nemzeti könyvtárnak. Gyányi honfitársam kalauzolásával megtekintettem Bern fontosabb egyházi épületeit, délután pedig mindketten Michaelisnél voltunk teán, ahol sokat beszélgettünk a mai egyházi állapotokról. Este már Zürichben várt dr. Weisz Leó barátom, akinek magyarországi vonatkozású irodalmi munkásságáról e lapokban már többször történt említés, de akinek svájci vonatkozású cikksorozatai a Neue Züricher Zeitungban nevét ismertté tették a németnyelvű nagy világ előtt is. Dr. Weisz élethivatásává tette a svájci-magyar kapcsolatok rendszeres kutatását és feldolgozását. Figyelme kiterjed nemcsak az egyházi, hanem a gazdasági, irodalmi kapcsolatokra is és minden téren sok érdekes felfedezése van. Az ő elve ez: ad föntés! És hogy ez mit jelent, mindjárt bebizonyította. Itthoniétemkor dr. Tóth Endre barátom arra kért, segítsek neki megállapítani, hogy mely külföldi egyetemen tanulhatott Torkos Jakab, egyházkerületünknek Mária Terézia korában élt püspöke. Egyik könyvtári könyv bejegyzéséből megállapíthattam, hogy azt a könyvet Tiguri, azaz Zürichben szerezte, közellevő feltevés, hogy tehát Torkos Zürichben tanult. Elmondtam az esetet dr. Weisznek. Azt kérdi: »Úgy-e annak a Torkosnak szép írása van«. Igen, feleltem. »Akkor itt van a kérvénye a városi levéltárban.« Bementünk. Dr. Weisz nagyon sokat dolgozott e levéltárban, annak középkori részét ő rendezte. A magyar anyagot már régebben különválogatta (Ravasz püspök svájci útja alkalmából nagyszerű történelmi kiállítást rendezett a zürichi Zentralbibliothekben!) és így rövidesen megtaláltuk Torkos sajátkezű kérvényét, valamint a sárospataki tanárikarnak és Csécsi János sárospataki tanárnak Torkos érdekében írt
