Dunántúli Protestáns Lap, 1936 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1936-07-26 / 30. szám

Negyvenhetedik évfolyam. 30. szám. Pápa, 1936 július 26. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.-------------------------------------------FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK ""-----------------------------­FELELŐS SZERKESZTŐ: DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA) I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ [ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Az árva ekklézsia. (A pápai ref. egyházmegye 1936 április 28-i presbiteri konferen­ciájára írta Kiss Zoltán nyárádi lelkész.) A templomtól és lelkipásztorától megfosztott ekk­­lézsiákat nevezték árva ekklézsiáknak. Az ekklézsia mellett az »árva« szó jelentése nem egészen az volt, amit a gyermek jelzőjeként jelentett. Az árva gyermek nélkülözéseit remény kíséri, az árva ekklézsia halálra volt ítélve. Árva ekklézsiákat a XVII. században is találunk hazánkban. De a szabadságharcok villámai akkor rá-rá­­csaptak az ekklézsiákat gyilkoló kezekre s a halálra itéltség azt, akiben volt még élni remény, nem gyö­törte oly sokáig. Megsokasodtak az árva ekklézsiák, mikor Magyarország a török alól felszabadult. A kuruc szabadságharc idején életre kelhettek az eltiport ekklézsiák, de III. Károly és Mária Terézia idejében újra lettek s állandóan és rohamosan szaporodtak az árva ekklézsiák. Hogy mennyi ekklézsiánkat tiporták el, a kérdésre egy kis világosságot vet az a tény, hogy II. József türelmi rendelete következtében 1015 anya- és leányegyház kelt néhány év alatt új életre. Én azonban most nem az egész haza árva ekklé­­zsiáiról, csupán a pápai református egyházmegye XVIII. századi árva ekklézsiáiról óhajtok emlékezni, Itt is, leszámítva az összetörettetése miatt épen a XVIII. században ide tartozott őrségi egyházmegye egyházait, kizárólag csak az egyházmegyénk mostani területéhez tartozó, egykoron árva ekklézsiák sorozatát akarom felvonultatni s utána egy ilyen, általam legjob­ban ismert árva ekklézsiának, a nyárádinak képét legalább halvány színekkel megfesteni. Az árva ekklé­zsiák lelke, de összetörettetése s a fojtogató karok közt vergődése is rokon volt. Egynek a képében egy­házunk presbiterei ráismerhetnek — 'ki-ki a maga szeretett árva ekklézsiájára; akinek ekklézsiája pedig nem volt árva, az a kép szemléléséből lelki tudást meríthet, hogy az általunk, mint presbtierek által kormányozott, vezérelt ekklézsiák határain túl is te­kintsünk, s megérezzük, hogy a többi ekklézsiával összetartozók, egyek vagyunk. Elmondom legelőször is azt, hogy Adásztevel, Adorjánháza, Ajka, Csetény, Csögle, Dudar, Görzsöny, Kéttornyulak, Szentkirály, Mezőlak, M.ihályháza, Nagy­­acsád, Nagypirit, Noszlop, Dereske, Réde, Takácsi, Tapolcafő nem voltak a XVIII. században árva ekk­lézsiák. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az a 18 ekklézsia régebben, s a XVIII. században is egyéb háborgatást nem szenvedett volna. Szenvedéseiket váz­latosan megírta dr. Tóth Endre »A pápai református egyházmegye története« c. müve megjelent I. részé­ben, amelyet, ha kapható még, minden presbiternek meg. kellene szereznie és sokszor olvasnia, hogy gyü­lekezetének igazi vezérlője lehessen. A fölsorolt 18 ekklézsia közül kettő — más ekklé­zsiák összetörettetéséből erősödött. Amint mindnyá­jan tudjuk, Adásztevelnek jutott a szomorú dicsőség, a pápai egyház és főiskola összetörettetése után a hi­res főiskola gyökerét, s gyökerén meghagyott kis csemetéjét, valamint a pápai egyház lelkészét és meg­nagyobbított templomában az egész pápai gyüleke­zetét kebelére ölelhette. A nyárádi elűzött prédiká­tort pedig filiájabeli hívei, a dereskei nemesek vitték el maguk közé, s attól fogva lett ismét anyaegyházzá Dereske. Adorjánháza és Nagypirit pedig, csodálatos életerővel épen az árva ekklézsiák szomorú századá­ban, 1730-tól', illetve 1745-től nyitották meg anya­egyházi életüket. Virágok a télben. Az árva eklézsiák száma 21. Tehát az ekklézsiák­nak szinte fele árvává nyomoríttatott. XVIII. századi árva ekklézsiáink: Borsosgyőr, Dáka, Szemere, Kúp, Mezőőrs, Gyimót, Nóráp, Nyarad, .Pápa, Kovácsi, Pázmándfalú, Pér, Polány, Rendek, Szerecseny, Táp, Tápszentmiklós, Lázi, Tósok, Nyalka, Zalaszentgrót. Mivel a templomától és lelkipásztorától meg­fosztott ekklézsiákat neveztük árva ekklézsiáknak, nem számítottuk a nem árvák közé mostani gyülekeze­teink közül Egeralját, Kispiritet, Alsógörzsönyt, mint amelyek más nem árva ekklézsiák prédikátorainak szol­gálatával éltek, Somlyóvecsét és Homokbödögét, mint amelyek a XVIII. században az ág. evangélikusokkal voltak kapcsolatban. Viszont ugyanezen ok miatt nem számítottuk az árvák közé, bár az árvaság nagy részét ezek is Ízlelték; Nemesszalókot, melyben Mihályháza lelkészei végeztek minden harmadik vasárnap istentisz­teletet, de 1752-ben attól eltiltattak; Padragot, mely­nek templomát vették el 1749-ben, de prédikátora ma­radhatott; Cseszneket, melynek templomát lerombol­ták, de prédikátorai már e században a szentkirályi lelkészek voltak; Bakonynánát, melynek a XVIII. szá­zadban már temploma nem volt, de valósággal ezek is állapotukból alacsonyabbra nyomorított, tehát árva ekklézsiák s velük együtt az árva. ekklézsiák száma itt a pápai egyházmegyében 25 (huszonöt). A XVIII. századi 48 ekklézsiának a nagyobbik fele! És most vizsgáljuk meg az árva ekklézsiáink ke­letkezésérek körülményeit: ' a) Előállásuk ideje legnagyobb részüknél két szomorú esztendő: 1711. és 1752. 1711-ben, mikor a »nagymajtényi síkon letörött a zászló«, II. Rákóczi Ferenc magyar szabadságharcának zászlaja, letöretik 7 (hét) virágzó győrmegyei ekklézsia: Lázi, Mezőőrs, Nyalka, Pázmándfalú, Pér, Táp, Tápszentmiklós; ide számíthatjuk, az öncélú magyar élet összeomlásának idejére Csesznek és Zalaszentgrót (bár ezé 1720-ban történt) összetörettetését is, tehát az árvává lett ma­gyar élet a pápai egyházmegyében kilenc magyar1 ekklézsiát rántott magával az árvaságba. (Folyt, köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents