Dunántúli Protestáns Lap, 1936 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1936-06-21 / 25. szám
112. oldal DUNÁNTÚLI PROTEST ANS LAP. 1936. CE szövetség, K1E, Üdvhadsereg, a Remény Szövetség, Kér. Diákok Szövetsége stb. Több óra hosszat tartott a felvonulás, majd mi is odamentünk a Reformációi Emlékműhöz, ahol Genf népe néma csendben, felemelt kézzel újból megesküdött, hogy mindhalálig hű marad a reofrmációhoz. Az ilyent nem lehet leírni, az ilyent át kell élni. A, sok ezer főnyi'tömeg áhítatcs esküje néma, de bátor hitvallás volt isten; ügye mellett. Este a Reformációi Teremben ggy genfi lelkésznek Az Elet Forrása című darabját adták elő. Krisztus idejében,' a reformátorok korában és a mi időnkben is egyetlen biztos lehetőség a valódi életre: odamenni Krisztushoz, aki az élet forrása. Költészet, zene és a modern színházi technika mind ezt hirdette: Jöjjetek Krisztushoz, Aki az Üt, az Igazság, az Élet. Genf. Pongrácz József. r Az Ószövetség értékelése.* A Theologus Szövetség elnöksége, eredeti tervétől eltérően nem az egyház és politika kérdését tűzte, napirendre; e szenzációt Ígérő kérdés helyett elő mert állami egy ilyen szürke témával, mint: Az Ószövetség értékelése. Örömmel fogadom ezt a döntést; nem mintha a politikai kérdést lényegtelennek vagy időszerűtlennek tartanám, — hiszen más alkalommal igyekeztem jelét adni, hogy azt is mennyire fontosnak, sőt égetőnek tartom, — de mégis jobban örülök most az ószövetségi kérdés kitűzésének, mivel ez amannál centrálisabb jelentőségű, és egy theologus konferenciához méltóbb is, amennyiben kitűzésében a lényegre való koncentrálódás biztató jelét láthatjuk. Kitűzése .ennyiben közeledést jelent a német hitvalló egyház példájához. Ez az egyház mostanában olyan konferenciákat rendez, amelyeken egyetlen tárgy egy időszerűen megválasztott bibliai «rész magyarázata és egészen gyakorlati célzatú megvitatása. Olyan vitatkozás, amelyből nyomban tettek születnek. Ez a példa mutatja, hogy az egyház részéről — bármit is hozzon a jövendő — az a legjobb politika, ha a Szentíráshoz hű marad. Mert csak akkor marad küldetéséhez hű. Erre a hűségre szeretne indítani ez az előadás is, és ebben az értelemben politikai programm és egyben elkötelezés. I. Emlegetjük, persze sokszor nagyon felelőtlenül, hogy a Biblia az egyház alapja s mi is, mint keresztyének a Biblia talaján állunk. Ez a talaj — akár veszszük tudomásul, akár nem — olyan mint az alámosott part: sohsem tudni, melyik pillanatban szakad be velünk együtt és ragad magával bennünket a történelem sebes sodrú árja. A Biblia isteni tekintélye iránt nagyon megcsappant a bizalom, különösen pedig megcsappan a Biblia nagyobbik felével, az Ószövetséggel szemben, valljuk meg, még theologusok körében is. Pedig volt idő, mikor a magyarság számára az Ószövetség a sorsmagyarázat könyve volt; irodalmunk protestáns kora tele van szőve az Ószövetség nagy élményével. A magyarság hamar elfeledkezett! arról, hogy egyszer éppen az Ószövetségen át ádatott neki a felemeltetés. De mostanra már egészen megváltozott a helyzet. Azt hiszem, a megváltozott köztudatot híven tükrözi Gárdonyinak ez a vallomása: »Ma dél* Előadás, elhangzott az Országos Református Theologusszövetség 1935. évi konferenciáján, Veszprémben. után a babiloni fogságról magyaráztam az iskolában. Nem tudom, mi szükség van arra, hogy Baloghék, Szabóék, Pöhölyék, Gálék, meg egyéb örökösen falusi emberek ismerjék a régi zsidók hányódásait. A nagyméltóságú miniszter úr akarja ezt, meg a nagyságos tanfelügyelő úr, meg a főtisztelqndő esperes úr. jobban szerettem volna a rodostói rabságról, vagy március 15-éről beszélni, ma éppen évforduló napja van, de azt nem akarja a nagyméltóságú miniszter ür, sem a nagyságos tanfelügyelő úr, sem a főtisztelendő esperes úr (Az én falum, 1935. 10 .lap). Amit az Ószövetségről Gárdonyi még szelíd iróniával mond, határozott tiltakozás és hangos követelés formájában visszhangozza ma a Turáni Roham. De hát mi baja van a Turáni Rohamnak az Ószövetséggel? Az, ami általában az antiszemitizmusnak. E szerint az Ószövetség idegen és alsóbbrendű fajnak, a zsidóságnak a nemzeti irodalma. Lássuk meg végre, hogy az ószövetségi üdvprófécia nem egyéb mint a zsidóság nemzeti törekvésének és világuralmi igényének megalapozása és útegyengetése. Egészében véve a zsidó faj idegen szellemét és alsóbbrendű erkölcsét leheli: ott van a fiára kést emelő kegyetlen atyának, Ábrahámnak a példája, oÜt van a csaló Jákob, aki álnok úton szerzi meg beteg édesatyja áldását és vele Isten különös kegyelmét, ott van a Ruben szörnyű vérfertőzése, meg a vérbosszú kifejezett parancsa és még sok-sok más tagadhatatlanul megbotránkoztató esemény és tan, mely a tiszta erkölcsiségre és a gyermeki lélekre nézve egyenesen veszedelmes könyvvé teszi az ószövetséget. Ha az egyház nem akarja, hogy a faji öntudatra ébredt keresztyén tömegek odahagyják és végérvényesen elforduljanak tőle, bontsa fel mihamarább az Ószövetséghez kapcsolódó kötelékeket és küszöbölje ki először is a vallásoktatásból az Ószövetséget, hogy ne fertőzze vele továbbra is a gyermeki lelket! igen, de1 miért ne végezzünk teljes munkát? Ha már az Ószövetséget félredobjuk, mi címen teszünk kivételt Pál apostollal, a »bócherfiúval« és Jézussal, a »názáreti rabbival«, vagyis miért nem vetjük el az Ószövetséggel együtt az Újszövetséget is? Ezen a ponton megoszlanak a vélemények és még egy olyan, kitűnő képességű és nagyszenvedélyű antiszemita is, mint Paul de Lagarde egy logikai bukfenccel Jézus tanításaiból következtet vissza Jézus fajtájára és megállapítja, hogy ilyen szellemű tanítás nem zsidó, hanem csakis árjafajtájutól eredhet, Jézus tehát árja. Ajánlom e módszert a mi fajvédőink figyelmébe: ilyen okoskodással Jézus turáni voltát is éppen ilyen könnyen és meggyőzően ki lehetne mutatni. Seeberg professzor, úgy látszik, nincs megelégedve egészen De Lagarde okoskodásának bizonyító erejével s történeti úton, a Biblia nagyon világos és egyértelmű tanításával szemben azt vitatja, hogy Jézus, anyja révén vér szerint is legalább félárja. S ha Jézusnak ilyen címen meg is kegyelmeznek, Pál és az apostolok már okvetlenül gyanúsak, amennyiben Jézus eredeti tiszta tanítását eízsidósították s legfeljebb azt lehet menteni náluk, ami kimutathatóan krisztusi. (Folyt, köv.) Török István. — Lelkészválasztás. A nyugdíjaztatás folytán megüresedett csökölyi lelkészi állásra a gyülekezet f. hó 15-én egy akarattal — egyhangú lelkesedéssel Bosznai Endre hencsei lelkészt hívta, illetve választotta meg. — Isten áldását kérjük a gyülekezetre, s megválasztott . lelkészére.
