Dunántúli Protestáns Lap, 1936 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1936-06-07 / 23. szám
Negyvenhetedik évfolyam. 23. szám. Pápa, 1936 június 7. DDNÍNTÚLI PROTESTÁNS LiP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. _—— FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK ”---------------------'------------'-----FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Iskoláink osztályozása. Megindulnak a körlelkészek és tanítók mindentélé hamarosan, hogy számonkérjék a letelő iskolai év eredményét és megosztályozzák a tapasztalat alapján a tanítók munkáját. Ezt már elvégezte ilyentájra az állami tanfelügyelőség megfelelő szervei útján. Néha meg kell hőkölnünk a meglepetéstől, hogy milyen eltérő az eredmény az egyházi és az állami; szerv tanítói és iskolai kvalifikáló megállapítása köpött. Mi okból? Mert mindkét vizsgálat szempontjai mások. A kir. tanfelügyelőség úgyszólván csak annyiban vesz tudó-mást a tankötelesekről ilyen kiszállás alkalmával, hogy közöttük vizsgázik le a tanító, a no? vendékek jelen vannak, hogy a tanítót,munkában lát-* hassa a tanfelügyelőség. De nem az iskolára, nem az {epedniényre kiváncsi, hanem a tanítóra tanítás közben, s arra, hogy alkalmazza-e az új jmódszert és mily, készséggel. Az eredményre, a sikerre, a módszerből és a tanítói egyéniségből következtet, mint remény-* beli, várható következményre. És osztályoz. Az egyházi iskolavizsgálat épen az ellenkezőjét teszi ennek. Neki a tanító úgyszólván nem fontos; egész figyelme az eredményre irányul. (A passziv: szerepre kárhoztatott tanító gyöngyöző homlokkal húzódik a hideg kályha mellé.) És a bizottság folyékony, összefüggő előadást, mint eszményt nézve, a, hallottak alapján osztályoz. Ha van •eredmény, igazolva van a módszer, bármilyen is volt az a .tanítás menetén, nem fontos. Mindkét eljárásnak megvan a jogosultsága, csak nem várható a kiosztott kalkulusok egyezése. Az ijgazi érdemjegy pedig sem az egyiké, sem a másiké, hanem a kettő között van, hiszen a két bizottság egy-, más munkáját egészítette ki és mindenik elvégezte azt, amit nem végzett el mellette a másik az .ellem őrzésnél, illetve a számonkérésnél. Ha azt óhajtanok, hogy a két kalkulus egyezzék, mindenik szervnek el kellene végeznie a másik1 eddigi, munkáját is: akkor talán teljesülne ez az óhajtás,, vagy legalább is meg volna a valószínűsége, hogy. teljesülni is fog. László Géza. Dr. Kovács Pál, a református presbiter és gondnok. Dr. Kovács Pál másik nagy kezdeményezése volt a pápai főiskolának Győrbe áttelepítése. Pápán úgy látszik, nem volt biztosított a főiskola fenntarthatása. Az iskola elhelyezésére nézve megoszlottak a vélemények. A nagyobb rész Komáromba kívánta hozni, egy tekintélyes csoport Pápa mellett küzdött, de voltak olyanok is, akik Székesfehérvárt emlegették. A győri református egyházközség 1844 júl. 20-án tartott egyházi gyűlésén dr. Kovács Pál javasolta a pápai főiskolának Győrbe telepítésére mindent elkövetni, a siker érdekében a helybeli evangélikus egyházat közös működésre felhívni és egyben bemutatta a kerületi gyűléshez elkészített memorandumát. A gondolat az uniós törekvések ez aranykorában igen szives fogadtatásra talált evangélikus testvéreinknél, sőt maga a város is bekapcsolódott a mozgalomba, 1000 négyszögöl ingyentelket, községi adótól való mentességet, 200.000 darab téglát ajánlván fel az iskola céljaira. Maguk a hívők 26.477 forint 30 kr-t és 40.000 darab téglát ajánlottak fel. Az 1844. évi várpalotai kerületi gyűlésen mindkét győri protestáns egyház tekintélyes küldöttséggel képviseltette magát. A református küldöttség vezetője dr. Kovács Pál volt. A kerületi gyűlés nem döntött. Hogy még nagyobb súllyal léphessen fel Győr, az evangélikus konvent elhatározta, hogy a vele jóviszonyban lévő, bár nem Győrött lakó evangélikus férfiakat felhívja az eszme pártolására. Ez a gondolat is — írja dr. Eöttevényi Nagy Olivér a győri evangélikus egyház történetéről írott munkájában — szintén dr. Kovács Páltól eredt. És elhatározta az evangélikus konvent 1845 márc. 25-én tartott gyűlésében, hogy a főiskola Győrbe áthelyezése esetén 10.000 forintos alapítványt tesz oly rendeltetéssel, hogy ennek kamataiból két nyelvészeti tanszéket javadalmazzanak, melynek tanárait az alapító gyülekezet válassza. 1845 jún. 9-én tartott egyházi gyűlésén dr. Kovács Pál gondnok jelentette, hogy »június hónap 14-én Révkomáromban tartandó szuperintendenciális gyűlésen a pápai főiskola ügye is elő fog vétetni és ott el is fog döntetni,, hogy Győr Révkomárommal versenyzésbe bocsáttatik-e ?« A szuperintendenciális gyűlésre a győriek küldöttségét ismét dr. Kovács Pál vezette. Itt azonban kedvezőtlenül döntöttek Győrre nézve, mert a gyülekezetek nagyobb többsége Révkomárom mellett nyilatkozott. A főiskola mégis Pápán maradt, mert a pápaiak fellebbezésére a király legfőbb felügyeleti jogánál fogva a főiskolának tovább is Pápán való meghagyását rendelte el. A 19. század második fele ismét a megpróbáltatások ideje volt, csak az alkotmányosság helyreállta
