Dunántúli Protestáns Lap, 1936 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1936-01-12 / 2. szám

Negyvenhetedik évfolyam.

2. szám.

Pápa, 1936 január 12.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP

A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

________________________„___ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ______________________________-------------------------------------------FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK-------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ: DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKIHEZ-A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK

Isten és a Biblia.*

Alapige: János I. 18 v.

»Az egek beszélik Isten dicsőségét és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat. Nap napnak mond beszédet; éj éjnek ád jelentést.« (Zsolt. XIX. 1—2.) így énekel az ószövetség nagy költő prófétája, szent Dávid király. Az újszövetség lángoló lelkű, nagy hitű bölcselő apostola, Pál pedig így szól: »Ami Istenben láthatatlan, t. i. az ő örökkévaló hatalma és istenségje, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén, inegláttatik«. (Róm. I. 20.)

Istennek önmagáról való kijelentését a teremtett világban alig lehetne szebben, szabatosabban és erőteljesebben kifejezni.

Ezeknek a szentirásbeli helyeknek felséges magyarázatát adja a mi zsoltáros könyvünk 92. dicsérete: »Isten kezét mutatja az égnek boltozatja, mely felettem kiterjed; szivem Örömre gerjed e remekmű látására. Alkotója lelkemet és minden érzésemet ragadja csudálására. Ha elmémmel felszállók e számtalan világok roppant alkotmányába: ott látom valójába nagy voltát a Teremtőnek!... Ki gyujtá meg ezeket az örökös tüzeket? E nagy testeket fontba ki vetette, hogy pontba egymásnak megfeleljenek? Ki mérte ki útjukat és örök pályájukat, hogy attól el ne térjenek? ...Te vagy az Mindenható/«

És mégis érezzük, hogy ez a hatalmas kijelentés és ennek gyönyörű magyarázata — nem tökéletes. Nem tökéletes kijelentése Istennek önmagáról. Száll, száll lelkünk a nagy Teremtő által vállaira fűzött csodaszárnyakon, a fény sebességénél milliószor és milliószor nagyobb gyorsasággal, felfelé; átrepüli miriádnyi napév kibeszélhetetlen távolságát, mindig feltebb ... S egyszerre csak érezni kezdi, hogy minél fellebb repül, annál jobban szédül a mérhetetlen magasságban. Szédül, ellankad, erejét veszti. Megszegi szárnyát az a mindinkább-inkább ránehezülő bizonyosság, hogy céljától most is csak annyira van, mint mikor elindult. Istent ezen az úton teljesen megismerni, ebbe a mondhatatlan fényességbe belelátni, az ő hatalmát és istenségét tökéletesen megérteni nem lehet. A legbölcsebb emberi lélek legerősebb képzelete vagy látása is legfellebb egy mindenekfelett való, mindent teremthető és szétzúzható idegen hatalmassággal találkozik, akitől csak rettegni kell. Az én Istenem, a mi Istenünk nem ez az Isten. Ez csak egyik színe a szivárvánnyá vált örök fényességnek ...

Talán a lelkiismeret, ez a tagadhatatlanul lelkűnkhöz tapadt, benne működő titokzatos erő, ez a mindig ítélkező, ezernyi ezerszer megkísértett, de soha

* Irta és a Református Élet pápai konferenciáján elmondotta Medgyasszay Vince.

meg nem vesztegethető s Ítéleteit kérlelhetetlen szigorúsággal és pontossággal mindjárt végre is hajtó törvényszék, — ez talán tökéletes kijelentése Istennek önmagáról. Az a lelkiismeret, melyet Krisztusunknak vére tisztított meg a holt cselekedetektől, hogy szolgáljunk az élő Istennek. (Zsid. IX. 14.) Kijelentése Istennek ez is önmagáról, nem külső, természeti, hanem már belső, lelki — és mégsem tökéletes, mert arról az erős boszuálló, vagy féltőn szerető Istenről tanít, ki ha szoros igazsága szerint bánik velünk, kicsoda maradhatna meg ő előtte? Ez is csak egy színe a szivárvánnyá vált örök fehér fényességnek.

Isten tökéletes kijelentése a szentírás, a biblia, Mózestől kezdve a Mennyei Jelenések könyvéig.

»Hisszük és valljuk, hogy a szent prófétáknak és apostoloknak az ó- és újszövetség kanonikus könyveiben levő írásaik Istennek valóságos és tulajdon beszéde; és hogy azoknak hitelessége maguktól és nem az emberektől van. Mert Isten maga szólott az atyáknak, prófétáknak és apostoloknak és még most is szól nekünk a szentirás által.« (Helv. Hitv. 1. §.)

A szentirás, e minden könyvek felett való könyv tehát Istennek üzenete az emberekhez az ő kiválasztottai által, kikkel nem a test és vér, hanem maga Isten közölte, mit magáról ki akart jelenteni. Megmutatta. Isten mintegy tükör által magát Mózesnek a hórebi égő vadrózsa bokorban, a sinai mennydörgésben és villámlásban, Illyésnek a csendességben, a prófétáknak látásában és álomban az ő angyalai által, a pásztoroknak mennyei seregek sokaságában, Jánosnak a megnyilatkozott égből alászálló galamb képében. Mindenekfelett kijelentette pedig őt az egyszülött fiú, ki az Atyának kebelében van.

»Az Istent soha senki nem látta«, nem — még az ő választottal sem. Hiszen megemésztettek volna az ő látásától. Ember nem is emelkedhetett volna soha fel Istennek tökéletes megismerésére, sem a teremtett világ által, sem a lelkiismeretbcn, ha maga Isten kegyelemből alá nem hajol az emberhez ama szerelmes Fiúban, kiben neki kedve telt. Ő általa és ő benne ismertük meg, hogy Isten nemcsak világteremtő hatalmasság, nem is csak szigorú Ítélő biró, — hanem véghetetlen, kibeszélhetetlen és örökkévaló Szeretet. És ez a szeretet az ő világbiró dicsőségét nem homályosítja, hanem teljessé teszi. Mert a szeretet a legnagyobb teremtő hatalmasság ma is: egy szavával a boldogság tündérvárát építheti fel ott, ahol előbb a kétségbeesés üressége tátongott. Ez a szeretet az ő igazságát nem megrontja, hanem felmaga'sztalja. Mert szeretet nélkül jól ítélni mla sem lehet. Ezért mondja jézus: hú a ti igazságtok feljebb nem bővölködik a farizeusok és Írástudók igazságánál, semmiképppen sem mehettek be a mennyeknek országába. Szeretetből alkotott minket Isten már a teremtés hajnalán