Dunántúli Protestáns Lap, 1935 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1935-04-21 / 16. szám

1935. DUNÁNTÚL! PROTESTÁNS LAP. 71. oldal. Pillanatfelvételek a hollandiai lelkészekről. Nincs köztük se püspök, se esperes, különösebb címekkel sem titulálják őket. Legyen szolgálati helyük Amsterdam, Hága, Utrecht vagy akár a legkisebb zélandi falu, mindenütt ez a rangjuk és címük: dominé. Többet is ismerek közülük. Nemcsak hal­lomásból s határokon túlról, sőt még csak nem is a szószék távolságából, hanem közvetlen közelről, sze­mélyesen. (Egyik holland lelkészcsaládnak két hétig voltam vendége.) Hospitiumunk mellett, alig pár házzal odébb egy középidejű dominé lakik: Dr. J. (Egyike a négy kampeni lelkésznek.) Egyszerű, csendes ember. Na­ponként látjuk hol egyik, hol másik utcában felbuk­kanni kerékpárján. Amint mondják, ilyenkor híveit látogatja. Nagyon jól tudjuk róla, hogy valósággal pillanatokra van kimérve ideje s ha váratlan időpont­ban kopogtatnak be hozzá, őszintén és határozottan megmondja, hogy nem ér rá — de ugyanakkor már a szivesenlátás pontos idejét is közli. (Itt ilyenekért nem szokás megsértődni.) — Különböző alkalmak­kor különböző oldalairól volt alkalmam őt megis­merni. Egyszer pl. a szomszéd Zwoilé i városban lát­tam, amikor egy ifjú lelkészjelöltet dogmatikából kér­dezgetett. (T. i. a theologiát végzett kandidátusok­nak az u. n. klassis előtt is vizsgát kell tenni — fő­ként, hogy felfogásával tisztába jöjjenek —, jahol a holland ref. egyházmegye lelkészei és presbiterei la kérdező bizottság. Csak ezután bocsátják ki la lelké­szeket szolgálatra. Ilyen alkalmakkor különösen szép példája látható annak — elejtett szavakon, .beszélge­téseken keresztül —, hogy milyen mély 'hivatásérzet­tel és komoly jelkészültséggel állja őrhelyét — hol­land lelkész és presbiter egyaránt.) — Ugyanaz a dominé egy szombat este — ugyanakkor édesapja ravatalon jekiidt — a theologiai ifjúságot készítette elő a másnapi urvacsoravételre. ({Másnap prédikált.) Csodálatos veit ez az ember: egy lángbaborult bi­zonyságtétel! Látszott, hogy a halál fulánkja nagyon belefuródott szivébe, de azt is láttuk szeme ragyo­gásából, hogy Valaki már kihúzta a fulánkot s be­kötötte a fájó sebet. Ilyen diadalmasan még soha sem hallottam felcsendülni a feltámadás himnuszát. Bár nem juttattuk egymás között kifejezésre, mégis bizonyságtételének nyomán mindannyiónk előtt való­ságos hithőssé magasztosult domine J. — Azóta már egy kedves meghitt estét is töltöttünk nála. Mint vi­dám gyermek meselgetett, ékelődött. Ügy látszott, hogy gyászát, veszteségét nem eljelejtetie, de egészen az LJr elé vitte. ... Egyik karácsonyelőtti vasárnapon idegen lel­kész jelent meg a Burgwalkerk szószékén. Kiléte után tudakozódtam a kollégák közt. Meglepődve hal­lom istentisztelet végeztével, hogy az illető dominé már kb. 5—6 éve lelkész s mert annakidején, mint kandidátus nem valami nagy szónoki készségről tett tanúbizonyságot, most időnként behívást kap. Eljön prédikálni s végül barátságos tea keretében a gyakor­lati theologia professzora rámutat fejlődésére és hi­báira. S ha már erről esik szó, hadd világítsa meg egy­két példa, hogy milyen viszonyban van a theologia és a lelkészek egymással. (Hisz odahaza egyik egyházi lapunkban éppen ilyenszerű gondolatok körül folynak a viták.) — Előadásokon egészen megszokott jelen­ség egy-két dominét látni. Egy közeli faluból pl. év elején rendszeresen járt előadásokra egy őszhajú lel­kész. Egy fiatalabb meg azóta is rendületlenül kitart — úgy hallottuk doktorálni készül — s nem mulaszt el egy alkalmat sem a nagytehetségü Schilder pro­fesszor előadásai közül. íme a lelkészt továibbképzés kínálkozó lehetőségeit így használják fel a közeli falvak lelkészei. — Alig pár hete két curator (idő­sebb lelkészek) látogatta meg iskolánkat. Hivatalos kiküldetésben jártak, a provinciális zsinat küldte ki őket annak megvizsgálására, illetve ellenőrzésére, hogy tiszta református keresztyén szellemben folyik-e a munka a theologióin. (Liberális gondolkodás sem­miképen sem verhet gyökeret ennek a theologiának falai közt.) Egyházjogi óránknak mindig az a leg­érdekesebb része, amikor a professzor hozzáírott le­­velek felolvasásával mutatja be, hogy a kintlevő lelki­pásztorok milyen kényes és kritikus kérdésekre várnak megoldást. Ez a pár példa magától is sókat beszél. A holland lelkészek irodalmi munkássága. Stu­­dens könyvállványok, bolti kirakatok egyaránt han­gos hirdetői a nagyszerű holland theologiai iroda­lomnak. Szinte hihetetlen az a nagy ambíció és termé­kenység, mellyel akárhány esetben lelkész és pro­fesszor versenyeznek egymással. Ha végiglapozzuk standard enciklopédiák és bibliai kommentársorózatok első lapjait, az író és szerkesztő professzorok nevei mellett mindenütt találunk dominé neveket is. Nem­régen hallottam említeni egy lelkészt, akinek tollá­ból kb. már huszonöt könyv jelent meg eddig. Nincs az a theol. tudományszakcsoport, melyhez hozzá ne nyúlnának s innen érthető aztán, hogy előadásokon gyakran hivatkoznak a professzorok a lelkészek mü­veire. (S természetesen inkább pro, mint contra érte­lemben.) Egy-két munka címét tanulságosnak tartom ide iktatni: »Krisztus visszajövetele«. »Pál apostol és írásai.« »Az ajscheidingről.« »házasság kérdése a korinthusi levélben.« »Ámos próféta könyvének ma­gyarázata.« »A szentség fogalma Pálnál és a helle­nisztikus mystérium-vall ásókban.« »Feltámadás és örökélet.« »Dogmatikai fragmentumok.« »Istenháza és a zsoltárok.« »Vázlatok a Heid. Kátéból.« »Lelkipász­tor napló« stb. stb. Érdemes lenne hosszasabban időzni annál a kér­désnél, hogy miként készül a holland, lelkész u va­sárnapi igehirdetésre és káté magyarázatra. (Igaz, hogy kitett szöveggel prédikál — bár nem minden eset­ben! — de az a prédikáció mély meditúlásnak és 1komoly, lelkiismeretes készülésnek az eredménye.) íróasztalán zsidó és görög biblia egyaránt ott talál­ható, és nem azért lapozgatja őket, hogy a véletlenül bevetődő egyháztagot bámulatba ejtse. (Igaz, hogy ilyenkor — rendesen pénteki nap — még véletlenül sem zavarják a holland papot.) Többszáz kötetes könyvtárából (melyet még mint studens kezdett össze­gyűjteni) hol német, hol angol (avagy latin) kommen.­­tárokai húz elő a hollandus mellé. Nem ritka dolog látni egy-egy fapapucsos, fülbevalós pipázó búr atya­fit, (vagy örki halászt), amint könyvárveréseken mohó pillantásokkal lesi, majd elvásárolja stuclensek és lelkészek orra elöl az értékesebbnél-értékesebb kom­mentárokat. Lelki gondozás. Egyik késő őszi délután körze­tünk lelkésze s egy presbiter látogattak meg bennün­ket; mint gyülekezeti tagokat. Nem tudnám megköze­lítőleg sem vázolni, hogy milyen hatást váltott ki belőlünk a látogatás. Oly nagy szeretettel vettek kö­rül bennünket magyarosan berendezett studensszo­­bánkban, mintha régi jó ismerősök lettünk volna. Ko­moly érdeklődéssel kérdezgettek a Trianoni Ország legújabb eseményei után s részletesen kívántak hal­

Next

/
Thumbnails
Contents