Dunántúli Protestáns Lap, 1935 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1935-04-21 / 16. szám

1935.

DUNÁNTÚL! PROTESTÁNS LAP.

71. oldal.

Pillanatfelvételek a hollandiai lelkészekről.

Nincs köztük se püspök, se esperes, különösebb címekkel sem titulálják őket. Legyen szolgálati helyük Amsterdam, Hága, Utrecht vagy akár a legkisebb zélandi falu, mindenütt ez a rangjuk és címük: dominé. Többet is ismerek közülük. Nemcsak hallomásból s határokon túlról, sőt még csak nem is a szószék távolságából, hanem közvetlen közelről, személyesen. (Egyik holland lelkészcsaládnak két hétig voltam vendége.)

Hospitiumunk mellett, alig pár házzal odébb egy középidejű dominé lakik: Dr. J. (Egyike a négy kampeni lelkésznek.) Egyszerű, csendes ember. Naponként látjuk hol egyik, hol másik utcában felbukkanni kerékpárján. Amint mondják, ilyenkor híveit látogatja. Nagyon jól tudjuk róla, hogy valósággal pillanatokra van kimérve ideje s ha váratlan időpontban kopogtatnak be hozzá, őszintén és határozottan megmondja, hogy nem ér rá — de ugyanakkor már a szivesenlátás pontos idejét is közli. (Itt ilyenekért nem szokás megsértődni.) — Különböző alkalmakkor különböző oldalairól volt alkalmam őt megismerni. Egyszer pl. a szomszéd Zwoilé i városban láttam, amikor egy ifjú lelkészjelöltet dogmatikából kérdezgetett. (T. i. a theologiát végzett kandidátusoknak az u. n. klassis előtt is vizsgát kell tenni — főként, hogy felfogásával tisztába jöjjenek —, jahol a holland ref. egyházmegye lelkészei és presbiterei la kérdező bizottság. Csak ezután bocsátják ki la lelkészeket szolgálatra. Ilyen alkalmakkor különösen szép példája látható annak — elejtett szavakon, .beszélgetéseken keresztül —, hogy milyen mély 'hivatásérzettel és komoly jelkészültséggel állja őrhelyét — holland lelkész és presbiter egyaránt.) — Ugyanaz a dominé egy szombat este — ugyanakkor édesapja ravatalon jekiidt — a theologiai ifjúságot készítette elő a másnapi urvacsoravételre. ({Másnap prédikált.) Csodálatos veit ez az ember: egy lángbaborult bizonyságtétel! Látszott, hogy a halál fulánkja nagyon belefuródott szivébe, de azt is láttuk szeme ragyogásából, hogy Valaki már kihúzta a fulánkot s bekötötte a fájó sebet. Ilyen diadalmasan még soha sem hallottam felcsendülni a feltámadás himnuszát. Bár nem juttattuk egymás között kifejezésre, mégis bizonyságtételének nyomán mindannyiónk előtt valóságos hithőssé magasztosult domine J. — Azóta már egy kedves meghitt estét is töltöttünk nála. Mint vidám gyermek meselgetett, ékelődött. Ügy látszott, hogy gyászát, veszteségét nem eljelejtetie, de egészen az LJr elé vitte.

... Egyik karácsonyelőtti vasárnapon idegen lelkész jelent meg a Burgwalkerk szószékén. Kiléte után tudakozódtam a kollégák közt. Meglepődve hallom istentisztelet végeztével, hogy az illető dominé már kb. 5—6 éve lelkész s mert annakidején, mint kandidátus nem valami nagy szónoki készségről tett tanúbizonyságot, most időnként behívást kap. Eljön prédikálni s végül barátságos tea keretében a gyakorlati theologia professzora rámutat fejlődésére és hibáira. S ha már erről esik szó, hadd világítsa meg egykét példa, hogy milyen viszonyban van a theologia és a lelkészek egymással. (Hisz odahaza egyik egyházi lapunkban éppen ilyenszerű gondolatok körül folynak a viták.) — Előadásokon egészen megszokott jelenség egy-két dominét látni. Egy közeli faluból pl. év elején rendszeresen járt előadásokra egy őszhajú lelkész. Egy fiatalabb meg azóta is rendületlenül kitart

— úgy hallottuk doktorálni készül — s nem mulaszt el egy alkalmat sem a nagytehetségü Schilder professzor előadásai közül. íme a lelkészt továibbképzés kínálkozó lehetőségeit így használják fel a közeli falvak lelkészei. — Alig pár hete két curator (idősebb lelkészek) látogatta meg iskolánkat. Hivatalos kiküldetésben jártak, a provinciális zsinat küldte ki őket annak megvizsgálására, illetve ellenőrzésére, hogy tiszta református keresztyén szellemben folyik-e a munka a theologióin. (Liberális gondolkodás semmiképen sem verhet gyökeret ennek a theologiának falai közt.) Egyházjogi óránknak mindig az a legérdekesebb része, amikor a professzor hozzáírott levelek felolvasásával mutatja be, hogy a kintlevő lelkipásztorok milyen kényes és kritikus kérdésekre várnak megoldást. Ez a pár példa magától is sókat beszél.

A holland lelkészek irodalmi munkássága. Studens könyvállványok, bolti kirakatok egyaránt hangos hirdetői a nagyszerű holland theologiai irodalomnak. Szinte hihetetlen az a nagy ambíció és termékenység, mellyel akárhány esetben lelkész és professzor versenyeznek egymással. Ha végiglapozzuk standard enciklopédiák és bibliai kommentársorózatok első lapjait, az író és szerkesztő professzorok nevei mellett mindenütt találunk dominé neveket is. Nemrégen hallottam említeni egy lelkészt, akinek tollából kb. már huszonöt könyv jelent meg eddig. Nincs az a theol. tudományszakcsoport, melyhez hozzá ne nyúlnának s innen érthető aztán, hogy előadásokon gyakran hivatkoznak a professzorok a lelkészek müveire. (S természetesen inkább pro, mint contra értelemben.) Egy-két munka címét tanulságosnak tartom ide iktatni: »Krisztus visszajövetele«. »Pál apostol és írásai.« »Az ajscheidingről.« »házasság kérdése a korinthusi levélben.« »Ámos próféta könyvének magyarázata.« »A szentség fogalma Pálnál és a hellenisztikus mystérium-vall ásókban.« »Feltámadás és

örökélet.« »Dogmatikai fragmentumok.« »Istenháza és a zsoltárok.« »Vázlatok a Heid. Kátéból.« »Lelkipásztor napló« stb. stb.

Érdemes lenne hosszasabban időzni annál a kérdésnél, hogy miként készül a holland, lelkész u vasárnapi igehirdetésre és káté magyarázatra. (Igaz, hogy kitett szöveggel prédikál — bár nem minden esetben! — de az a prédikáció mély meditúlásnak és 1komoly, lelkiismeretes készülésnek az eredménye.) íróasztalán zsidó és görög biblia egyaránt ott található, és nem azért lapozgatja őket, hogy a véletlenül bevetődő egyháztagot bámulatba ejtse. (Igaz, hogy ilyenkor — rendesen pénteki nap — még véletlenül sem zavarják a holland papot.) Többszáz kötetes könyvtárából (melyet még mint studens kezdett összegyűjteni) hol német, hol angol (avagy latin) kommen.tárokai húz elő a hollandus mellé. Nem ritka dolog látni egy-egy fapapucsos, fülbevalós pipázó búr atyafit, (vagy örki halászt), amint könyvárveréseken mohó pillantásokkal lesi, majd elvásárolja stuclensek és lelkészek orra elöl az értékesebbnél-értékesebb kommentárokat.

Lelki gondozás. Egyik késő őszi délután körzetünk lelkésze s egy presbiter látogattak meg bennünket; mint gyülekezeti tagokat. Nem tudnám megközelítőleg sem vázolni, hogy milyen hatást váltott ki belőlünk a látogatás. Oly nagy szeretettel vettek körül bennünket magyarosan berendezett studensszobánkban, mintha régi jó ismerősök lettünk volna. Komoly érdeklődéssel kérdezgettek a Trianoni Ország legújabb eseményei után s részletesen kívántak hal