Dunántúli Protestáns Lap, 1935 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1935-03-31 / 13. szám
1935. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 55. oldal. ez után az egyházmegyei presbiteri szövetség megalakulására vonatkozó határozati javaslatot, — amely szerint az egyházmegyei presbiteri szövetség elnökei: Szűcs József esperes és Csajághy Károly egyházmegye gondnok. Lelkészi tagjai: Kovács Lajos fehérvárcsurgói és Somogyi Zoltán szentgáli lelkészek. Világi tagjai: dr. Kenessey Pongrác főispán és Ungváry Antal kir. járásbiró. Az ügyek intézésére igazgatóul Szilassy Sándor magyarbarnagi lelkész választása javasoltatik, ki egyúttal tudósítói teendőket is köteles ellátni. Az Orsz. Ref. Presb. Szöv. nagyválasztmányába tagokul dr. Cseresnyés József egészségügyi főtanácsos veszprémi, és Varjas Géza földbirtokos, lovasi lakosok ajánltatnak. A határozati javaslat egyhangú elfogadása után bezáró beszédet tartott Csajághy Károly egyházmegyei gondnok. Megköszönte az előadók szíves munkálkodását s intette és figyelmeztette úgy a lelkipásztorokat, mint a presbitereket arra, úgy igyekezzenek őrállói tisztüket betölteni, hogy Isten nevére dicsőség, református egyházunkra pedig áldás fakadjon munkálkodásuk nyomán. Szilassy Sándor bezáró imádságával és a 8. dics. 3. versének eléneklésével ért véget az áldásos összejövetel. Higyjük és reméljük, hogy nem volt hiábavaló a magvetés. Az Örökkévaló Isten kegyelméből fakadjon áldás az Egyházmegyei Presbiteri Szövetség működéséből! Magyarbarnag. Szilassy Sándor ref. lelkész. A párisi Kálvin-napok. Az 1935. év a Kálvinizmus történetében nevezetes forduló: négyszáz esztendeje, hogy Kálvin megírta az Institúciót. Á francia protestánsok a múlt heti párisi emléknapokon adtak hálát Istennek azokért az áldásokért, amelyeket ez a mű — s vele Kálvin egész munkássága is — a protestantizmusnak jelentett és jelent. A centennáris ünnep nemzetközi jellegű volt, s a zarándokok felkeresték az emlékezésnek azt a házát is, amely Kálvin szülőháza helyén épült a háború után. A párisi prot. theol. fakultásán több napig tartó, nemzetközi jellegű tudományos konferencia volt. A főbb előadók Choisy, Strohl, Courvoisier-Patry és Schmidt voltak. A konferencia lelke Lecerf, a kálvinista dogmatika kitűnő modern képviselője, akit ma számos tanítvány vesz körül, s vallja, hogy Kálvin istenismeretének fenköltsége, az írás előtti engedelmes meghódolása ma új színben és határozott, maradandó értékében áll szemünk előtt. De még azok is,, akik nincsenek egy táborban az „elszánt neokálvinisták“-kaI, hálával áldoztak a reformáció nagyjai emlékének a közös áhítatok alkalmával. Áhítatkeltő volt az a kiállítás is, amelyet a Bibliothéque Nationale-ban rendeztek a 16. század protestantizmusának könyveiből, kézirataiból és metszeteiből. íme néhány fontosabb adalék. 1529-ből Lambert »Somme chrétienne«-je, Olivétan bibliafordítása, Lather munkáinak eredeti kiadásai. Kálvin munkáinak gyűjteménye az egész Kálvint visszaidézi a szemlélő lelke elé: a biblikus theologust, az alkotó lángészt, a hajthatatlan polemikust, a szívós egyházszervezőt. A kiállítás látogatója önkéntelenül is megáll az Institúció első kiadása előtt, s meghatottan szemléli a huszonhét éves ifjú munkáját, amely a református gondolkozás időálló nagy »summa«-ja. A kiállított művekből végig lehet kísérni Kálvin egész életét diákkorától haláláig, meg lehet látni műveinek földrajzi kiterjedését és a szellemi hatósugarát. Coligny admirális levelei és családi imádságos könyve (ma a holland királyné tulajdona) felidézik a francia protestáns vértanuk emlékét s a francia protestántizmus tragédiáját. A kiállítás katalógusa — Conley J. és 'Pannier J. munkája — értékes kalauza lesz mindazoknak, akiket irodalmi, történeti vagy vallásos érdeklődésük Kálvin és a francia protestántizmus felé fordít. Semaine Religieuse 1935 március 23. száma nyomán: T. D. (®®®@®®®@®@®®@®®@®®®@®®®®®®®®(3®®®@®©©®@© ® ® 1 VEGYESEK I ® @ @®©®®®@®®®®®®®©®@®®®®@®®©®@®®®®§)®@g®@:e® — Gyászhír. Részvéttel értesülünk, hogy dr. Futó Jenő, a hódmezővásárhelyi ref. Bethlen Gábor-gimnázium rendes tanára, a Szegedi Dugonics Irodalmi Társaság rendes tagja, a TESz kultúrszakosztályának elnöke, a Rotary-Club tagja, f. hó 22-én, 49 éves korában elhunyt. A megboldogult mintaszerű kötelességtudással, lángoló lelkesedéssel 27 éven át állott a magyar művelődés szolgálatában. Halála annyival inkább közelről érint bennünket, mert tanári pályafutását Pápán kezdte 1908-ban s itt működött mint rendes tanár 1911 — 1918-ig. Innét került vissza szülővárosába, Hódmezővásárhelyre. Irodalmilag jelentős munkásságot fejtett ki. Herczeg Ferencről és Gárdonyi Gézáról írt tanulmányait a szakbírálat is elismeréssel fogadta. Pápai barátjai is mélyen fájlalják korai elhunyták — Rákóczi-emlékiinnep. A Pápai Református Nőnevelő-Intézet 1935 április hó 7-én, vasárnap fél 12 órakor saját dísztermében Ií. Rákóczi Ferenc halálának 200 éves évfordulóján emlékünnepet rendez. Műsor: 1. Rákóczi imája. 284. dicséret: Győzhetetlen én kószálom. Közének. 2. Szathmáry István: Rákóczi. Szavalja: Eötvös Elli III. kép. növ. 3. Bercsényi nótája. Zongorázza: Somogyi Leona V. kép. r növ. 4. Donáth-Komoróczy: Nagy Magyarországunk. Énekli a tanítónőképző intézeti énekkar Ritoókh István zenetanár vezetésével. 5. Ünnepi beszéd. Rákóczi emlékezete. Irta és felolvassa: Máchik Ida tanítónőképző intézeti tanár. 6. Bujdosó Rákóczi. Kuruc ballada. Szavalja: Fehér Rózsa V. kép. növ. 7. Kuruc-dalok. Énekli a tanítónőképző intézeti énekkar Ritoókh István zenetenár vezetésével. 8. Czinka Panna nótája. Zongorázza Ritoókh Kató V. kép. növ. 9. Himnusz. Közének. — Belépő-díj nincs, adományokat a Rákócziemlékszobor javára hálás köszönettel fogadunk. — Az egész művelt világ megünnepli ebben az esztendőben Horatius születésének 2000-ik. évfordulóját. Nálunk először a Kisfaludy-Társaság áldozott a nagy költő emlékének e hó 6-án tartott ülésén. Horatius az egész világ költője, mi magyarok sokszorosan mondhatjuk a magunkénak, mert egy nép irodalmára sem volt akkora hatással, mint a miénkre s a latin nyelv uralma sehol sem tartott olyan sokáig, mint nálunk. Még ma is sokan folyamodnak hozzá lelki felüdülésért.
