Dunántúli Protestáns Lap, 1935 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1935-02-17 / 7. szám

1935. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 31. oldal. és kérem Nagytiszteletű Urat, hogy legyen ebben segítségemre. Az 1909-ben Pápán végzett ref. igazgató-tanítók szeretnének az épülő temptom anyagi költségeinek fedezéséhez valamiképen hozzájárulni. Megkértek en­gem, hogy kérdezzem meg Nagytiszteletű Ürtól, hogy van-e még azokból a törülközőkből, amelyeket a gyűj­tés céljaira árusítottunk. így a törülköző kedves pápai emlék lenn eszámukra. Ők hajlandóak lennének abban az esetben is adományozni, ha mar törülköző nem lenne. Nagyon kérem Nagytiszteletű Urat, hogy erről minél előbb értesíteni sziveskedjék. Maradok tisztelő híve: Hódmezővásárhely, 1935 február 7. Imre Júlia oki. tanítónő.« Ebben a levélben a szeretne szó kétszer fordul elő. Egyszer egyes szám első személyben: szeretnék. Másodszor többes szám harmadik személyben: sze­retnének. Mily kedves és tanulságos nyelvtani gya­korlat itt ez az igeragozás! Kívánom és imádkozom érte, hogy iskolán kívüli magán- és közéletünk minél több ilyen nyelvtani gyakorlatot mutasson fel! »Szeretnék«... Az a kis tanítónő, aki tavaly vé­gezte iskoláját nőnevelő-intézetünkben, nem tudja fe­ledni a hatást, amit innen magával vitt. Szüntelen elméjében forgatja az áldásokat, amiket az intézet falai között és a pápai egyház körében nyert. Ő úgy érzi, hogy ezt nem lehet feledni és hogy ezért hálá­ját valamivel ki kell fejezni. Az Ige ott zsong a szi­vében: »Ne feledjük el«, »ne feledjük el«. És ott zsong a másik: »Igyekezzünk különbek lenni!«... És a lelke annyira nyughatatlan volt, annyira akarta valamivel kimutatni háláját, az elhagyott drága alma mater és Egyház iránti szeretetét, hogy ggyszer, hosz­­szas tusakodás után, leírta ezt a szót annak a lelkész­nek, akivel talán személyesen nem is beszélt s akit talán soha az életben nem lát többet: »szeretnék«. Nem tudok nyugodni! Én drága Alma Materom, én drága Egyházam, én drájga Templomom, melyet az Intézet ablakából annyiszor láttam, szivemmel annyi­szor simogattam, szeretnék Éretted valami jót tenni! Szeretnék Éretted innen a messze távolból valami szolgálatot tenni! »Szeretnének.« A kis tanítónőnek a könnyes há­lája és szeretete átragadt azokra a hódmezővásárhelyi igazgató-tanító urakra is, akik 1909-ben, vagyis ne­gyedszázaddal ezelőtt itt nyerték képesítésüket. Itt voltak lakói az Állami Tanítóképző-Intézetnek. Ide jártak ebbe a történelmi levegőjű régi templomba istentiszteletre. Innen vitték magukkal a hatásokat az élet küzdelmeibe, a csalódások, fájdalmak elviselé­sére. Az ember azt hihetné, hogy talán régen elfe­ledték már a hatásokat, az áldásokat, 25 év nagy idő, azóta sok minden történt a világon. Azóta ki a lengyel síkot, ki Galicia homokját, ki Szibéria siva­tagját, ki Szerbia sötét vizeit, ki a Doberdót járta meg. Ki csodálkozhatnék azon, ha ilyen emlékek ki­szorították volna a pápai emlékeket... De nem. Nézzétek: ők is szeretnének. Ők is szeretnék valami­vel kifejezni a hálájukat a 25 évvel ezelőtt nyert ha­tásokért és áldásokért. Ők is szeretnének valami szol­gálatot tenni, az épülő templom költségeinek fedezé­séhez valamiképen hozzájárulni. Szép példa, gyönyörű példa. Valósággal meg­újul az ember ennek látására. Amilyen súlyos terhe a földnek a hálátlan ember, olyan könnyű és édes teher a hálás ember. Innen a messzeségből megszo­rítom a jobbotokat hódmezővásárhelyi kedves tanító urak. Egyházam nevében köszönöm a példát, köszö­nöm a hálát, ami a további munkához új kitartásra ösztönöz. Vajha nemes példátok minél több követőre találna! Pápa. ólé Sándor. (e>®®@®®®@®®®®®®®@®®®®®®®®®®®®®®®®@®®®®@® | VEGYESEK 1 ©®©®®®®S®®©®®®®®®@®®®®®®®®®@®®®®®©®®®®® — A sárospataki főiskolát február 2-án megláto­gatta Human Bálint m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter, aki, mint laptársunk, a Sárospataki Refor­mátus Lapok írja, »a főiskolai fogadtatáson történet­írói nagyságához illő, hatalmas megnyilatkozásban emelte fel hallgatóit a nemzet mindenkori életét szi­lárdul és biztosan megszabó politika magaslatára«. — Dr. Antal Géza emlékének áldozott kegyelet­tel a Pápai Jókai-kör. A megnyitó beszédet dr. Dob­­rovich Ágost köri alelnök mondotta, aki jellemző vo­násokkal világított rá dr. Antal Géza életének főbb mozzanataira. Dr. Antal Gézát, az írót és tudóst mutatta be tanulmányában dr. Pongrácz József, a kör irodalmi szakosztályának elnöke, dr. Körös Endre főtitkár a lapunkban közölt remek költeményének lelkes előadásával idézte az elhunyt elnök nemes alakját. A főiskolai énekkar Hatvani Lajos vezetésé­vel művészi énekszámot adott elő. — Városközi irodalmi est. Szombathelyen, a Vas­vármegyei Kultúregyesület Faludi Ferenc irodalmi szakosztályának meghívására, február 2-án tartották meg az első városközi irodalmi estét a győri Kisfa­­ludy-irodalmi kör, a soproni Frankenburg-kör és a pápai Jókai-kör kiküldötteinek közreműködésével. A pápai Jóka-kör képviseletében Fejes Zsigmond gimn. igazgató poétikus, szép tudományos tárcával, dr. Kő­rös Endre ny. főigazgató pedig két német ballada fordításával szerepeltek az irodalmi est műsorán. A nagysikerű est megnyitójában dr. Ujváry Ede szom­bathelyi polgármester a vendéglátó egyesület abbeli reményét fejezte ki, hogy a tervezett és most meg­kezdett városközi irodalmi esték Dunántúl városaiban erősebb szellemi kapcsolatokat teremtenek s ugyan­akkor nemzeti célokat is szolgálnak. — Csendes nappal kezdte meg II. félévi munká­ját pápai theologiánk. János ev. 15:1 —17 verse alap­ján négy bibliakörben gyűlt össze az ifjúság dr. Pong­rácz József, dr. Tóth Endre, dr. Török István és dr. Trócsányi Dezső vezetésével, majd a főiskolai dísz­teremben dr. Pongrácz József tartott előadást A theo­­logus lelki élete címen, dr. Tóth Endre theol. igaz­gató pedig A theologus külső magatartása címen. Az előadásokat eszméltető megbeszélés követte. — A komáromi Református Leányegyesület febr. 10-én a gyülekezeti elemi iskola nagytermében nagy látogatottságnak örvendő szeretetvendégséget rende­zett abból az alkalomból, hogy a gyülekezet KIÉ munkája most egy éve megindult. A megjelenteket Sári Imre lelkész üdvözölte lelkes beszédben, ugyanő végzete az új KIÉ tagok felavatását minden jelen­levőt megindító módon. A KIÉ nevében Barsi Károly borbély inas mondott rövid beszámolót, ügyesen fog­lelve össze a KIÉ mozgalom célját. Csimma Juliska Vargha Gyuláné Nőttél-e gyermekem című fordítását szavalta, az id. Sulacsik Lajos pénzügyi főtanácsos buzgó vezetésével működő gyülekezeti vegyeskar két számmal szerepelt igen sikerültén. Az ünnepi beszé­det dr. Pongrácz József theol. tanár tartotta, aki a

Next

/
Thumbnails
Contents