Dunántúli Protestáns Lap, 1935 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1935-02-17 / 7. szám

Negyvenhatodik évfolyam.

7. szám.

Pápa, 1935 február 17.

A DUNÁNTÚL! R E FO RM ÁT US EG Y HÁZKE R Ü LET HIVATALOS KÖZLÖNYE

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

FELELŐS SZERKESZTŐ: DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ

Történelem és hit.

Egyre nem vállalkozhatik a történelem: a teljes Jézus életének megértésére. A történelem emberi szemekkel néz, tehát alulról nézi Jézust s az ilyen alulról nézett emberi Jézus-kép, a modern teremtés (Wehrung. 416. 1.), még közelről sem mutatja az igazi Jézus igazi arcát. A történelem nem mondhatja meg döntő bizonyossággal, ki volt a Jézus, mert a történelem kategóriáiba a merő emberi fér csak bele. Hogy Jézus az Ige megtestesülése, hogy Ö, bár egy velünk, de mégis más, mint az ember, hogy Ö az ístenfia, a praeexistens Logos, a dicsőségben uralkodó Király, azt a hit látja és a hitnek mutatja meg a Szentlélek. Krisztus embervolta az a minőség és mennyiség, ami belefér a történelem merőben emberi kategóriáiba (a történelem emberi kategóriákkal dolgozik), de Krisztus Isten-embervoltát emberi kategóriákban nem helyezhetjük el, ahogyan az ember, mint olyan, önmagától Istent sem ismerheti meg. A hit, az Istentől ajándékozott hit, az a kategória, amelyikben Krisztus elhelyezhető. A hit, épen mint nem-emberi képesség, hanem mint isteni képesség, mint az Isten kategóriája, megérti Krisztust és megismeri Öt; a fáradt, éhező, szomorkodó, elhagyott, könyörgő, térdreesett, a kereszten felsóhajtó emberben, ebben a maradék nélkül hús-vér alakban, a történelmi kritikától agyoncsépelt emberben, meglátja Istent, a jöleire szállott Istent.

Jézus Krisztust a hit érti meg s a Benne ajándékozott megbocsátást a hit sajátítja el. Ez a megbocsátás az időben és térben élő ember számára időtéri eseményben, a történelmi kritika elé tartozó eseményben, valóság. Milyen álláspontot foglal el a hit, ha a történelem ellene mond ennek az eseménynek, a Jézus Krisztus valóságos történetiségének? Ha a történelem megdöntötte a Jézus-élet valóságát és igazságát, akkor a hit is elvesztette tartalmát és üres pohár, tartalomnélküli forma lett.

El kell ismernünk, hogy a történelem a Jézus életének valóságát kétségbe vonó ítéleteivel gátlásokat támaszthat és botránkozásokat hívhat létre a hívőben; korlátok közé szoríthatja és a bizonytalanság útvesztőjébe viheti a hívőt. Ezeket a gátlásokat azonban a hit kiküszöbölheti, a botránkozásokat legyőzheti, a korlátokat átugorhatja és a bizonytalanság útvesztőjében kiutat találhat. A hit, mint "felülről, Istentől adott útmutatás, mint isten ítélete, mint a sötétségen és ürességen át Isten atyai szíve, a legfőbb és egyetíen bizonyosság felé ugrás (Wehrung, 421. 1.), a gátlások és korlátok, a botránkozások és a bizonytalanság közepette, ezeket legyőzve és maga mögött hagyva, megtalálja a maga helyét és bizonyosságát a saját veszélyére és felelősségére (Wehrung. 330. sk. 1.). Megkönnyíti a hit szabad és emberi ítéletektől független bizonyosságát, hogy a történelem abszolút ítéFŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK

leteket nem teremthet, hogy a történelem ítéletei többé-kevésbbé relativok, tehát megdönteni nem tudja a Jézus történetiségét sem. A hit állítását csak a történelem egy feltétlen bizonyosságú tagadásával rombolhatnók le. Ilyen tagadást a történelmi kritika eddig nem termelt ki és immanens, szubjektív és relativ karakterénél fogva kilátás sincs arra, hogy a jövőben létrehozhasson. A történelem ezért nem veszélyezteti a hitet a Krisztus-kérdésben, mert relativ és ígv a legbiztosabbnak tartott ítéletét is, amelyik a Jézus történetiségét tagadja, szkepszissel fogadhatja a hit. És a kételkedés legkisebb foka elég ahhoz, hogy a hit önmagát a történelem Ítéletei mellett — nem azokkal szemben — igazolva lássa. A hit ebben az esetben nem ellenkezik a valósággal, csak nem egyezik minden történelem ítéletével és eredményével, hanem a különféle világnézetekből született történelmek mellé a maga hitfelfogásából megírt, az evangéliumokból merített adatokra támaszkodó történelmét teszi.

*

Befejezésül a dolgozat eredményét a következőkben foglaljuk össze.

Megtartjuk ugyan a történelem jogosultságát és ugyanakkor azt valljuk, hogy a Krisztus-kérdésben a döntést nem a történelem adja. Ha a történetem dönthetne a Jézus Krisztus felől, valójában az ember döntene az ember és a más-mint-ember, Isten, egyszóaz Istenember jelöl. A történelem, ez az emberi tudat, emberi erő, emberi képesség, emberi qualitas, Isten fölé kerülne s maga isten egy objektummá válna a többi történelmi objektum között és ezáltal a lút nemcsak tartalmát, de alapját is elveszítené. A döntő a hit, ami azt jelenti, hogy az isteni értékek jeleit a hiten át maga Isten dönt és ennél a döntésnél a történelmet, ezt a merőben emberi tevékenységet, kategóriáival együtt tetszése szerint használja, vagy nem használja. Álapja ennek a nézetnek a kijelentésen orientálódott református theológia egyik legfontosabb tétele: Isten csak Isten által ismerhető meg, az ember önmagában nem ismerheti meg Istent. A Szentlélek belső bizonyságtételéről szóló tanítás így kapja meg az őt megillető helyet.

(Vége.) Márkus Jenő.

— »Mit adjunk elő?« címen Erős Sándor KIÉ titkár szerkesztésében színdarab gyűjtemény jelent meg. A gyűjtemény a keresztyén, vallásos szellemben munkálkodó ifjúsági egyesületek igényét tartja szem előtt. Missziói, hazafias, húsvéti, reformáció emlékünnepi, karácsonyi, szilveszteri alkalmakra hosszabbrövidebb jelenetek, párbeszédek, monológok, szavalókórusok alkotják a könyv tartalmát. A 130 o'Idalas, 18 különféle darabot tartalmazó könyvnek ára 3 P. Megrendelhető a KIÉ Szövetségnél, Budapest, VIII, Horánszky-u. 26, a pénz előzetes beküldése mellett.