Dunántúli Protestáns Lap, 1935 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1935-12-29 / 52. szám
238. oldal DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1935. nélkül imbolygó lelkeket a legkülönbözőbb irányok felé, egész az atheizmusig. így az egyházat legfeljebb a külsőséges kötelék, törvény, hagyomány tartja fenn, de nem a hitnek az egysége és ereje. A magyar református egyház hitvallása a Heidelberg! Káté (Catechismus Palatínus) és a Második Helvét Hitvallás. Mindkettőt az 1567-iki debreceni zsinat fogadta el. Régente az első különösen ismert volt egyháztagjaink előtt. Országos törvényeink pedig 1881-ig a másodikról helvét hitvallású evangélikusoknak neveztek bennünket. Jelentőségük azonban idővel nagyon meggyengült. Népünk nem ismeri egyiket sem. A művelt középosztály sem igen emlékszik iskolában tanult neveikre. Épen ezért hiányzik a principiális vallásos ismeret és a hit egysége, öntudatossága belőle. Nem hitvalló, hanem csak tradicionális tagja az egyháznak. Ahol vallásos élettel találkozunk, rendszerint az is hitvallás nélküli. Ahol a hitvallás jelentősége meggyengül, ott nem árad belőle új érték a szellemi, erkölcsi, szociális és vallásos élet számára. Ott az egyház is elveszti ezeken a területeken átütő erejét. Ezt sokan felismerték és ennek következménye, hogy a hitvallások tekintélyét emelni akarják. Előljártak ebben egyházunkat vezető tényezők, mikor a törvényhozó zsinaton kimondották: »A magyarországi református egyház a Szentirás alapján és elfogadott hitvallásai, úgymint a Második Helvét Hitvallás és a Heidelbergi Káté értelmében egyedüli fejének az Úr Jézus Krisztust ismeri.«10 Ezzel hitvallásaink normativ jellegüket ismét visszanyerték. Nemcsak a törvénykönyvben foglalták el méltó helyüket, hanem egyházunk tagjai között is mind nagyobb jelentőségük lesz. Különösen a Soli Deo Gloria Szövetségé az érdem, hogy már eddig is sok öntudatos, hitvalló taggal gyarapodott egyházunk. A vallásos élet fejlődésének iránya oda mutat, hogy a jövőben a maga benső ügyeit a hitvallásai és Biblia alapján megszabó egyházi élet fog kialakulni. Egyházunkon kívül álló, de a történelmet éles szemmel figyelő tényezők is megállapították, hogy müveit tagjaink világnézetére mind nagyobb hatást fejt ki a hit és a pozitív hittételekkel alátámasztott vallásosság terjed.20 Ez nem is lehet másként. Ha nő a hit, akkor a figyelem feltétlen a Biblia felé és a Bibliát magyarázó hitvallások felé fordul. Ha a vallásos ébredés nemcsak tűnő szivárvány, hanem tartós jelenség, úgy a hitvallásnak megint nagy lesz a jelentősége. Benne fog kifejeződni az egyház egysége és a tagok hite. A hitvallásos egyháznak lesznek lelkes ,vallásos, öntudatos református tagjai, kik Pál apostollal bátran mondják el: »Meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, sem magasság, sem mélység, sem semmi teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely van a mi Urunk Jézus Krisztusban«. _________ (Vége.) 19 A Magyarországi Református Egyház Törvényei 1934. I. t.-c. 2. §. 20 Lásd: Szekfü Gyula: Három nemzedék és ami utána következik. Bp. 1934. 427—434. 1. — A Református Parochiális Könyvtárban megjelent Bartók: A középkori és újkori filozófia története c. müve. A könyv bolti ára kötve 10 P. — A könyv ismertetésére visszatérünk. A református egyházi ének-zene ügyében.* Félszázada jól el múlt már, mióta a tanítót és a tanítói állást a magam szemével látom és vizsgálom, ítéletem szerint alig van még egy állás, mely ez idő alatt szellemiekben, erkölcsiekben s legyünk igazságosak: anyagiakban is olyan hatalmasan fejlődött s előre haladt volna, mint a tanítói állás. Ha Összehasonlítjuk a vele közeli nexusban levő református papi állással, ez utóbbi a theologiai képzés konzervatív természete miatt megközelítőleg sem, aránylag tizedrésznyit sem fejlődött ugyanazon idő alatt. Nem én mondom ezt, már Tisza István figyelmeztetőleg észrevette. Dr. Révész Imre, a debreceni egyetem theologiai tanára csak pár héttel ezelőtt mondotta nekem, hogy a theologiai képzés a mai időkhöz képest hiányos, azzal nincs megelégedve. A tanítóképzés 50 év alatt magas színvonalra emelkedett. A tanítót működésében ellenőrzi a királyi tanfelügyelő, az egyházi és iskolai látogatók saját felekezete részéről. Továbbképzőtanfolyamok, szemináriumok, pedagógiai szaklapok, kitűnő szakkönyvek állanak a tanító rendelkezésére. Képezheti és képzi is magát, ha nem napról-napra, hát évről-évre, mert máskülönben fegyelmit kap. Ellenben a kántorral, aki pedig különben a tanítóval egy személy, nem törődik senki. Kántori tudásában elmaradt, mert a kántorképzés sem emelkedett. Hogyan énekel, vagy énekeltet a kántor, — ha orgona van : miként orgonázik ? Nem kérdi, nem ellenőrzi senki sem. A kántornak, hogy magát képezhesse, egyetlen szaklap áll rendelkezésére, a magyar orsz. református kántorok egyesülete által kiadott és fentartott Zeneközlöny. Vagy az sem. Szakkönyvhöz nem juthat. Anyagiakban pedig a kántort igen nagy mértékben megrövidítették, ami a tanítókkal nem történt meg. Ha állami tanító végez kántori teendőket, megkapja kántori díjazását. A felekezeti tanítónak kántori illetékét levonják tanítói fizetéséből ... A magyar református kántornak, a magyar református egyházi ének-zene ügyének ez a gazdátlan állapota az, ami idehozott. Ez az ok, amiért itt is szót kérek. Mielőtt azonban felolvasásom főtárgyára, tulajdonképeni céljára térnék, meg kell említenem, hogy a református kántor nemcsak egyházi tisztviselő, hanem egyházának hű tagja is, akit tisztségén kívül ugyanazok a jogok és ugyanazok a kötelességek kapcsolnak az egyházhoz, mint bármely más egyháztagot. Tudom én azt jól, hogy ezt szeretnék némelyek el nem ismerni. Félig komolyan, félig tréfásan néhol így osztályozzák az egyház tagjait: vannak egyházi, vannak világi és vannak fél világi tagok az egyházban. Az utóbbiak a tanítók és kántorok. A kántortanítók, mint tanítók részben állami tisztviselők lettek, maholnap kiesnek, mint tisztviselők az egyház kötelékéből Tehát a félvilági jelzőt ma már csak a kántortanítókra alkalmazhatni. Az egyént kántori hivatalának lekicsinylése révén akarják háttérbe szorítani. Mint tanítót már nem lehet, mint kántort még igen. — Az elmondottak együttesen az okai annak, hogy sok kántor, talán a legtöbb szívesen megválnék ettől az állásától. A református kántortanító, ha kötelességét, mint tanító az iskolában elvégezte, már sokat végzett, ha nem is mindent. Benne a kántor azonban kántori tisztének teljesítése után még nem tett eleget minden reá váró kötelességének. A kántorra az egyházi életben a temp* Irta és az Őrségi Református Tanítóegyesület gyűlésén felolvasta Hodossy Béla.
