Dunántúli Protestáns Lap, 1935 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1935-12-22 / 51. szám
1935. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 233. oldal. Képei, néhány kivételtől eltekintve, szépen beleillenek a beszéd menetébe. Néhol azonban kirívók. Stílusa színes, eleven, sokszor rapszódikus, néhol töredezett s egy-egy helyen homályos. Homiletikai szerkezet tekintetében elég változatos felépítésűek. Vannak köztük propoziciós beszédek s vannak meditációszerűek is. Különösen széles skálájú a diagnózis megállapítása. Ennél sokszor túlzásba is esik. A gyógyító orvosságot mindig biztos kézzel írja elő, de nem mindig ilyen biztos, sőt néha adós is marad a használati utasítás megadásával! Pl. egyik helyen mondja: menj Jézushoz! — de nem mutatja meg a hozzá vezető utat. Az a benyomásunk, hogy olyan gyülekezetben beszél, ahol mindenki ismeri az utat.. De viszont akkor szükségtelen a hosszú diagnózis! Kétségtelen, hogy hivő lélek s Isten országának buzgó munkása a szerző. A könyvecske ezért Is hasznos olvasmány lelkészeknek, akik prédkiációra való készülés közben sok indítást nyerhetnek e beszédekből s gazdag illusztrációs anyagot találhatnak benne. De hasznos a híveknek is, akik bizonyára sok épüléssel forgathatják annak lapjait. Az ízléses kis kötet szerző kiadásában jelent meg s a Bethánia-nyomda állította elő. Megrendelhető az Egyházkerületi I ratterjesztésben, Pápán. Mutatóul egy karácsonyi beszédet közlünk a kötetből. Practicus. Dr. Tóth Endre: Jákob Kútjának Beszédek. Pápa. Nyomatott a Főiskolai könyvnyomdában. 1935. Van a kötetben 29 egyházi beszéd, 4 urvacsorai, 2 keresztelési, 1 egyházkelési és 3 esketési beszéd. E beszédek Írója sokszor ült ott a Jákob kutjánál, hallgatva a Mester tanításait, mondja előszavában a szerző. Bizonyságot teszek róla, hogy úgy van. A pápai theológia buzgó és lelkes professzora, aki fiatal kora dacára is már sokat búvárkodott, mint egyházának, főleg egyházkerületének hisztorikusa, aki sok éjszakát töltött el már régi, avult könyvek megsárgult lapjai fölé hajolva, egészségét is kockáztatva, ez a csupa lélek-ember sokat ült hallgatva a Mester lábainál is. Sokat tanult az írásból, elmerülve <a drága Igék mélységeibe és igaz gyöngyöket, vigasztaló igazságokat hozva fel onnan a saját lelke és hallgatósága számára. Az ő hallgatósága elsősorban a pápai theologia ifjúsága, de sokat prédkiált ő már másutt is. Én magam is hallgattam nem egyszer és gyönyörűséggel hallgattam az ő bizonyságtevéseit. Ä beszédeken átvonuló hangulat az ádventi hangulat. Keresztelő János fájdalma szólal meg bennük, mikor azt mondja: »Még mindig mint szomorú vándorok, az utat rójjuk, de alig haladtunk valamit. Elménkben ott forgatjuk az evangéliumot, de aztán ezerféle kibúvót keresünk, hogy elodázzuk a Krisztussal való találkozást«. Kicsap belőle a szenvedély, mikor azt mondja: »De mit féltünk tőle? A szépet, a jót? A családapát, a gyermeket? Szived dobbanását, kezed munkájának a gyümölcsét? Azt hiszed, ettől akarna megfosztani a Krisztus? Talán inkább a hibáidat, a bűneidet?! Félsz, hogy gúnyolni fognak, ha elhagyod azokat Krisztusért? Félsz, hogy le kell mondanod mindarról, ami, bár tudod, elválaszt tőle, de amit megszoktál, ami érzékeidnek gyönyörűséget okoz?«... Egyházáért érzett mély fájdalom vonaglik át rajta, mikor így szól: »Mi csak a damaszkuszi utat járjuk, kielégítetlen ádventiink van, de hol a karácsonyunk?«... De az ádventi igehirdetőnek tele ikell lennie hittel és biztatással is, különben nincs ádventje, illetve nem ádventi prédikátor. t Tóth Endre szive igenis tele van hittel és biztatással: »Mégegyszer eljön az, akit a szent atyák vártak. Dicsőségben jön el, mint király. Az ígéret szava valósággá válik. Ésaiás keze egy jászolbölcsőre mutat, mely felett egy csillag ragyog.« ... (23. 1.) Tóth Endre a temperamentumos igehirdetők közé tartozik. Valósággal átizzik a szószéken, amikor szenvedélyes lélekkel fölkorbácsol bennünket, hogy odaímenjünk a Krisztushoz. »Átok, kereszt, bűn, vagy nyomorúság súlya alatt, de oda kell mennünk hozzá.« Egészen szenvedélyévé válik ez a gondolat: »Azt akarjátok, hogy továbbra is tartson a nyomorúság és az átok, azt akarjátok, hogy megtartás helyett pusztulás várjon reátok?« ... Előadása is ehhez a stílushoz simul. Tele van tűzzel, népéért, fajtájáért való aggódással. Olyan ember, aki már szenvedett egyházáért, Az ilyen ember nem tud lagymatagon beszélni, mert igazságának ereje és heve áttüzesíti lényét és ez jelentkezik előadásában is. Tóth Endre könyve igen kedves vendége lehet akármelyik parókiának is. Sok igehirdető épülhet belőle. Kívánjuk is, hogy minél több parochus testvérünknél találjon otthonra ez a kedves könyv és minél több helyen szolgálja a Jákob kutjánál kiadott programmot: Istennek lélekben és igazságban való imádását! Jó lelkiismerettel és igaz szeretettel ajánljuk mindenkinek. Pápa, 1935 dec. 17. Ólé Sándor. ®®®@®®®$®®®®®@®@®®®®®®@®®®®®®®@®©®@®S@® I VEGYESEK I C«í ® C<S@®®®©@®®®®®@®®®©©®®®®®®©®®®®®®®)®®®®®@© Lapunk olvasóinak és munkatársainak Istentől gazdagon megáldott karácsonyi ünnepeket kívánunk. — Örökös tagság. Veszprém vármegye közgyűlése december 18-án Medgyasszay Vince püspök urat és dr. Kenessey Pongrác nyug. főispán, egyházkerületi tanácsbirót örökös megyebizottsági taggá választotta meg. — Új egyházmegyei gondnok. A budapesti református egyházmegye gondnokává az egyházközségi presbitériumok teljes egyöntetűséggel Tasnádi Nagy András dr. vallás- és közoktatásügyi államtitkárt választották meg. Tasnádi Nagy Andrásban rendkívüli képességű, kipróbált és szokatlan népszerűségnek örvendő férfiú került a legnagyobb egyházmegye gondnoki székébe. Az államtitkár-gondnok 1924-ben kapcsolódott bele a református egyházi életbe, ekkor lett a a józsefvárosi egyházrész presbitere, s a pesti egyházmegye világi tanácsbírája. A fasori — Vilma királynőúti — gyülekezet 1930-ban választotta gondnokává, 1932-ben pedig főgondnokává; egyidejűleg tanácsbíró a budapesti református egyházmegyén. 1933 óta az Országos Bethlen Gábor Szövetség elnöke. — Kormányképviselő. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter úr a decemberi érettségi vizsgálatra pápai gimnáziumunkhoz dr. Dékány István c. ny. rk. egy. tanárt, a csurgói reálgimnáziumhoz dr. Császár Ernő egy. m. tanár, középisk. igazgatót küldte ki kormányképviselőnek. Dr. Pongrácz József, lapunk felelős szerkesztője hasonló minőségben a hajdúnánási ref. reálgimnáziumhoz küldetett ki.
