Dunántúli Protestáns Lap, 1935 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1935-11-17 / 46. szám
Negyvenhatodik évfolyam. 46. szám. Pápa, 1935 november 17. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ____________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ________________*_____________--------------------------------------------- FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK --------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPAj FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK Kálvin, a szolga. Utolsó hónapjaiban Kálvin mindig gyenge testének már csak a váza van meg, a porhüvely megérett a széthullásra, a halál az ajtónál vár reá, a szíve azonban erős lángban ég, szellemi ereje érintetlen. Búcsüzása az ismert ország felé, a vérével szerető Királyhoz induló utas búcsúzása. Úgy köszön él barátaitól, munkatársaitól, a város vezetőitől, hogy megismétli életének célját, szépségét: »a legnagyobb tisztelet Istené«. Ahogyan nem hátrált élete legnagyobb harcaiban, amint a lakása előtt a csendes éjszakában eldurranó puskalövések nem rémisztették, amint a genfi belviszályok kíméletlen élet-halál marakodásában istenkisértésnek látszó vakmerőséggel a veszekedő fegyveresek közé állt, ép úgy biztos, nyugodt Kálvin a halál előtt, ahol pedig nincs képmutatás, ahol a védtelen lélek fázva, dideregve lép elő mezítelenségében. Isten előtt járt életében; érezte, hogy az élet végén is Isten kezébe szorítja kihűlő, aszott, elfáradt kezét. Istenért vagyunk és nem Isten van értünk. Teljes erőnkben és gyengeségünkben, munkánk lázában és a vég szenvedéseiben is Ő, Isten az egyetlen gondolat, Ő az Úr s a szolga utolsó leheletéig, tehetetlenségében is Ura parancsoló szavát hallja. Az; Úr szolgálatában a halál nem okozhat megállást. Állandóan ápolni és szítani kell a tüzet, amely Istenért lobogd Kálvin munkába küldi barátait, akik aggódva állják körül betegágyát. Nem didereghet annyira a lelke, hogy azt vigasztalással melengettesse, amikor az Úr dicsőségének szakadatlan fényességgel kell világítania a halálba indulóknál és az életbe toppanóknál egyaránt. Mindent Isten ajándékozott ingyen kegyelméből, — senki sem látta és hitte ezt úgy, mint Kálvin és ezért a meghódított, az egész életre egész élettel elkötelezett ember következetességével fejezi be életét. Az Úr vigyázva, a munkánál találja halkan »Meddig még«-et sóhajtozó sáfárját; halála előtt nyolc órával az egyik ószövetségi könyv magyarázatát diktálja. Életének és halálának összefoglalását a végrendeletében kapjuk. »Hála az Istennek, hogy.irgalmas volt hozzám, nyomorult teremtményéhez és elvezérelt az evangélium világosságához; szegénységemben hordozott, amikor az elvettetést érdemelten, munkámat szolgálatára '■használta. A; bitben.. amjt adott, élek és halok. Átkarolom a kegyelmet, amelyet jézus Krisztusban készített számomra, halálának és szenvedésének érdemét magamra veszem; kérem alázatosan, a Megváltó vérével mosson tisztára, hogy színe előtt megjelenhessek.« Kívánsága szerint testét fehér vászonba takarták és egyszerű fakoporsóban, pompa riélkül a genfi Plain-palais közös temetőben jeltelen sírba temették. A Siralmak könyve magyarázata francianyelvü kiadásának címlapján a következő embléma látható: szalamander a lángokban ezzel a felirattal: »Meghalunk és nem veszünk el«. Krisztus riélkül sötét a halál, Krisztussal a halál sötétségébe is dicsőséges fény tör be. A halálban is győztesek leszünk. Nemcsak azért, mert átmenet a halál, hanem mert a vérünk által is Isten igazsága terjed. * Kálvin nem volt hős és tudós 'a szó megszokott értelmében. Hősiessége és tudománya Mástól származott, Más leikéből és Más gondolatiból táplálkozott. Ünnepelni csak hősöket szabad, a rajongás csak a tudósokat illeti. Isten szolgáinál, —\ ha ezek mint emberek az emberiség legelső soraiba tartoznak is, — Istenre nézünk, Isten hatalmára és nagyságára. Törött cserépedényekből Isten irgalma csordul, Isten ereje gyenge emberekben bontakozik ki. S amikor a cseréDedéuv „oorrá válik, helyét sem lát|uk> amikor a gyengeség is kialszik, Isten dicsősége teljesebben ragyog fel: Ő az élet és halál Ura! (Vége.) Márkus Jenő. Épen ma van 59 éve, hogy az ajkai rektorlakásban meglátta a napvilágot az a kis fiúcska, akiben az elmúlt héten — ködös, borongós, őszi napon — a nyár tetterős munkását, hivatott vezérét, lángbuzgalmú új esperesét veszítette el a mezőföldi református egyházmegye. Görzsönyi Vargha Kálmán 1876 november 12-én született. Édesatyja Vargha Kálmán tanító, édesanyja Szalay Mária volt. A család régi nemességet élvezett. Őse Vargha András, mint ónodi várkapitány 1633-ban kapta a nemesi diplomát II. Ferdinánd királytól1. Vargha Kálmán az elemi iskolát atyja keze alatt elvégezvén, 1888-ban iratkozott be a pápai, gimnázium I. osztályába. Az eszes és szorgalmas diák csakhamar társai élére került. A II. osztályban már csak egy tanuló előzi meg a sorban, a Ill-iktól pedig mindvégig szinjeles. A kötelező iskolai munkán kívül nagy gondot fordít arra is, hogy szabad óráit hasznosan töltse el, azokat is — nemes becsvágyának megfelelően — a maga művelésére használja fel. Az Ifjúsági Képzőtársaság és a Gyorsírókor, va*a;mint a Kántus és Segítőegyesület évkönyveiben korán ott találjuk nevét a sikerrel dolgozó tagok, sőt — ifjú társai bizalma és szeretete folytán — a diáktisztviselők sorában is. Mint IV. o. gimnazista, a gyorsírásért dicséretben részesül, az évvégi versenyen pedig I Görzsönyi Vargha Kálmán. I ______________1876-1935._____________I
