Dunántúli Protestáns Lap, 1935 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1935-11-10 / 45. szám
1935. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 205. oldal. elérésére felhasználni. Egyben azonban azt is igen nyomatékosan kérjük, hogy szíveskedjenek a lelkészek a tagdíj pontos beszedetésére is kiterjeszteni figyelmüket, mert hátralék esetén a temetési segélyösszeg nem utalható ki. ORJÓ igazgató. VARGHA KÁLMÁN. Mély megdöbbenéssel értesültünk, hogy Vargha Kálmán főiskolai gondnok, a mezőíöldi egyházmegyének csak pár hónappal ezelőtt beiktatott esperese, kálozi lelkipásztor, életének 58-ik, lelkipásztori szolgálatának 34-ik évében november 5-én Budapesten elhunyt. Még az őszi kerüfeti közgyűlésen örömmel hallottuk kitűnő referádáit a kerület és a főiskola pénzügyeiről, senki sem sejtette, hogy csak pár hét még az erőteljes férfi élete. Isten lítai azonban nem a mi utaink. A hirtelen fellépő betegség ellen a budapesti Erzsébet-kórházban keresett gyógyulást, itt kétszer vérátömlesztést is alkalmaztak az orvosok, de hiába volt minden emberi igyekezet, november 5-én bekövetkezett a halál. Vargha Kálmán elvesztése nagy csapás nemcsak a családnak és az egyházmegyének, de az egész egyházkerületnek, mert kiváló tehetségével, erős munkabírásával és a kerületi iskolák buzgó szeretetével mindenkor az élen járt és dolgozott önzetlenül Isten dicsőségére. Munkásságáról külön cikkben óhajtunk megemlékezni. Temetése november 8-án Kálozon történt nagy részvét mellett. Oly óriási közönség jött össze, hogy a templomba alig egyharmada fért volna be, ezért a gyászszertartás a templom előtti téren folyt le. Medgyasszay Vince püspök úr imádkozott, Győry Elemér egyházkerületi főjegyző 2 Tim. 2 3, 7, 15 alapján a1 szeretetheti való szolgálat képét mutatta be az elhunyt életében. A temetőben dr. Trócsányi Dezső főiskolai igazgató a kerületi tanintézetek, Bakó Lajos egyházmegyei főjegyző a mezőföldi egyházmegye és lelkész! kara, Kallós Béla egyházmegyei tanítóegyesületi elnök az egyházmegyei tanítói kar, Németh Ferenc főjegyző Kálóz község, Bende Gyula h. lelkész a kálozi ref. gyülekezet nevében búcsúzott. A feltámadás igéit dr. Kulin Lajos kislángi lelkipásztor olvasta fel. A főiskolai énekkar Gáti Samu IV. é. pn. és az egyházmegyei tanítói énekkar Nagy Gyula szilasbalhási tanító vezetésével több alkalommal énekelt. A temetésen ott láttuk Jakab Áron esperest, dr. Jókay-Ihász Miklós és Lipcsey Lajos egyházmegyei gondnokokat, Faragó János tanker, kir. főigazgatót, Ólé Sándor egyházkerületi tanácsbirót, a kerületi tanintézetek tanári karainak népes küldöttségét dr. Trócsányi Dezső, Fejes Zsigmond és Kutassy Mária igazgatók vezetésével. A mezőföldi egyházmegye lelkészi kara csaknem teljes számban megjelent. A róm. kath. egyház népes küldöttséggel képviseltette magát a helybeli plébános és káplánja vezetésével. Az elhunytnak öt gyermeke maradt, László egy. m. tanár, vegyészmérnök, Ilona, Czeglédy Gyula soponyai főjegyző neje, Béla seregélyi főjegyző, Jolán kálozi tanítónő és Kálmán lepsényi lelkipásztor. Az egyházkerület és tanintézetei a következő gyászjelentést adták ki: »A dunántúli református egyházkerület, annak pápai főiskolája és nőnevelő-intézete fájdalommal jelenti, hogy igazgatótanácsának lelkészi elnöke nagytiszteletű Vargha Kálmán főiskolai és nőnevelő-intézeti lelkészi gondnok úr, a mezőföldi ref. egyházmegye esperese, kálozi lelkipásztor, a polgári Signum Laudis tulajdonosa folyó hó 5-én, Budapesten, ahol súlyos szenvedésére gyógyulást keresett, az Úrban csendesen elhunyt. Temetése folyó hó 8-án délután 2 órakor lesz, lelkipásztori munkássága színhelyén, Kálozon. A megboldogult hét éven át volt a pápai református főiskola és a nőnevelő-intézet lelkészi gondnoka, s e tisztét mindenkor a legodaadóbb buzgósággal, teljes hozzáértéssel, az intézetek, valamint annak tanári karai és az ifjúság iránti meleg szeretettel viselte. Az Alma Matert, melynek maga is kiváló növendéke volt, mindvégig mint édesanyját szerette és mint gondnoka, fáradságot nem ismerve, mint édesgyermekét gondozta. Pápa, 1935. évi november hó 6-án. Emlékét kegyelettel őrizzük. Boldogok a halottak, akik az Urban halnak meg mostantól fogva. Igen, mondja a Lélek, mivel meg fognak nyugodni fáradságaiktól és az ő cselekedeteik követik őket. Jelenések könyve 14:13.« Gyászjelentést adott ki a mezőföldi egyházmegye is. Az igazak emlékezete áldott! — Konvent! elnökitanács volt nov. 4-én Budapesten, melyen egyházkerületünk részéről Medgyasszay Vince püspök és dr. Balogh Jenő egyházkerületi főgondnok urak vettek részt. — Presbiteri konferencia volt okt. 23-án Somogyvisontán. Ezt is, — mint az előző napon az ötvöskónyit, — a belsősomogyi egyházmegye Csurgó-vidéki lelkészköre rendezte. Halka Sándor esperes,' Németh Károly konferenciát vezető keszthelyi lelkipásztor mellett az erdőcsokonyai, komiósdi, lábodi, nagykorpádi, rinyahosszufalui, rinyaszentmihályi, rinvaújlaki, rinyaújnépi és a vendélátó somogyvisontai gyülekezetek lelkipásztorai, tanítói és presbiterei, számszerint 74-en jelentek meg. Sőt — ezeken kívül — példaadó módon ott voltak férjeik kíséretében Halka Sándorné esperesíné, Kovács Károlyné nagytiszt.- és Újlak, Ujnép, Erdőcsokonya tanítóné asszonyai, valamint a helybeli lelkipásztori család nőtagjai. Résztvett a konferencián, mint vendég dr. Benedek Sándor m.-atádi lelkész és a somogyvisontai egész gyülekezet is. A konferencia d. e. 9 órakor istenitisztelettel kezdődött, melyen Bükky Zsigmond ötvöskónyi lelkipásztor hirdette az igét. II. Kor. 416 alapján egymásután sorakoztatta fel a mai idők nehézség-okozta helyzeteit s ihletett lélekkel mutatott rá a megtartatás egyetlen és biztos forrására: a Krisztusra. Gyülekezeti záróének után Kovács Károly (Görgeteg) lelkészköri elnök üdvözölte azután és nyitotta meg a konferenciát, melynek vezetésére Németh Károly keszthelyi lelkészt, mint aki indítványozója volt a presbiteri konferencia gondolatának, kérte fel. Konferenciai jegyző Fekecs István nagykorpádi lelkész lett. — A CXXXIII. zs. 1. versének eléneklése után Jak. 217-nek vezérgondolata alapulvételével Darab Dezső komlózsdi lelkipásztor tartotta meg első előadását: »A presbiter kötelessége önmagával szemben« címen. Ananiás és Zafira esetére, az irg. Samaritánus példázataira és az, evangéliumi özvegy templomi perselyfilléreire való hivatkozással a szeretet munkáinak gyakorlását és a jótékonykodás keresztjének kötelezettségét emelte ki. Balog S. rinyaszentkirályi földmíves presbiter hozzászólása után Németh Károly gondolatgazdag szavakkel lezárta a témát és Füle Sándor helybeli gazdaifjú »A gályarab« c. költeményt szavalta lelkesen. 10 perc szünet elteltével ismét a templomba vonult az előbbi gyülekezet és a konferencia a CXXXV. zsoltárral, majd Mózes Ernő bolhási lelkipásztor »Ä presbiter kötelessége családtagjaival szemben« témáról ® 'X« I VEGYESEK 1 <® (3
