Dunántúli Protestáns Lap, 1935 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1935-08-25 / 34. szám
152. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1935. Jelentés a pápai ref. gyülekezeti misszió életéről az 1934/1935, évről. A leányegyesület a maga különböző, évenkint megszokott rendes segélyzési akcióján kívül vezette az elmúlt évben a presbitérium által létesített szeretetkonyhát. Ez igen nagy fontosságú szociális munka volt gyülekezetünkben, mert 3 hónap alatt 5760 adag ebéd kiosztását jelentette. Egy január végi templomi prédikáció hatása alatt született meg egyszerre ez a szereíetkonyha. A lelkész odavitte a missziói-bizottság elé, a misszióibizottság pedig a presbitérium elé az indítványt; hogy a gyülekezet Ínségeseire, a szentek szükségeire való adakozásra vonatkozólag elhangzott prédikációt váltsa valóra. És egy nap alatt meg lett a szereíetkonyha, amely 3 hónapon át 61 egyént látott el naponként ebéddel. Felemelő volt látni a kis iskolás gyermekeket, főleg a kisebbeket, amint a téli hidegben vitték pici kezükben reggelenkint és naponkint a darab fát az iskolába, hogy legyen fűtőanyag a szeretetkonyhára. Felemelő volt látni gyülekezetünk lelkes asszonyait és leányait, akik felváltva naponkint résztvettek a főzés munkájában. Gyülekezeti életünk egyik legmeghatóbb nyilvánulásának tartom ezt a szeretetkonyhát, amelyet szívemben hordozok a jövendőben is. A múlt vasárnap (július 7-én) tartott ülésében elhatározta a presbitérium, hogy a november 1-én újra megnyíló szereíetkonyha számára a nyári cséplés idején gabonát gyűjt híveink körében, hogy a lisztelláíásban fennakadás ne legyen. Egyéb missziói munkák : vasárnapi mesedélutánok iskolás gyermekeink részére a leányegyesületben ; vasárnapi iskola minden vasárap reggel fél 9-től fél 10-ig; takarékosság minden szombaton este 7-től 8-ig, amikor a munkásleányok megtakarított filléreit beszedi a leányegyesület és karácsonykor a teljes összeget visszaadja; cselédmisszió vasárnap d. u. fél 4-től fél 5-ig a leányegyesületben. A KIE-ben a szerdai bibliaórákon kívül előadások pénteken este, németóra, zeneóra hetenkint egyszer; két Ízben komolytárgyú szinielőadás impozáns közönség jelenlétében, ennek jövedelméből mintegy 40 darab irodalmi értékű könyvvel gyarapítottuk könyvtárunkat, 25 pengőt adtunk a szeretetkonyhára és rádióalapra tartalékoltunk 50 pengőt. Ezen előadások jövedelme jó szolgálatot tett nekünk a K1E háztartásának vezetésében is, mert ebből fedeztük a fűtés és világítás költségeit. A KIE-ben a tél folyamán megalakult az önképzőkör és ez igen jó összefogó erőnek bizonyult. Munkássága kiterjedt a szavalás, az ifjak által készített felolvasások és előadások, valamint az éneklés és zene terére. Óráit hetenkint egyszer a vasárnapi istentisztelet után tartotta. Évzáró ünnepélyt is rendezett a KIEÖnképzőkör. A KIÉ életében fontos állomás volt a december 13-án rendezett vezetőképző konferencia, melyen a pápai egyházmegyének majdnem minden gyülekezete képviseltette magát lelkészek, tanítók és ifjak által. A presbitérium is foglalkozott több Ízben is a miszsziő munkával. Állandó gondját képezte: a gyermekek templombajárása; az ismétlőiskolások és tanoncok vallásos nevelése, templombajárása; a KIE-ifjak vallásos és egyházias szelleme; foglalkozott azzal a témával, hogy mit kellene tenni a célból, hogy gyermekeink már az elemi iskolában belenevelődjenek az ifjúsági egyesületbe ; nagy átfogó programúira volna itt szükség, amely belenyúlna mai elemi iskolai vallásos nevelésünk rendszerébe, hogy megmentsük a jövő nemzedéket egyházunk számára. Egyébként igyekeztünk gyermekeinkkel foglalkozni a vasárnapi iskolát kiegészítő gyermekistentiszteletek utján is, melyeket a nag/ ünnepek délutánjain és havonkint egyszer vasárnapokon tartottunk mindenkor a templomban. Ezekre a gyermekisíentiszteletekre örömmel szoktak jönni a szü!ők*és más érdeklődők is, de azért elismerjük, hogy gyermekeink vallásos nevelése tekintetében még igen sok a kívánni való. Egyetemes, átfogó gondolatra van szükség, hogy gyermekeinket olyan református keresztyénekké neveljük, mint aminőkké lenniök kell. Pápán különösen nehéz a serdülő ifjúságot összefogni, emberileg nézve a lehetetlenséggel határos. Éppen ezért a hitnek csodatevő erejére van szükség, hogy a lehetetlent is lehetővé tegyük. A konfirmációi ok atást szeptembertől áldozócsütörtökig végeztük. Én a magam részéről minden lelkesedésemet belevittem a konfirmációi oktatásba, mert tudom, hogy itt lehet nyilakat faragni és pilléreket képezni egyházunk számára. Abból a tényből azonban, hogy az ÖRLE az idei konferenciájának napirendjére tűzte a konfirmációi káté ügyét, megerősödve érzem magamat abban a régóta táplált és már meggyőződéssé érlelt gondolkozásomban, hogy a konfirmációi kátéval valamit tenni kell Én dunántúli ember vagyok és egész mentalitásom Tóth Ferenc kátéján épült fel; véremben most is itt van Tóth Ferenc kis kátéja és ha a logikai rendszerre és fölépítettségre gondolok, most is visszasóhajtom Tóth Ferenc kátéját. Bár csak ebbe lehetne belevinni mindazt, amit a mai idők kívánnak. Azt hiszem, ezzel meg lenne oldva a káté kérdése. Ami a felnőttek lelkigondozását illeti, a már elsorolt bibliakörökön és vallásos estélyeken kívül feljegyzésre méltónak tartjuk, hogy a gyülekezetben házi áhítatokat és házi istentiszteleteket is végeztünk a diakonisszával, akit egyébként nem éppen csak szegény és beteggondozásra, hanem ép, olyan mértékben lelkigondozásra is alkalmaztunk. Ő vele jártam kedd és szerda estéken egyes előre megállapított és értesített családokhoz, ahol szemmel táthatólag igen jó hatást gyakorolta házi istentisztelet. Emellett november második hetében imahét volt a leányegyesületben, amikor impozáns közönség borult le az alázat leikével minden este az Ige lábaihoz; ezt az imahetet műsoros ünnepély vezette be és szeretetvendégség zárta be. Január második hetében ugyancsak nagy áhitatos közönség gyülekezett össze minden este a teológián az Ige hallgatása végett, ez a hét volt az Alliance hete. Miután ezen a héten csodálatos mértékben mutatkozott meg a ielkeknek Isten után való vágyódása, elhatároztuk, hogy a Nagy héten szintén minden este tartunk istentiszteletet, de azt már a templomban. így is tettünk. Gyönyörű gyülekezet hallgatta minden este az Igét. Imahetet tartottunk még a KIE-ben is. A felnőttek lelkigondozásáról szólva megemlítem még, hogy a diakonissza igen áldásos munkát tud kifejteni egy gyülekezetben. Ezt ajánlom minden nagyobb gyülekezet figyelmébe. A ref. külmissziói szövetségnek nálunk külön csoportja van, melynek elnöke dr. Pongrácz József. Minden hónap ntolsó péntekjén jön össze imaórára. 1934-ben 411 P 27 f-t küldött el a misszió céljaira. A vasárnapi iskola 3 P 65 f-t, a KIÉ pedig 12 P-t. Gyülekezetünk a kebelében lévő egyesületekkel együtt a misszió munkájára fordított: 1. Alkalmazottak (diakonissza és KIÉ alkalmazott) díjazására . . . 1400 — P 2. Dologi kiadásokra....................... 495T1 „ Átviteli 1895-11 P
