Dunántúli Protestáns Lap, 1935 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1935-08-11 / 32. szám
Negyvenhatodik évfolyam. 32. szám. Pápa, 1935 augusztus 11. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ____________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ______________________________----------------------------------------- FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA( I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK A vasárnap megünneplésének akadályai. Általános ünneprontás különösen falun a vasárnap délelőtti képviselőtestületi és egyéb gyűlések, melyek nem egyszer bele nyúlnak a déli órákba. De még ha idejében végződik is a gyűlésezés, a képviselőtestület igen tisztelt tagjai megbeszélésre visszamaradnak a községi vendéglőben. Nem egyszer megtörténik, hogy a Községi biró, vagy a községi jegyző vasárnapra idéz be feleket, hogy hétköznap ne kelljen munkát mulasztaniok. Arra természetesen nem gondol, hogy annak az ügyes-bajos embernek így meg a vasárnapja lesz megzavarva, és hogy pl. kihágási ügyek elintézése után a megbüntetett hivő nem igen gondol a templomra, sőt még ha azzal a gondolattal ment is el hazulról, hogy utána templomba megy, ilyen lelki állapottal bizony nem megy el oda. A vasárnap délelőtti tűzoltó gyakorlatok ép úgy megzavarják a vasárnap megünneplését, mint a Vasárnapi konferenciák. Ez a legújabb, a hitélet fellendülésével és az erőteljesebb belmissziói munkássággal megindult jelenség nemcsak a híveket, hanem a lelkipásztorokat is elvonja a gyülekezettől, minek folytán egyes gyülekezetek igehirdetés nélkül maradnak. Vagy ha van is istentisztelet, ez a hívekben azt az érzést váltja ki, hogy ha az ő lelkipásztoruk mindig másutt van és nekik mást kell hallgatniok, akkor jobb lenne, ha nem lenne lelkészük, mert igy jobban jönnének ki, vagy pedig olyan lelkipásztort kívánnak, aki nekik él. Mert jegyezzük jól meg, hogy a gyülekezet szívesen hallgat vendég szónokot néha-néha, de gyakran és állandóan nem szívesen nélkülözi a saját lelkipásztorának a szolgálatát. Ebbe a csoportba sorozhatjuk a vasárnap délelőtt vagy vasárnap délután tartott hitelszövetkezeti üzletnapokat. A vasárnap megünneplése indokolja leginkább, hogy lelkipásztorok álljanak a hitelszövetkezet élén, mert csak lelkipásztor tudja megtalálni a módját annak, — mint már sokan meg is találták, — hogy az üzletnapot más alkalmas időpontra, pl. szombat estére helyezzék át. Az eddig elmondottak túlnyomórészt falusi viszonyokra vonatkoznak, de a vasárnap megünneplésének van egynéhány olyan akadálya is, amely majdnem kizárólag városi gyülekezetben jelentkezik. Mint legrégebbit említjük meg a szociálizmus térhódítását, mely ugyan az utóbbi időkben a falvakra is kiterjedt. E kérdés elbírálásánál a szociálizmust kétféle szempontból kell mérlegelni. A szociálizmus nemcsak társadalompolitikai és gazdasági programm, hanem világnézet is. Ami benne tisztán gazdasági programm és egy jobb társadalmi rend kiépítésére irányuló törekvés, úgyszólván semmiféle ellentétben nincs a keresztyénség programmjával. A szociálizmus egyik kiemelkedő alakja, Prouthon a fegerélyesebben szállt síkra a vasárnapi munkaszünet mellett. »A vasárnap tekintélye — mondja Contradiction Econonomique c. munkája előszavában — lecsökkent, de újra vissza kell állítani teljes fényében. Mert ahol a vasárnapot nem respektálják, nyilvánvaló nem dolgoznak többet, vagy talán kevesebbet... a nyugalom a mozgás atyja, az erő szülője, c. munka kísérője.« Nálunk is a szociálisták voltak azok, akik a legerélyesebben követelték a vasárnapi munkaszünetet. Mi azonban nem elégedhetünk meg a vasárnapi munkaszünet követelésével, mi a vasárnap megszenteléséhez ragaszkodunk, ami, miként már kimutattuk, ^egy kis plust jelent a szociálizmus álláspontjával szemben, minek igazolására utalunk arra, hogy a munkamenetes, de meg nem szentelt vasárnapokon követik el a legtöbb bűnt a legenyhébben minősülő kicsapongástól egészen a _gyilkosságig. Különben is a szociálizmus a maga felépítettségében, célkitűzésében, rendszerében szembehelyezkedik a keresztyénséggel és tagjai beszervezésénél élső sorban arra törekszik, hogy szétszakítsa azokat a szálakat, melyek őket az egyházhoz fiizik. Azt hisszük, hogy nem szükséges ezt tovább részletekbemenően taglalni, csak annak kimutatására említettük fel, hogy a szociálizmus a maga követelésével a vasárnapi munkaszünet érdekében tulajdonképen akadályt "képez a vasárnap megünneplése, megszentelése szempontjából. Teljesen városi gyülekezetek kérdése a nyaralás és a hétvégi kirándulás, az u. n. weekend. A nyaralók megtelepszenek egy helyen és ha jó reformátusok, igyekeznek az ottani református egyház életébe ideiglenesen bekapcsolódni, vagy legalább is a helyi gyülekezet istentiszteletein részt venni. A nyaraló telepeken, közelebbről Dunántúlon a balatonmenti fürdőhelyeken az istentiszteletek rendszeresítése,* kiépítése folyamatban van. A legtöbb helyen igen nagy gondot fordítanak a nyaralók pasztorálására is isteníiszíéletek tartása mellett.. Abból a tényből, hogy a nyaraló közönség belekapcsolódik a helyi gyülekezet életébe, igen sok áldás fakad a nyaralóra is, de még több a vendéglátó gyülekezetre. Sokkal nehezebb a helyzet a weekendezőknél. A hétvégi kirándulás és az a mozgalom, mely e mögött a háború óta nálunk is meghonosodott idegen szó mögött rejlik, korunk egyik legjelentősebb társadalmi' tünete. Az a hatalmas hullám türemlik benne vissza, mely létre hozta a modern városi életet. A múlt évtizedek alatt óriási tömegek elszakadtak a természet világától. Most ezek keresik a réseket a maguk beépítette börtönök falain és mikor csak tehetik, sietnek a szabad természetbe. És mikor tehetik leginkább? Vasárnap. Tavasztól késő őszig a városok lakói közül igen sokan nem a lakóhelyükön, hanem a szabad természet ölén, erdőkben, vizek mellett töltik a hét
