Dunántúli Protestáns Lap, 1935 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1935-06-09 / 23. szám
1935. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 103. oldal. ad — ma is Istennek hatalma bizonnyal meg is teszi hős bajnokai s ha kell vértanúi által, mert Istennek akarata, aki csoda-szeretettel keresi és védelmezi az övéit. Tegyetek bizonyságot mellette és Róla! (Vége.) Lie. Rácz Kálmán. Dr. Szili János 1861—1935. Soha nem felejtettem el, amit egyházkerületünk egyik nagynevű püspökétől hallottam, ha személyi ügyekben kissé erélyesebb eljárásra kértem: „Velem a világ annyi jót tett, hogy azt meghálálni soha nem tudom, s azért életem legfőbb feladatának tartom, hogy mindenkivel jót tegyek!“ S ha néha-néha mégis elhalványodott volna bennem az ebben megnyilatkozó mélységes hála, valahányszor dr. Szili Jánost láttam, vagy rágondoltam, mindannyiszor eszembe jutott. Ő sem ismert nagyobb kötelességet, mint azt, hogy visszafizesse az embereknek, főleg a pápai ref. főiskolának mindazt, amit tőlük kapott. Attól a pillanattól kezdve, amikor az isteni Gondviselés anyagi javakat bocsátott rendelkezésére, egész életén át ezt az adósságot törfesztgette. Utolsó intézkedése is az volt, hogy küldjenek a pápai ref. gimn. szegény tanulók segélyezésére 100 pengőt! Hetvennégy esztendőre terjedő életének a nagyobbik fele az élet nehézségeivel való küzdelemben, a másik fele pedig a jótékonyság gyakorlásával telt el. Magyaralmáson, Fejér megyében született 1861- ben. Később, valószínűleg az édes anyja rokonsága révén Kocsra került, s ezért mindig kocsi születésűnek tartottuk. Elemi iskolában is ott járt, középiskolai tanulmányait Pápán végezte, itt is tett érettségit 1881-ben jeles eredményei. Osztályában mindig második volt, mert Payr Sándort, a későbbi egyetemi tanárt, s kiváló egyháztörténetirót megelőzni nem tudta. Önkéntesi évét Grácban töltötte, hová, mint előtte is, utána is annyi magyar fiú a német nyelv elsajátítása céljából ment. Főiskolai tanulmányait Budapesten végezte, ott tett doktorátust is. Tanulmányai befejeztével 1892-ben Komáromba került a Nagy Vilmos kir. közjegyzői irodájába. Igen korán kezefett egyházi ügyekkel foglalkozni. A komáromi ref. egyházmegye már 1896-ban világi aljegyzővé, 1902-ben pedig világi főjegyzőjévé választotta. Tizenegy esztendeig kellett várakoznia, mikor 1903-ban kinevezték közjegyzőnek Dunaadonyba s itt működött egész haláláig. 1916-ban a komáromi ref. egyházmegye gondnoka lett, ami igen nagy kitüntetés volt, mert előtte ezt a tisztséget mindig régi nemes családok földbirtokos tagjaival töltötték be. Úgy emlékszem, ő volt az első tisztviselő-egyházmegyei gondnok. Amikor egyházmegyéje leszakadt egyházkerületünk testéről, egvideig nem volt tagja az egyházkerületi közgyűlésnek, míg 1927 szeptember 25-én megint bekerült annak tagjai közé, mint egyházkerületi tanácsbíró. Ettől kezdve ismét a legszorgalmasabb látogatója volt közgyűléseinknek, a legutóbbin is itt volt. Családot 1895- ben alapított, mikor Nemesócsáról feleségül vette Nagy Gizellát, egy ottani földbirtokos leányát. Két gyermeke van: Károly, aki banktisztviselő Budapesten s Katalin, aki egy dunaadonyi orvos felesége. Családi élete a szó valódi értelmében boldog volt. Más nem is lehetett. Felesége megértette az ő nemes törekvéseit s mindenben hűen támogatta. A közjegyzőséget, melyet igen elhanyagolt állapotban vett át, becsületes munkásságával fölvirágoztatta. A társadalom is megbecsülte munkásságát. Tagja volt Fejér vármegye törvényhatósági bizottságának s járási elnöke a védett birtok felügyelő hatóságának. Pápai főiskolánk iránt, amint említettük, soha el nem múló hálát érzett, amit legjobban kimutatott a Gondolhagyaték körül. Amikor Gondol Gábort egy karácsonyeste orvul agyonlőtték Iváncsin, azonnal táviratilag értesítette b. e. dr. Antal Gábor püspök urat. Karácsony másodnapján csikorgó hidegben mentünk a temetésre s ő fogadott és látott el bennünket magyaros vendégszeretettel. Ő eszközölte ki, hogy a végrendeletet nyomban kihirdették s ő bonyolította le a hagyatékot olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak lehetett. Az ő érdeme, hogy a hagyatékot képező föld hamarosan a főiskola birtokába került. Volt-e abban része, hogy ezt a gyönyörű birtokot a gazdasági tanács javaslatára eladtuk s értékpapírokat vettünk az árán, nem tudom. Azt azonban tudom, hogy később igen sajnálta, hogy a Gondol Gábor nemes intenciója, hogy a főiskolának anyagi segítséget nyújtson, megsemmisült! Gyermekkori nemes emlékeiért is, meg ezért is mindig úgy érezte, hogy adósa a papai ref. főiskolának. Napidíjait soha sem vette föl, benthagyta a pénztárban, sőt a sajátjából is mindig adott hozzá annyit, hogy évenként 200—300 pengő jusson a szegény tanulóknak. Váratlan halála 1935 május 10-én következett be Budapesten s ott temették el 12-én a farkasréti temetőben. Az egyházi szertartást Muraközy Gyula végezte, a közjegyzői kamara nevében pedig annak illusztris elnöke, a kiváló pápai diák: dr. Lázár Ferenc búcsúzott el tőle egy remek beszédben, melynek utolsó sorait ide iktatjuk: »Nemcsak babérral, pálmával és virággal búcsúzom tőled, te kedves, hű barát, hanem annak, mondhatnám hivatalos és nyílt elismerésével, mint neked kijáró legszebb és legnagyobb emlékadással, hogy közel negyven évi pályafutásoddal, tiszta jellemeddel a magyar közjegyzői karnak jó hírét és becsületét egész életedben mindig csak növelted és öregbítetted. • Szili János, kedves régi hű barátunk és nemesemlékű kartársunk, ezért mélységes hálát és szeretetet érezve búcsúzunk tőled és szivünkre tett kézzel áldjuk, áldjuk emlékedet«. Mi is áldjuk emlékedet s a hű barát soha el nem halványuló szeretettével őrizzüks amig élünk! Faragó János. Résen állva. Szokatlan külsejű, hatalmas méretű autók cirkálnak hetek óta Kämpen környékén. Mintha mind megannyi csupa titkot rejtegetne belsejében. Hangosabban is csattog ám a holland fapapucs s a lázbajött kampeni aranyifjúság türelmetlenül lesi-várja a fejleményeket : talán csak nem valami háborús előkészület ? Valóban olyan különös minden Fent egy-egy repülő suhan el s míg a távolból — időnként — hadgyakorlatozó katonák ágyúzása háborítja meg a csendet, addig a város határában lassanként valóságos autótábor fejlődik fel nagy kattogás és berregés közt. Hétfő esti sétánkat mi is módosítjük s ez úttal nem az Ijsel-hid felé, hanem a különös tábor irányába tartunk. Nem nagyon értjük a dolgot mi sem. Egyre növekvő embertömeg s öt percenként érkező autók lepik el az utat. Aztán valami zászlófélét húznak fel egy rúdra. Egy-két pillanat s az Oranje-ház narancssárga színe a holland piros-fehér-kék nemzeti színnel szeszé-
