Dunántúli Protestáns Lap, 1935 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1935-01-06 / 1. szám
1935. DUNÁNTÚLI PR hitv. ev. énekkar is és az evangélikus egyház harangjai megkondultak úgy a temetés előtt való nap, mint állandóan szóltak a temetőbe kivonulás alatt. Temetésisegély=akciónk egy évi eredménye. Első esztendejét töltvén be az ORJÓ temetési segély akciója, számot akarunk adni nagyjában sáfárkodásunkról. Tesszük ezt azért is, hadd Ítéljék meg az érdeklődők és illetékesek, hogy érdemes volt-e ebbe az egyháztársadalmi munkába fogni és érdemes-e vele tovább is foglalkozni. Az Ítélet alkotásánál azonban figyelembe veendő a jelenlegi idők mostohasága, a gondolat újszerűsége s a munkatársak mentalitása. Mi nagyon örvendenénk, ha lelkésztestvéreink közül minél többen közölnék velünk véleményüket, tanácsaikat, munkakészségüket és kritikájukat, még ha nem is kedvező az, mert a legtöbbet a jóindulatú kritikából lehet tanulni. Országosan majdnem 25 ezer (a decemberi eredményt még nem tudjuk) lesz azoknak a száma, kik akciónk útján gondoskodtak arról, hogy haláluk esetére levegyék hozzátartozóik válláról az eltemetés gondját. Ebben az egyházkerületben 2400-on felüli a taglétszám. A temetési segély tőkeértéke meghaladja a hat millió pengőt. Elhalt tagok után több mint 12 ezer pengő temetési segélyt utaltunk ki. Ref. lelkészek és lelkésznék eltemetéséhez 3 ezer pengő segélyt juttattunk s két kerületben (Budapest, Debrecen) eléretvén a megkívánt taglétszám, intézményszeriileg megkezdődött a lelkészjellegü egyének és nejeik ingyenes temetési segélyben való részesítése. Kenyeret adtunk mintegy 70 református egyénnek, kik mint irodai alkalmazottak, vagy mint központtól kiküldött szervező taggyüjtők voltak alkalmazva s kik között jónéhány állásnélküli segédlelkész szerepelt. Egyházkerületi és egyházközségi jótékonysági célokra 30 ezer pengőn felüli összeget juttattunk. A helybeli taggyüjtéssel megbízottak részére több mint 60 ezer pengő jutalékot fizettünk. Jónéhány ezer pengőre megy az az összeg, mit nyomtatványok, röpcédulák, körlevelek kiállítása fejében, kizárólag református vállalatoknak fizettünk. 45 olyan egyháznak, hol tagjaink száma a 100-at meghaladta, adományoztunk egy-egy gyászlobogót. Összeredményében 200 ezer pengőn felüli az az összeg, mit az ORJÓ temetési segély akciója utján, alig egy év alatt a református érdekek szolgálatára tudtunk megszerezni és állítani, mert tudni kell azt is, hogy az utolsó fillérig minden haszoneredmény erre a célra adatik. Olyan tétel ez, melyet eddig református egyházi életünkben nélkülöztünk s melyet a mi érdekeinket nem szolgáló tényezők könyveltek el, önző egyéni számlájuk javára és olyan esemény, mely felett minden egyháza és népe iránt érdeklődő reformátusnak elgondolkozni érdemes és kell. Láthatjuk ebből a kicsiny kezdetből is, hogy bennünk reformátusokban van olyan érték, van olyan forrás, melyet ha feltárására és kihasználására összefogunk, segítség és áldás fakadhat belőle népünk és egyházunk javára. Hogy pedig a mai bizonytalankodó és a jövőt borulatosan mutató időben éppen nekünk reformátusoknak mekkora szükségünk van erre, ki merné elvitatni? 'TESTÁNS LAP. 7 oldal Az anyagiakon kívül azonban igen nagy értékű az az erkölcsi siker is, ami munkánk nyomában jár. Cselekedeteinkből látják híveink, hogy életsorsukkal törődünk, nehéz küzdelmeikben segíteni akarunk és bizony nagyon sok atyánkfia fejezte ki e feletti jóleső örömét s mondotta, hogy már régen kellett volna ilyeneket tenni. Természetesen mint minden munkának, úgy ennek is a munkások hivségétől függ a sikere. Az eddigi eredmény, az eddigi munkába állottak buzgóságának köszönhető. Az ezutáni is ettől függ. Amilyen mértékben teszik ezt a gondolatot magukévá lelkésztestvéreink s dolgoznak is érette, úgy fog fokozódni az eredmény is, a továbbépítésre. Püspökeink tanácsban, intelemben, jóindulatban utat mutatnak s buzdítanak a munkára. Az ORJÓ pedig továbbra is a legnagyobb szolgálatkészséggel és teljes önzetlenséggel teljesítheti kötelességét. Ha aztán így mindannyian, kik egyházunkat és népünket szeretjük: az áldozatos szolgálatra készek vagyunk, megvethetjük olyan alapját anyaszentegyházunk jövőjének, melynek falai az idők pusztító viharával szemben is rendületlenek maradnak. Egerházy Lajos ORjÓ igazgató. g>®®@®®®@®®®®®@®@®®®®®®®®®®®®®®®®@®@®®@® 1 VEGYESEK 1 ® @®®©®©@®®®®®®®©®®®:8®®®®®®®®®:§)®®®®®@®®S,® Lapunk minden olvasójának és munkatársának Istentől gazdagon megáldott boldog új-esztendőt kívánunk. — Dr. Antal Géza püspök végrendeletében szabad rendelkezésre álló vagyonát a dunántúli református egyházkerület pápai főiskolájának hagyományozta. Ez a vagyon áll két folyószámla összegéből és azok letétjeként őrzött értékpapírokból, valamint egy pápai kétemeletes házból. A pápai ref. főiskola könyvtára kapta a megboldogult püspöknek mintegy 5000 kötetre rugó értékes könyvtárát. A pápai gyülekezet Tókerti kertrészt kapott tanítói földek címen. A hagyatékot a különböző kifizetések után a jövödelem háromnegyed, részéig életfogytiglani haszonélvezet terheli ifju Antal Kornél javára, egynegyed rész pedig mindenkor tőkésítendő. A »Dr. Antal Géza alapítvány «-ról, amikor a főiskola annak jövödelme élvezetébe lép, a végrendelet a következőkép rendelkezik; a jövödelem 2/8-ad része továbbra is a tőkéhez csatolandó, 2/8-ad rész theologiai, gimnáziumi — beleértve a csurgói reálgimnáziumot is — és nőnevelőintézeti tanárok külföldi tanulmányútjára lesz felhasználandó, a fennmaradó 4/8-ad rész szegénysorsú jó tanulók, első sorban lelkész és tanító gyermekek segélyezésére lesz fordítandó. A végrendelet végrehajtóiul a hagyományozó dr. Molnár Imre kerületi ügyészt és dr. Darányi Kálmán főisk. gondnokot kérte fel. — A pápai ref. gyülekezetben a következő karácsonyfa-ünnepélyek voltak: dec. 20. d. e. 10 órakor: óvodásgyermekeknek az óvodában; dec. 22-én d. u. 2 órakor a Nőegylet szegényeinek az elemi iskola nagytermében; este fél 9 órakor a KIE-ben; dec. 23-án d. u. fél 4 órakor vasárnapi iskola és női jiatronázs a Leányegyesületben; este 7 órakor az árvaházban; dec. 24rén fél 4 órakor a Szeretetházban, este 5 órakor a ref. betegeknek az Irgalmasok kórházában.
