Dunántúli Protestáns Lap, 1934 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1934-06-10 / 23. szám
Negyvenötödik évfolyam. 23. szám. Pápa, 1934 június 10. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ......—------------------------------------ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. .............-............-...................... FELELŐS SZERKESZTŐ: DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ Üzen a múlt. Irta és a pápai főiskolának a száműzetésből való visszatérés 150-ik évfordulója alkalmából Adásztevelen rendezett emlékünnepélyenylmondotta Győry Elemér győri lelkész, egyházkerületi tanácsbíró. Úgy szeretném megüzenni innen Dunántúl református gyülekezeteinek és kálvinista népének, hogy Isten kegyelme mellett fennmaradásunknak, intézményeink jövője biztosításának csak egyetlen feltétele van: a testvéri összefogás, minél szorosabb kapcsolat létesítése az egyes gyülekezetek között, a szolidaritás tudatának teljes kifejlesztése. Ne gondolja senki, se egyéni, se gyülekezeti, se szociális vonatkozásban;' hogy a terhektől megszabadulhatunk. Nekünk terheket hordoznunk kell. Azért, ha azt akarjuk, ho’gy a békességes öröm valami csekély morzsája osztályrészünk lehessen, ez nem úgy történik, hogy igyekezünk terheinket másokra áthárítani, hanem úgy, hogy másokon segítünk. Ez a tapasztalat paradoxona: a mód, mellyel elviselhetjük a magunk terhét, az, hogy növeljük azt valaki más terhének a vállalásával. Más szavakkal ez azt jelenti, hogy az erkölcsi világban is van archimedesi törvény, amit a történelem bizonysága és gyülekezeti tapasztalásaink is alátámasztanak. Ezt a törvényt így lehetne megformulázni: minden egyéni teher annyit veszít súlyából, mint amennyit a másakéból hozzáveszünk. A magába vonuló, elmerengő bánat mind nehezebbé válik, minél többet foglalkozunk vele, viszont iámnál többet vonunk le a magunkéból, miivel többet adunk hozzá a mások bajából. Ma olyan időket élünk, amikor mindenkinek óriási terheket kell hordozni. Itt is, ott is azt mondják, hogy ezt már fokozni nem lehet az összeroppanás veszélye nélkül. De van egy mód, amellyel lehet segíteni és ez az egyéni vágyakból és igényekről való lemondás. Mondj le valamiről, egy szenvedélyről, egy öltöny új ruháról, vagy legalább egy pár selyem harisnyáról, vagy naponként egy kocka cukorról, mondj le akármilyen kicsiségről, azért, hogy azáltal segíthess másokon. íme, ez a szociális jelentés ennek az emléktáblának a legfelségesebb, aktuális üzenete a ma élő nemzedék számára. Mélyen tisztelt közönség! A pápai főiskolának a száműzetésből való visszatérése óta 150 év telt el. Ez a 150 esztendő is azt mutatja, hogy az egyházkerület gyülekezetei és magánosok mindig tudtak áldozni a főiskola fennmaradásáért. Sőt nem egyszer történt meg, hogy városok keltek versenyre azért, hogy melyik foglalhassa azt gyűrűjébe ragyogó gyémántként. Amikor pedig néhány esztendővel ezelőtt a legilletékesebb ajakról hangzott el a felhívás: veszélyben a pápai főiskola, mentsétek meg az elsorvadástól, Dunántúl gyülekezetei szívesen hozták meg áldozataikat, hogy zavartalanul folytathassa és tölthesse be nemes hivatását. Most is üzen a múlt. Halljátok meg az emléktábla beszédét; tartsátok fenn a főiskoFŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK lát! Áldozzatok intézményeinkért és nemzeti szent eszményeinkért! Ne nézzétek azt, hogy én voltam az a gyarló ajak, mely hódolhatott a gyülekezet Angyala előtt és meg meri mondani e nemes község ma élő fiainak és leányainak: atyámfiai!, ha büszkék vagytok nemes őseitek nemes cselekedeteire és e ti nemes-leveletekre, ne feledjétek el, hogy a nemesség kötelez. És ha én csak bizonytalan zengésű harsonája lehettem az Istennek, mellyel bele akarta zengeni az üldözött, kifosztott, megalázott magyarság életébe, hogy ha még a föld is megrendülne lábaink alatt és a pokol minden ördöge ellenünk támadna is, mi akkor sem veszünk el, ha megbecsüljük egymást, pártoskodó magyarok, ti legyetek a múlt üzenetének ékes szavú aranytrombitái. Kedves Tanuló Ifjúság! Beszédem elején azt mondottam, hogy boldog vagyok, mert beletartozom a ti zarándokcsapatotokba, de igazán boldog akkor leszek és akkor lesz boldog minden öreg pápai diák, ha azt látja, hogy mindig hívőbb és mindig áldozatkészebb ifjúság növekedik az öreg kollégium falai között. Véssétek kitörülhetetlenül szivetekbe ez em1- yléktábla alatt, hogy a szeretet adósságot és pedig becsületbeli adósságot jelent, amit előbb-utóbb meg kell fizetni. Aki inem fizeti meg, erkölcsi halottá válik. Ha pedig úgy éreznétek, hogy a szeretet-tartozás az egyetlen adósság, melyet sohasem tudtok letörleszteni sem szüléitek, sem az ősi főiskola, sem az Isten iránt, még ha mathuzsálemi kor jutna is nektek osztályrészül, arra kérlek benneteket, hogy legalább a kamatokat rendezzétek, azaz háláljátok meg a szeretetet azzal, hogy szorgalmasan tanultok és derekasan felkészültök áldozatos élet élésére. Ünneplő közönség! Ifjú és Öreg Pápai Diákok! Ha innen eltávoztok, akkor se feledjétek el, mit üzen a múlt! (vége.) Felhívás a magyar protestáns vasutassághoz és annak lelkipásztoraihoz. Nagy alkalma lesz a magyar protestáns vasutasságnak. Június 23-tól 26-ig Budapesten tartja III. nemzetközi konferenciáját a Nemzetközi Vasutas- Misszió. Ez a mozgalom ép úgy, mint a Puskás György rendőrfőtanácsos által Magyarországon meghonosított rendőrségi valláserkölcsi lelki gondozás, a vasutasság lelki életének különösen fontos gondozását igyekszik megvalósítani. A vasutasság egy nagy része szolgálati beosztása miatt igen nehezen, néha egyáltalán nem tud részt venni az istentiszteleteken és a vallásos egyesületek összejövetelein. Viszont vándorló életmódja következtében és egyéb itt nem részletezhető okok miatt is sok kisértésnek van kitéve: Annak pedig
