Dunántúli Protestáns Lap, 1934 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1934-06-03 / 22. szám

92. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1934. rendületlen hitére emlékeztet. Olyan lesz ez az emlék­tábla itt az adászteveli református elemi népiskola homlokzatán, mint egy az utcán elhelyezett nyitott Biblia, melyből minden idők lemondva szenvedő, vagy bizakodva küzdő emberéhez égi üzenet szól: »Erősítsé­tek meg sziveteket... például vegyétek, atyámfiai, a szenvedésbein és béketűrésben a mi eleinket« (Ja­kab 5:8—10); »a reménységben örvendezők, a há­borúságban tűrök, a könyörgésben állhatatosak, a szen­tek szükségeire adakozók legyetek« (Róm. 12:12—13); »mert a mi pillanatnyi szenvedésünk igen igen nagy örökséget szerez nekünk« (II. Kor. 4:17). A mondottakon kívül annak a történeti ténynek, miket a tábla megörökít, egyháztársadalmi, azaz egy­házi szociális jelentése is van. Nem érezzük-e, hogy milyen ^ünnepélyes zsolozsmaként csendül ki az adász­teveli gyülekezetnek abból a testvéries szeretetéből, mellyel befogadta a száműzött kollégiumot, egymás megsegítésének himnusza, az úgynevezett szolidaritástudat. Jézus Krisztus főpapi imájában övéi számára nem azt kérte Istentől, hogy vegye ki őket a világ­ból, vagy kímélje meg a szenvedéstől, hanem hogy egyek legyenek, tökéletesen egyek legyenek. És vég­rendeletét tartalmazó búcsúbeszédében tanítványainak és minden idők keresztyénéinek erősen szivére kötötte: »amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egy­mást«. Mert ez az egység és ez a szeretet a közösségek fundamentális és konzerváló ereje, ami azt jelenti, hogy ez az az alap, melyre rá lehet építeni a jövőt és ez az a hatalom, amely azt ezer veszély között is biztosíthatja. Komoly figyelmeztetést jelent ez az emléktábla a magyar református egyháznak. Egy gyülekezet sem állhat meg magára hagyatva; még az anyagilag erős gyülekezetek is hamarosan elsorvadnak egymagukban. Nagy erő rejlik a közösségi elvben is, tehát abban a tudatban, hogy mások épúgy imádják és tisztelik az Istent, mint mi tesszük, de még ennél is több áldás származik abból, hogy az egyik gyülekezet részt ve­het egy másik gyülekezet terheinek a hordozásában. Ez a segítő szeretet nemcsak hogy nem von el erőket a gyülekezettől, hanem inkább oly erőforrásokat nyit meg benne, melyek magában a segítő gyülekezet­ben éreztetik első sorban üdvös hatásukat. Nézzétek csak azoknak a gyülekezeteknek az életét, melyekben mindent ezzel utasítanak vissza: elég nekünk a ma­gunk terhe, haja, mi nem tudunk áldozni ínséges gyülekezetek megsegítésére, Szeretetszövetségre, kül­­misszióra stb., ezek a gyülekezetek, bár még most, nagy anyagi erők állanak a hátuk megett, de már ma is tengődnek, holnap már sorvadnak és jöhet idő, amikor csak egy Névtár megsárgult lapja őrzi, hogy voltak. Mig azok a gyülekezetek, melyekben öntuda­tosult a szolidaritás és így szívesen fogadják test­véri szeretetükbe más gyülekezetek, közösségek, in­tézmények terheit, fejlődő gyülekezetek és a jövő re­ményei. (Folyt, köv.) — Felvétel a Diákok Házába. A Diákok Háza egyetemi és főiskolai internátus keresztyén szellemű, családi otthont nyújt a fővárosban tanuló ifjúság­inak. Az 1, 2, 3 és 4 személyes szobákon kívül tay inuló-, társalgó-, tornaterem stb. áll a lakók rendel­kezésére. Központi fűtés, kád- és zuhanyfürdő. A szo­bák ára havonként 9—20 pengő, amely összeghez mi­nimális fűtési és fürdési díj járul. Felvételi kérvé­nyeket aug. 1-ig kell beadni. Részletes átjékoztatót szívesen küld az intézet vezetősége. (Budapest, Vili., Hársfa-utca 59/b.) ®®®@®®®(3®®@@®®®©®®®®®®®®®®®@®®®®©®@®®@® ® ® I VEGYESEK f <?:)®®®®®(a®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®©®@ — A főiskolai igazgató-tanács június 6-án Pápán tartja ülését. Ugyanekkorra hivta össze az elnökség a tanárválasztó bizottságot is. — Gyászhír. Mély megdöbbenéssel értesültünk a szomorú hírről, hogy Mészáros András, dudari lel­késztestvérünk, a pápai egyházmegye aljegyzője és tanácsbirája életének 48-ik, lelkészkedésének 23-ik, házaséletének 23-ik évében, május 29-én hirtelen el­hunyt. Váratlan halála fájdalmas gyászba döntötte szerető hitvesét szül. Szűcs Ilonát és egyetlen leányát Irénkét, aki Dudaron tanítónő. Szűcs István berhídai lelkész sógorát gyászolja az elhunytban, Temetése nagy rész­vét mellett május 31-én volt. A háznál Ólé Sándor pápai lelkész, egyházkerületi tanácsbiró mondott orációt, a templomban Jakab Áron esperes prédikált, a temető-. ben a behantolás előtt a lelkésztársak nevében Madar Zoltán mezőörsi lelkész búcsúzott, a behantolás után Végh János adorjánházai lelkész, egyházmegyei főjegyző hirdette a feltámadás igéit. Az Úr vigasztalja meg hátra­hagyott szeretteit. — A trianoni békeszerződés aláírásának 14-ik évfordulója alkalmából lelkészeink ne mulasszák el a június 10-iki istentisztelet keretében megemlékezni e nap gyászos jelentőségéről s imádságban kérjék Istentől hazánk szomorú sorsának jobbrafordulását. — A pápai ref. egyházközség nagy erőfeszités­­sel és küzdelemmel, de Istenben vetett hittel meg­kezdett és folytatott templom építésében Isten csodá­latos kegyelméből immár a csillag feltételéig eljutott. Csillagfeltételi ünnepélyét folyó hó 17-én — vasárnap — reggel fél 9 órakor tartja az épülő templom előtti téren. Szeretettél felkérjük főleg a Pápa környéki, illetve pápai egyházmegyebeli gyülekezetek nagytisz­­teletü lelkipásztorai,t, hogy csillagfeltételi ünnepé^ lyünk időpontját szíveskedjemek gyülekezetükben szó­­széki hirdetés útján közzétenni, hogy az érdeklődők­nek módjukban álljon ünnepélyünkön résztvenni. — Orgonaszentelés Rédén. Lélekemelő ünnepet ült május 13-án a rééei ref. gyülekezet. Évtizedes hő vágya teljesült be: Isten segítségével sikerült neki laz, £imi a mai gazdasági helyzetben szinte csoda­­számbp. megy: orgonát építtetett. Ott áll immár az ősi templom karzatán a legmodernebb, gyönyörű hangú, két manuálos, kilenc változatú új orgona. Az ünnepélyes szentélés a délelőtti istentisztelet keretei közt történt. Jakab Áron, pápai egyházmegyei espe­res Kolosse ni: 12—17. versek fefolvasása után buzgó imával járult az Úr elé s ezután megszólalt első Ízben az új orgona Árokháty Béla orgonaművész ihletett kezei alatt. Mikor az utolsó akkordok is elnémultak, Végh János egyházm. főjegyző hirdette az Igét // Krön. V:12—24 alapján. A magasszárnyalású prédi­káció végeztével. Lámpérth Lajos helyi lelkipásztor olvasta fel az orgona beszerzésének történetét, annak (az elmúlt 30 esztendőnek a történetét, mely alatt állandóan felszínen volt az orgonaszerzés gondolata, egészen a mai napig. Mély hálával és köszönettel szólt az áldozatos hívekről, akiknek anyagi hozzájárulása lehetővé tette iá vételt, elsősorban pedig Püspök úr Öméltóságáról, kinek kerületszerte ismert atyai jósága kiterjedt a rédei egyházra és tetemes anyagi segítsé­gével megkönnyítette az orgona beszerzését; azután

Next

/
Thumbnails
Contents