Dunántúli Protestáns Lap, 1934 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1934-05-20 / 20. szám
1934. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 85. oldal. egyházat, vallást megszerettetni? Kit terhel a felelősség? Mia már egyházi törvény írja elő, hogy az ifjúsággal foglalkozni kell! De a törvény nem ér semmit, ha paragrafusait lélekkel át nem itatják. Nem azért kell ifjúsági egyesület, hogy a számonkért statisztikába be lehessen állítani, a valóságban pedig legy-két unott ialak lézengjen az összejövetelen. Láttam én is olyan egyesületet, amelyikkel csak a papíron lehetett találkozni, az életben azonban nem. Ha a ma élő ifjúságot nem sikerül összefogni és a benne szunnyadó erőt az egyház számára értékesíteni, akkor ■emberi számítás szerint a magyar református egyház megmérhetetlen veszedelem előtt áll. A tradíció kövei hullanak szét. Eddig még csak megélt rajta az egyház. Ma már ingadozó alap! Ellenfeleink kiszámított tervszerűséggel, csodálatos szervezettséggel szorítanak mindenütt össze bennünket. Nagy városokban épen úgy, mint a legelhagyatottabb ^pusztákon is. Felnőtt nemzedék, templom nélküli nép. Vallása, egyháza szeretete nem él szivében. Egyháza vezetőit nem hogy nem tiszteli, hanem sok esetben megveti! Falvak üres templomai sokat tudnának beszélni! Ó, ha ezek az ifjak is csak apáik templomnélküli életét, vallási közönyét kapják örökségül! Kit terhel a felelősség? A válasz nagyon egyszerű. A református lelkipásztorokat. Még ha nem ők mulasztottak is, a felelősség rajtuk van. Ők az ige szolgái. Nekik kell látni a helyes utat. Nekik kell a hibát először észrevenniök. És végül is nekik kell a helyes megoldáshoz utat keresniük. Az Ige munkáját ugyan a Szentlélek végzi egyesekben is, összességben is, de nekik kell e munka legkitartóbb, legtalálékonyabb segítőinek lenni. Ezért a négyszáz ifjúért és leányért és ennek itt nem levő sok százezer társáért a magyar református lelkipásztorok felelősek. Ezt a felelősséget bizonyára nagyon sokan át is fogják érezni. És jönnek a próbálkozások. Ifjúságot vezetni nem könnyű feladat. Egész bizonyosra vehetjük, hogy sokam el fognak keseredni az eredménytelenség láttára. Aki azt gondolja, hogy összegyűjti falujának az ifjúságát és könnyű módon megindítja a vallásos munkát, téved. Az ifjúság vezetése pontos, tervszerű előkészülést és előkészítést igényel. És itt nagy kísértések törnek majd elő. Ha az a vezető azt látja, hogy műkedvelő 'előadással, tánccal és bállal könnyebb szerrel is össze lehet tartani az ifjú népet, könnyen hajlani fog ennek a bevezetésére. És felsóhjajt: »Rengeteget dolgoztam a télen! Minden este műkedvelő előadásra készültünk«. Ha ez így lesz, rosszabb lesz, mintha nem is lenne ifjúsági munka! A felnőtt ifjúságnak tekintélyes százaléka már kicsúszott az egyház kezéből. Az ifjabb nemzedék megmentése attól függ, hogy a vezetésre hivatottak komolyan, református lélekkel és felelősséggel, felkészültséggel és tervszerűséggel fognak-e a munkához? Minél kisebbekkel kezdik el a munkát, annál könnyebb lesz az. Az ifjúsági munka alapjait az elemi iskolában kell megteremteni. A fehérvári falukonferencia talán mégsem egészen hiábavaló. A tömeghatás megragadja az egyeseket és könnyebbé* teszi az ifjúsági munka megkezdését ott is, ahol eddig sosem hallottak ilyesmiről, A jövőben azonban nem a tömegre, hanem az egyesre kell tekinteni és a vezető-képzésre súlyt helyezni. A székesfehérvári református konfirmáltak egyesületének arra kell törekednie, hogy alkalmat adjon szakképzett egyéneknek a vezető-képzésre. Szabó Dezső. Mit tegyünk temetésisegély-akeiónk további sikeréért? Ezért fordultunk- közelebbről körlevélileg a lelkésztestvérekhez. Azt kérjük, hogy a mostani nyári munkaidőben se szüneteltessék a taggyüjtést és hogy tekintsék azt belső ügynek, mivel a nagy költség miatt központi megbízottakat ezután csak kivételesen fogunk kiküldeni. Kezdettől fogva az volt az elgondolásunk, hogy megbízottjaink által előbb minden egyházat felkerestetünk s azok a lelkésszel egyetértve elvégzik a propagandát és beszervezést, gondoskodnak arról, hogy ki végezze a taggyüjtést, díjbeszedést a további időben. Hogy eddigi munkálkodásunk nem volt hiábavaló, mutatja a 15 ezer taglétszám. Ha alig egy fél év alatt, idegenek igénybe vétele mellett ilyen szép eredményt lehetett elérni, ezután mennyivel nagyobbat lehet elérni nélkülük, a helyi viszonyokat és embereket jól ismerő megbízottjaink fáradozása és szorgalma útján. Itt azonban le kell szegezni, hogy ott éretett el szép eredmény, ahol a lelkész szivvel-lélekkel magáévá tette a temetésisegély-akció nagy értékű szociális és egyháztársadalmi ügyét. Most is. első helyen a Nagytiszteletű Lelkész Urakhoz fordulunk, kérve, ne hagyják ellankadni ezt az akciót. Szíveskedjenek állandóan rajta tartani kezüket, tekintetüket. Ha a nyári munkanapok nem is alkalmasak a taggyüjtésre, de vannak ünnepnapjaink, (Vasárnapjaink, amikor hozzá lehet férkőzni híveinkhez. Szorgalmazzák a megbízottakat, hogy ne lankadjanak s keressenek fel minél több családot. Különösen ott szorgalmazandó a mostani taggyüjtés, ahol nyári keresetben van része híveinknek. Ha havonként átlag minden gyülekezetben belép 1—2 hívünk, ez havi 1—2 ezerre mehet, ami éppen nem lehetetlen, mit az eddigi eredmény is mutat. Szeretettel, akarással, kitartással mindenütt lehet kisebb-nagyobb eredményhez jutni s ezt tegyük mi és nem mások. Tudja meg népűnk, hogy a sok idegen, jövő-menő intézettel szemben van egy református akció mely megnyugvásra, megbízhatóan, az egyházon belül kíván gondoskodni temetési segélyhez jutásról. JNÍe szűnjön meg a tagdíjak befizetésének szorgalmazása sem, ne hogy a hátralékban maradás miatt kellemetlenség adja elő magát. A helyi megbízottak tartsák rendben az iratokat s pontosan végezzék az egyházkerületi irodával az elszámolást, úgy mint az Ügyrend előírja. Vagy helyes és szükséges; hogy magunk foglalkozzunk híveink szociális és gazdasági helyzetével, vagy ha nem és nem akarjuk, akkor majd ne vegyük rossznéven, ha mások kerítik hatalmukba őket, oíyainok, kik távol állanak Istentől, hazától, egyháztól, nemzettől, sőt annak ellenségei. Választhatunk. Egerházy Lajos ORJO igazgató. — A bécsi református magyarok számára május 20-án, pünkösd vasárnapján d. u. háromkor tart istentiszteletet dr. Incze Gábor a bécsi reformátusok belvárosi templomában (L, Dorotheergasse 16), melyet a magyarnyelvű istentisztelet számára szívességből engednek át havonként egyszer osztrák hittestvéreink. — Az érsekújvári ref. gyülekezet imaházának felavatásakor a következő adományokat kapta az egyház: 1 — 1 ezüst kelyhet adott Nagy Nándor egyházmegyei gondnok és Seres István" presbiter, úrasztali tányért özv. Bánik Lajosné Nyitráról, keresztelő-korsót és tálcát Bánik Etelka, úrasztali térítőt Kató Katica.
