Dunántúli Protestáns Lap, 1934 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1934-01-14 / 2. szám
Negyvenötödik évfolyam. 2. szám, Pápa, 1934 január 14. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ...........................................MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. — —■ FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK A zsoltárok ritmusa. A svájci református franciák templomi énekeskönyvük megújításán munkálkodnak. Irányelveiben és anyagában a munkálat kellően elő is van készítve. Ők megújították énekeskönyvüket már 1866-ban, aztán í 899-ben is, de a legutóbbi újabb 33 év alatt már megint érzik a revízió szükségét. A- magyar református egyház száz évnél tovább használta előbbi énekeskönyvét. Most pedig alig több egy évtizedénél, hogy újított alakban került ez- a hívek kezébe, de azért nálunk is már ismét revízióról beszélnek. Ennek gondolata legutóbb egyik folyóiratunkban, a Prot. Szemlében merült fel. Bár meg kell említenem, hogy épen a dunántúli református egyházkerület már évekkel ezelőtt kifejezte új énekeskönyvünk temetési énekeivel való elégedetlenségét. És ebben igaza volt. E tekintetben nemcsak alapos revíziót sürgetett a Dunántúl, hanem már kész munkálattal lépett az egyetemes konvent énekügyi bizottsága elé Az énekeskönyv gyökeres megújítására a mai időt azonban csak az esetben találnám alkalmasnak, ha a revízió ügyében a szükséges egyetértés kialakulhatna, de erre ma kevés a kilátás. Annak azonban semmi akadálya sincs, hogy a hívek érdeklődését necsak fölkeltsük, hanem fontosabb kérdésekben a nagyközönséget tájékoztassuk is, hogy amikor elérkezik az idők teljessége, a megújítás közmegnyugvást keltő módon és eredménnyel mehessen végbe. Egyik legfontosabb kérdés, melyről mostanában sok szó esik, hogy minő legyen zsoltár dallamaink, vagyis templomi éneklésünk ritmusa ? Vannak, akik azt hiszik, hogy református énekeinknek épen úgy. mint a római katholikusok gregorián dallamainak nincs ritmusa. Ez tévedés. Van ritmusa az egyiknek is, másiknak is. De ha minden hangot oly elnyújtva, szinte lélekzet fogytáig énekelnek, mint néhol az Alföldön, vagy a Bodrogköz némely gyülekezetében (Karosa, Tiszakarád), akkor a ritmus valóban nem juthat érvényre. Zsoltárainkat t. i. kiegyenlített hangjegyértékekkei (cantus planus) énekeljük. Még akik változó értékekkel való u. n. ritmikus éneklést követelnek is, elismerik, hogy a genfi dallamokat és általában a templomi gyülekezeti énekeket legalább a XVII. század elejétől fogva már világszerte mindenütt kiegyenlített módon énekelték. Ez az éneklésmód egyrészt az egyháziasság, másrészt a népi, gyülekezeti éneklés kellő rendjéből is szükségképen következett. Részemről a legteljesebb mértékben igazat adok Altdörfer Keresztéinek, evangélikus hittestvéreink kiváló egyházi zenészének, aki szerint máig sincs bebizonyítva, hogy egyházi dallamainkat a reformáció után ritmikus, vagyis ki nem egyenlített értékekkel énekelték volna. Újabb időben a nyugateurópai egyházi zenészek a templomi éneklésben metrikailag változó, mozgalmasabb, élesebb ritmust követelnek. Őnáluk odakiun ennek a követelésnek egyrészt zenetörténeti, másrészt nemzeti jelentősége van. Mi azonban fontosabbnak tartjuk az egyháziasság, a gyülekezeti éneklés érdekét, mint a zenetörténetét. A nemzeti érdek pedig még fontosabb. Mai éneklésmódunk és az énekek lejegyzési módja is megmagyarosodott. A genfi dallamok minálunk is nemzetivé lettek. A magyar nyelv törvényéhez, Szenczi Molnár Albert magyar mértékű verseinek ritmusához simultak. És ezzel bensőségesebbek, még szebbek lettek. A mi régi református énekeink oly egyháziasak, szépek és magasztosak, hogy ezeknél különbeket sehol sem találunk. Ezeken változtatni e tekintetben nem kell. Az éneklésben akadhat itt-ott kívánni való, de maguk gyülekezeti énekeink daliamai épen megmagyarosodott alakjukban nagyszerűek, fenségesek. A tiszta magyar érzést Dunántúl, még otthon a szülei háznál, s a pápai főiskolában szívtam magamba. Mint kálvinista ember mindig büszke voltam arra, hogy a mi vallásunkat ellenfeleink is magyar vallásnak mondották. Semmiképen sem tudom hát helyeselni, mikor Budapestről zsoltárdallamaink ritmizálását és ütemekbe foglalását nem magyar, hanem idegen, nyugateurópai módra követelik. Ennek nemcsak nemzeti, hanem esztétikai szempontból is ellene mondok. Vidékről nem is kívánják ezt, hanem csak Budapestről. Ám próbálják ki talán a kálvinién, vagy valamely másik templomban, ha nekik úgy tetszik, de a vidéket és azokat, akik énekeinket mai alakjukban jobbnak tartják, ne nyugtalanítsák. Zsoltárdallamaink külföldi ritmusa nálunk gyakorlati szempontból is nehézségekbe ütköznék, mert bonyolult volta, s a ritmikai elemek gyakoribb változtatása folytán, továbbá énekszövegeink magyaros versmértékével való ellentéte miatt is gyülekezeti éneklésünkben kivihetetlennek bizonyulna. Nagyon érdekel, hogy a Dunántúl kivánja-e az idegen ritmust, vagy megmarad a magyar mellett ? Hodossy Béla. Szülői értekezlet a pápai református gimnáziumban. Egyházkerületünk pápai gimnáziumának tanári kara folyó hó 6-án igen élénk érdeklődés mellett tartotta meg ezidei első szülői értekezletét. Ezen az értekezleten Fejes Zsigmond gimn. igazgató meleg szavakkal üdvözölte Faragó János kir. főigazgatót, mint az egyházkerület felügyelőjét, valamint a nagyszámban megjelent helybeli és vidéki szülőket és azoknak helyetteseit, majd néhány szóval rámutatott az értekezlet céljára, fontosságára és legközelebbi feladataira. Hangsúlyozta, hogy a mai nehéz idők különösen szükségessé teszik, hogy
