Dunántúli Protestáns Lap, 1934 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1934-04-29 / 17. szám

1934

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

71. oldal.

pásztor szolgált már és szolgál 40—50 esztendeig és még sem mentek és nem mennek jubilálni, neki tisztességet tenni sem a gyülekezet tagjai, sem a presbitérium. Nem, mert a lelkipásztori munka megértéséhez, méltánylásához bizonyos fokú érzék is szükséges. Ennek hiánya, vagy megléte már a gyülekezeti tagok lelkiségének számlájára írandó akár hátrányos, akár előnyös értelemben, a nélkül azonban, hogy ennek az érzéknek hiánya, vagy megléte az igazi lelkipásztori munkának érdemi részét érintené.

De mindenek fölött első és joggal mondhatnánk azt is, ezen a téren egyetlen föltétel: az Istennek kegyelme. Az ember semmit sem vehet, hanem ha a mennyből adatott néki. (Ján. 3: 27.) Isten adja az esztendőket, az életet, az időt, az egészséget, Isten vezérli az emberi lelkek jóindulatát. Minden jó adomány és tökéletes ajándék felülről való és a világosságok Atyjától száll alá, akinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka. (Jak.: 1:17.) Ha mindazokat megcselekedtétek, amik néktek parancsoltattak, mondjátok, hogy: Haszontalan szolgák vagyunk; mert amit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük: erre tanít Jézusunk. (Lukács 17: 10.) Isten igéje, Isten gondolatai, református keresztyén hitünk alapelvei szerint minden jubileumot, minden kitüntetést úgy kell fogadnunk, úgy szabad csak fogadnunk, mint Istentől rendelt alkalmat, felhívást annak igazi, teljes, őszinte beismerésére és alázatos megvallására, hogy haszontalan szolgák vagyunk. Református keresztyén hitünk szerint minden jubileumnak, minden elismerésnek, minden megemlékezésnek, minden tisztességtételnek értelme, létjogosultsága csak így lehet. Nem a gyorsaké a futás, nem az erőseké a viadal, hanem idő szerint és történetből lesznek mindezek. (Préd. 9: 13.) Nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené. (Róm. 9: 16.) Hogy senki ne dicsekedjék! Semmink nincs, amit nem úgy kaptunk volna kegyelemből, ha pedig úgy kaptuk, nem dicsekedhetünk, mintha nem úgy kaptuk volna. (Kor. 4:7.) Aki pedig dicsekszik, az Urban dicsekedjék!

Most tehát ez alkalommal is legnagyobb alázattal, magunkba szállással kell hálát adnunk jó Istenünknek, azért a kegyelméért, mellyel egy lelkipásztor-testvérünknek ilyen szép hosszú, több, mint 50 esztendei, s itt e helyen 40 esztendei lelkipásztori munkálkodást, békességes lakozást engedett, úgyszólván folytonos testilelki jó egészségben.

Hódolatteljes hálával kell megköszönnünk Kormányzó Ur Őfőméltóságának ama legkegyesebb jóindulatát, mellyel e lelkipásztori munkálkodást legfelsőbb elismerésével kitüntetni méltóztatott.

Hálás köszönetét kell mondanunk a Nagyméltóságú Vallás- és közoktatásügyi Miniszter úrnak, úgyszintén e nemes vármegye vezetőségének, közelebbről cír. Kenessey Pongrác főispán úr Öméltóságának azon kegyes jóindulatukért és figyelmükért, mellyel e lelkipásztori munkálkodást legfelsőbb kitüntetésre felterjeszteni méltóztattak.

Meg kell köszönnünk a szent gyülekezetnek, hogy megemlékezni, a nagyérdemű presbitériumnak, hogy megemlékezvén, tisztességet tenni idejött. Pál apostol azt írja többek közt a Korinthus-belieknek, hogy ő az Istentől adatott saját mértéke szerint munkálkodik, nem dicsekszik, de reménysége van, hogy a korinthusiak hitének megnövekedésével közöttük naggyá lesz abban a munkában, melyet ama mérték szerint végez. (2. Kor.

1 : 13—15.) Igen, azt teszi ez, hogy akár a legegyszerűbb, legkisebb, akár a legnagyobbszerü lelkipásztori munka észrevételéhez, meglátásához, értékeléséhez, valóban a híveknek bizonyos jóindulata, sőt amint az apostol kifejezi, hitüknek bizonyos növekedése szükséges, megérzése, megértése annak, amit Jézusunk mondott: Aki befogadja és megbecsüli a szolgát, azt az Urat fogadja be és becsüli meg, aki az Ö szolgáját elküldötte, vagyis a Jézust, aki pedig a Jézust befogadja, azt fogadja be, aki a Jézust is elküldötte, vagyis a menynyei Atyát. (Ján. 13:20.)

Ezek után Főtiszteletü Püspök Úr Öméltósága megbízásából, valamint a veszprémi ref. egyházmegye nevében, s a magam részéről is Nagytiszteletüségedet 40 éves veszprémi lelkipásztori jubileuma és ez alkalommal nyert kormányzói kitüntetése alkalmával szeretettel üdvözlöm, s életére, munkájára, szeretteire Isten áldó kegyelmét kérem.

8®®®@®®®®®®®@®®®®®®®®®@®®®®@(§!@®@®3®5d;

VEGYESEK I

— Dekker W. A. scharnegoutumi lelkész (Hollandia), aki jól beszél magyarul és aki a főiskola 400 éves jubileuma alkalmából 42 oldalas értékes tanulmányban ismertette meg főiskolánk viszontagságos, de felemelő múltját a holland közönséggel, ápr. 26-án felesége és egy holland barátja társaságában autón Pápára érkezett, ahol főt. Püspök úrnak volt szeretettel fogadott vendége. Csütörtökön este hat órakor a főiskolai tanári kar bensőséges ünnepély keretében köszöntötte Dekker urat. A díszteremben lefolyt ünnepélyen közének után dr. Tóth Endre főisk. igazgató a magyar-holland történeti kapcsolatokat foglalta össze, majd holland nyelven üdvözölte a vendégeket és átadta Dekker urnák a főiskola üdvözlő iratát és a jubileumi emlékérmet. Dekker úr köszönő beszédében mély hatást kiváltó szavakban, tett hitvallást hazánk iránt érzett forró szeretetéről. Idézte Kozma Andort, Arany Jánost és Petőfi Sándort, megvan győződve, hogy beteljesedik a költő szava: A magyar név megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez ! Az ünnepély kezdetén Tömösközy Ilona IV. éves theologa Dekkernének nemzetiszínű díszes csokrot nyújtott át. Dekkerék pénteken megtekintették a főiskolát, ahol különösen a könyvtárban találtak sok érdekességet, elmentek a gyülekezeti szerctetházba, megnézték a régi és az épülő új templomot, az Ó-kollégiumot, a főiskolai nyomdát és a nőnevelő-intézetet. Isten áldása kisérje őt továbbra is, hogy sokáig lehessen hazánk és ref. egyházunk tüzes szószólója.

— A Hit és Egyházszervezet állandó bizottsága mint 1924 óta évenként, úgy ebben az esztendőben is felkéri a gyülekezeteket, hogy a pünkösdi ünnepet megelőző nyolc napon emlékezzenek meg imádságaikban a Hit és Egyházszervezet mozgalmáról. Május 13-án a lelkészek hívják fel gyülekezeteiket a szószékről a keresztyénség egyesüléséért való imádkozás kötelességére. Ügyanezen hét valamelyik napján tartsanak külön imaösszejövetelt, melyen imádkozzanak a keresztyénség egységéért. A mozgalom kérelmét lelkésztestvéreink szives figyelmébe ajánljuk és kérjük.

— A pápai református egyház és a pápai református főiskola április 29-én, vasárnap a száműzetésből való visszatérés 150-ik évfordulója alkalmából Adásztevelen emlékünnepélyt rendez a következő sorrenddel: I. Délelőtt V411 órakor istentisztelet az adászteveli református templomban. Az Igét hirdeti: Ólé Sándor pápai lelkész. 1. Fennálló ének. (7. dics. 1. v.) — 2. Derekas ének. (CXXXVII. zsolt. 1. v.) — 3. Éne-