Dunántúli Protestáns Lap, 1934 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1934-04-01 / 13. szám
Negyvenötödik évfolyam. 13. szám. Pápa, 1934 április 1. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE-------------------------------------------- MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Békesség néktek! Nyilvánvaló, Ijogy a tanítványok között megálló jézus mikor e szavakat mondá: Békesség néktek! — nem pusztán az üdvözlés, a köszöntés egy fajtáját akarta használni, hanem ezek a szavak feleletül voltak szánva a felkavart lelkű tanítványok sok nyugtalan kérdésére. Mintha azt mondta volna: Nyugodjak tok meg immár és győződjetek meg róla, hogy én élek! ) Elképzelhetjük, hogy a tizenegy, akik előtt épen ekkor beszélte el Kleofás és társa, hogy miként találkoztak Krisztussal s akiknek épen ekkor mondták meg a tanítványok is, hogy Krisztus feltámadt és megjelent Simonnak, — mennyire meghasonlott lélekkel voltak! Alig néhány napja, hogy Öt megfeszíték. Pedig ők" azt remélték, hogy Ő az, aki meg fogja váltani Izraelt. Most meg az asszonyok is azt mondták, hogy Ö él és Simon is állítja, hogy megjelent neki! Egy összeomlott világ újra épülő körvonalai, de csak zavaros kuszaságban, kezdenek bontakozni előttük, mert hitetlenkedő társaik fejüket rázzák! Mi is lehet hát az igazság? S akkor hangzik fel előttük a szó: Békesség néktek!... < Ez a mai csodáraváró világ, mig a csodákat lesi, várja, megfeledkezik arról, hogy a világ legnagyobb csodája már megtörtént! Hogy annál nagyobb, annál megrázóbb és korszakalkotóbb, rombadőlt világot megújító, vesztett reményeket visszaszerző csoda már nem történhetik! Ennek a nyugtalan és hitetlen világnak épen az a legnagyobb nyomorúsága, hogy megfeledkezett arról, hogy Jézus él, hogy feltámadott s békességet hozott a vergődő, nyugtalan és kétséggel küzködő sziveknek, hogy bizonyosságot nyújt a hitetleneknek! Vajha meghallaná a világ azt a két szót, ami lecsendesíthet háborgó indulatokat, elnémíthat fegyverkezési zajt és lehetetlenné tenne kizsákmányoló üzelmeket: Békesség, békesség néktek! • Dr. Tóth Endre. A műveltek evangélizálása. Gyakran elhangzó állítás, hogy a magyar falu népe, mely századokon át hordozója, biztos bázisa volt az evangéliumi hitnek, sok tekintetben nem teljesíti a hozzáfűzött várakozást. Vannak megfagyott ’gyülekezetek, ahol a lelkipásztor legbuzgóbb odaadása, bizoinys ágtevés ben elégő élete sem tud látható eredményeket felmutatni. Ezzel szemben a nemrég kicsiny városi gyülekezetek hatalmas fejlődési készségről tesznek bizonyságot. Ott, ahol pár évtizeddel ezelőtt falusi »beszolgáló lelkipásztorok« végezték az úttörés nehéz és hálás munkáját, ma már begyen épített város a gyülekezet. Világító fáklya, példát adó erőforrás az évszázados templomboltozat alá nagyszámban csak sátoros ünnepek idején sereglő falusi híveknek. Áldott volt az idő, mely az evángéliom után való vágyódást előidézte városi intelligens egyháztagjaink szívében. Tudjuk, hogy ebben némi szerepe volt és van a helyes irányban kialakult; közszel lemnek s nem utolsó helyen a reakciós hittagadók, vagy a különböző felekezetek versenytámasztásámak is. A tény azonban kétségtelen. A városi értelmiség nagyobb része öntudatos tagja egyházunknak. Falun nehezebb a helyzet Kevesebb az értelmiség. Siró közöny jellemzi legtöbb helyen egyházunk tagjait. Nagy eredmény, ha »példaadás« kedvéért megjelennek az igehirdetésen. Pedig a magárahagyott lelkipásztornfak, ha nem is teljesen, de elsősorban köztük kellene megtalálni munkatársait, amikor harcol a közöny szomorú árja ellen. Nem állítjuk ,hölgy minden gyülekezetben lehet szó a műveltek evangélizálásáról, sem azt, hogy a városi gyülekezetekben csak erről lehet szó. Számbeli különbségtől eltekintve, egyforma adottság ez városon és falun. A módszer is ugyanaz. Elsősorban igehirdetési szempontból. Van-e tisztáin értelmiségből álló gyülekezetünk? Van-e speciálisan művelteknek szóló igehirdetés? Hisz az evangéliom nem gondol az 'embereknek bizonyos kategóriájára, amikor minden lelket a maga végső realitásában vesz tekintetbe, ott, ahol megszűnik minden származású tudományos vagy szellemi fejlettségből vehető különbségtétel s csak egyetlen helyzet van: az embernek Istennel való viszonya. Másodsorban emberi szempontból: a művelt iember is, hasonlóan az egyszerű emberhez, a lét ugyanolyan elemi kívánalmainak van alávetve, ép úgy van bezárva a halál korlátái közé s egyformán ismeretlenül áll az élet misztériumaival szemben. Társadalmi szempontból megállapítható, hogy a mai értelmiségnek más a karakterisztikus vonása s a társadalmi helyzetről való felfogása, mint régebben volt. Ma »osztály«-ról beszélni nehéz. Különféle politikai, gazdasági, szociális, kulturális tényező hatása alatt a tanult ember nem különíti el magát, nem dif-
