Dunántúli Protestáns Lap, 1934 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1934-03-04 / 9. szám
Negyvenötödik évfolyam. Pápa, 1934 március 4. 9. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ............................................................ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. —*• ................................................ FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK 1NTÉZENDÖK ki új középiskolai törvényjavaslat. A napilapoknak »legutóbbi számai írtak az új középiskolai törvényjavaslatról, amelyet most már a kultuszminiszter végleges formában nyújtott be. A javaslat-tervezetet annak idején megküldötte hozzászólás végett az egyházi főhatóságoknak is. A mi Egyetemes Komventümk Tanügyi Bizottsága és Elnöki Tanácsa is megtette a maga megjegyzéseit és most már ezeknek lehető figyelembevételével készült el a javaslat végleges szövege, amelyet igen gyorsan akarnak törvényerőre emelni, mert az a cél, hogy már a jövő iskolai évben életbe is lépjen. Már pedig a törvényerőre emelkedés után még igen sok munka vár; a tamterv, rendtartás, utasítások átdolgozása. Valószínű ugyan, hogy ezek legnagyobb részben már teljes előkészítésben vannak, de még akkor is hátramarad nekünk a református középiskolák Rendtartásának az új törvény intézkedéseivel való megegyeztetése. A törvényjavaslattal kapcsolatban sok hír terjedt el, köztük egy-két riasztó hír. Különösen a felsőbb osztályokba való lépés lényeges megszorításáról írtak a lapok. Mindezekre vonatkozólag elmondták véleményüket a mi egyházi főhatóságaink is és ha hinni lehet a napilapok legújabb közléseinek, ezek a legkényesebb pontok nagyilészben elestek, vagy megenyhültek, úgy hogy az iskolai tanítás, osztályozás rendjében nem lesz olyan mélyreható változás, mint az első hírek után gondolni lehetett. A leglényegesebb része a javaslatnak az, hogy ezután minden középiskola ialsó négy osztályában a tanterv teljesen \azo\nos lesz! Ez pedig minden tekintetben helyeselhető, hiszen az a kavarodás, amelyet az! újabb időben még a gimnázium és reálgimnázium alsó osztályaiban is okozott a nem egyező tanterv,! már sokszor kellemetlen volt. — A négy felső osztályban pedig tagozódás áll be olyan értelemben, hogy azokat a tárgyakat, amelyek közösek, az osztály minden tanulója együtt tanulja, és csak akkor mennek szét két terembe, amikor a ‘különbözeti tárgyakra kerül a sor. A lényeges az,\ hogy pl. a gimnázium' nem két különböző intézet lesz (néha két különböző városban), hanem mindakettő meglesz ugyanazon középiskola kebelében. A javaslat szerint minden iskolának fönn kell tartani az V.—Vili. o.-baii a reálgimnáziumi tagozatot, amelyben a latin nyelvet és (a németen felül) egy másjodik modern nyelvet kell tanítani. Ezen kívül minden középiskoláinak fönn kell tartani a másik két tagozat közül legalább egyet (de ennek megszervezésére .a miniszter egyelőre halasztást adhat a felekezeti iskoláknak), és pedig vagy a gimnáziumi tagozatot a latin és görög nyelvvel, vagy pedig a reáliskolai tagozatot egy második modern nyelvvel és azonkívül kémiával és ábrázoló geometriával. A pápai református gimnáziumra nézve ez lényegében semmiféle változást nem jelent, miért itt már most is megvan a gimnáziumi és reálgimnáziumi tagozat (angol nyelvvel). A javaslat többi intézkedéseit két csoportba lehet osztani: az egyik csoport az iskola fenntartására, tehát elsősorban anyagi ügyekre vonatkozik, a második pedig a tanul mányi rendre. Az első csoportban az eredeti javaslat veszedelmesnek látszó intézkedéseket tartalmazott, amely ellen határozottan állást foglalt az egyházi főhatóság. Ez az a pont volt, amely szerint az olyan felekezeti középiskolát, ahol a »bármely címen adott államsegély eléri az iskolafenntartó által a fenntartásra fordított összeg felét«, — bele nem számítva a fenntartásra, fordított összegbe a tandíjjövedelmet, —• a miniszter »rendelkezése alá veszi«, — vagyis államosítja. Ez pedig igen sok esetben az iskola megszüntetésével lett volna egyenlő értékű, mert ennek a magas követelésnek talán egy református középiskola sem tudott volna megfelelni; és ha az iskola mar állami lett, azt mint fölöslegest,, meg is szüntethették volna. Erről azonban szerencsére kiderült, hogy téves szövegezés: az iskolafenntartásra fordított összegnek nem felét, hanem teljes összegét kell elérni az államsegélynek,, hogy az államosítás bekövetkezhessék. De még így is súlyos a föltétel: a tandíjjövödelmet nem szabad beszámítani a fönntartásra fordított összegbe, pedig a mi iskoláink fenntartásánál ez jelentékeny összeg! Ugyanezek a föltételek vannak meg az 1883-iki középiskolai törvényben is, de ott nem volt kivéve a fenntartásra fordított összegből a tandíjbevétel! Egyházi fólia lóságunk ebben az irányban is igen határozottan emelte föl szavát, — reméljük, nem eredménytelenüh Több kisebb-nagyobb jelentőségű, az autonómiát érintő kérdést (ezek mindegyikében felszólalt Egyetemes Konventünk Elnöki Tanácsa) mellőzve, rátérek a második csoportra, a tanulmányi rend és a szelekció \kérdésére. Itt az eredeti javaslat Valóban lényeges szigorításokat akart behozni. Hiszem lényegében az eredeti javaslatnak igaza volt: szelekcióra szükség van, hogy a mai nehéz körülmények között csak azok kerüljenek a felsőbb osztályokba, akik valóban odavalók! De másrészt igen komoly aggodalmak merültek föl a korai szelekció ellen, különösein azon pont ellen, amely a IV. o.-ból az V. o.-ba yaló lépést akarta megnehezíteni. Valójában nem volt ám az eredeti javaslat sem olyan túlságosan szigorú, miint erről általában beszéltek; ’de mégis nagyon nehéz, felelősségteljes dolog egy^ 14 éves gyermekről kimondani azt, hogy nem való a felsőbb osztályokba, bár a IV. o.-ban nem Bukott meg. Sok, nagyon sok kérdés vetődik itt föl; egyrészt az, hogy akárhányszor a 14 éves életkor után fejlődik ki a gyermek iértelmi képessége; másrészt pedig az^ hogy ha kényszerítve volnánk a IV. o. után a meg nem
