Dunántúli Protestáns Lap, 1934 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1934-12-30 / 52. szám
226. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1934. hangoztatott Part pour Part elv sem igaz százszázalékban. A művészet értéke is attól függ, mily mértékben fejezi ki az eszmét, hogy ez a szemlélőt megragadja, gyönyörködtesse, vagy egyéb emóciókat váltson ki belőle. Amiképen mindennek az értékét e világon a célja határozza meg, az emberi élet értékének megmérésénél sem nézhetünk más értékmérőt, mint annak célját. A célok nagyszerűsége, vagy alacsonysága teszi az ember életét értékesebbé, vagy értéktelenebbé. Az emberi élet értéke tehát a történelem folyamán akként változott, ahogy a cél alakult, melyet el kellett érnie. Az ősember szemében az volt az értékes ember, aki hatalmas fizikai erővel, páratlan testi ügyességgel, éles szemekkel rendelkezett, mert ez könnyű szerrel védekezhetett akár ellenségeivel, akár az életére törő vadakkal szemben s mindenképen előnyben volt gyámolatlanabb társai felett. Az élet .értékét az izmok ereje és ügyessége adta s aki talpig ember akart lenni, ezek megszerzésére törekedett. A görög történelem hőskorában a tökéletes, plasztikus forma, az arányosan iveit testalkat jelentette az élet értékét. Az atléta termet lett az életideál s az volt a legértékesebb ember, aki az Olimpiászon a legtöbb diadalt aratta. Nemzeti hősökké váltak az arénák győztesei s a görög anya, ha szép jövőt álmodott kisdede bölcsője felett, akkor babérkoszorúzottan képzelte el a versenytér porondján. Az élet i célja: acélizom és küzdeni tudó lélek! Nagy eltolódást, helyesebben értékemelkedést jelentett az emberi életben a görög bölcselők fellépte. Az élet értékelése áttolódott a lelki élet területére. Itt már nem izommal, súllyal és mérőzsinórral állapították meg az élet értékét, de lelki mértékekét alkalmaztak. A nagy görög bölcselők: Sokrates, Platon, Aristoteles az élet legfőbb értékének a gondolkozó agyat, a kiművelt elmét tartották. Az élet igazi célja: ezek munkája, a gondolkozás, a filozófia. Legértékesebb ember a gondolkozó ember: bölcs. így lépett előtérbe a homo sapiens. Ez a gondolat, ha kissé háttérbe szorul is a többi bölcseleti irányoknál, sohasem halványul el többé. A stoikusok is, akiknél az élet célja a természettel megegyező élet, a lelkiség fontosságát hangsúlyozzák. Mivel szerintük az élet legfőbb törvénye a természet szerint való élés, ez elsősorban megköveteli a saját igazi természetünk érvényesítését, annak tökéletesítésére való törekvést. Ez az önfenntartás kötelessége, mely ösztön alakjában minden lénynél meg van s mely nélkül élőlények nem is létezhetnek. Az önfenntartás azonban nem pusztán pusztán testi létünkre vonatkozó kötelesség, mert az ember lényege, nemesebb alkatrésze nem a test, hanem a lélek, s elsősorban az ész. A természet szerint való élés ennélfogva az észszerű magatartás, értelmünk kiművelése, mindenben az ész érvényesítése. Nem azért tanulunk, hogy tűdjunk, hanem hogy tudásunknak hasznát vegyük. A gondolkozás és elmélkedés egymagában olyan hiba és egyoldalúság, mint a puszta testi, érzéki élet. Az elmélet és gyakorlat, az okosság és határozottság, a gondolkozás és cselekvés együtt, egymást kiegészítve és támogatva, képesítenek bennünket arra, hogy a természettel, amelyet eszünkkel megismerünk, megegyezésben legyünk s ez a megegyezés ne puszta szemlélődésben, hanem tett- és eredménydús életben álljon. Az emberi élet értéke itt a gyakorlati éles ész és kiművelt lélek harmonikus együttműködése, mely kell, hogy tetteket szüljön. (Dr. Horváth: Bölcselettörténet.) Epikur és követői a világ legnagyobb értékének a kellemes, nyugodt életet tartják. Az élet értéke az élvezet, mely akkor tökéletes, ha se vágyat, se félelmet nem ismer. Epikur jobbmódu tanítványainak azt ajánlja, hogy a tanulással, a tudománnyal se nehezítsék meg életüket, éljenek vagyonuk nyújtotta kényelemben. Addig ér az élet valamit, amig ennek szépségeit, — legyenek akár lelki, testi, vagy érzéki gyönyörök, — élvezni tudjuk. Az az igazán értékes élet, ha valaki az áletnyujtotta élvezet-serleget fenékig üríti. Az élet után úgy is eljön a sir és nincs tovább! A zsidó vallásos felfogás az élet értékelésénél hatalmas lépéssel jutott előbbre és pedig azáltal, hogy értékmérőül a hitet alkalmazta. Az ember életét viszonyba hozta' teremtőjének, az Istennek életével. Ennek a viszonynak intenzívebb, vagy lanyhább megélése tette az életet értékesebbé, vagy értéktelenebbé. Az életideál itt: a törvénytisztelő izraelita típusa. Annál értékesebb egy élet, minél tökéletesebben olvad fel a Jehova tiszteletében. E tisztelet a törvény egyre tökéletesebb módon való megtartásában nyilvánul legteljesebben. Az élet célja: kedvében járni a hatalmas Jáhvénak, a Seregek Urának, ne hogy büntessen! Értékes az az élet, mely a törvény betűihez való kinos ragaszkodással el tudja kerülni Jáhve haragját. Az emberi életnek, minden teremtett dolog felett álló értékére Krisztus mutatott rá, amikor az élet súlypontját e múlandó világból az örökkévalóságba helyezte át. Az élet célja itt:'űz örökkévalóság megszerzése. Minden emberi élet örökkévalóságra predesztinált isteni szikra, tehát földi mértékkel nem is mérhető érték. Minden lélek az Isten arcának hordozója, tehát minden földi értéken félül áll. E rövid történelmi áttekintés után nézzük az emberi élet értékét különböző megnyilvánulásaiban. I. Az egyén, mint az emberi élet értékének fokmérője. Az ember a maga életét, mint individuális egyéniség teheti földi mértékkel mérve, igazi értékké. Mint egyén teheti értékessé a szerint életét, hogy a tudomány, művészet, irodalom utján kivánja-e talentumait kamatoztatni. Bármely irányba indul el, annál értékesebb, tehát hasznosabb az élete, minél mélyebben száll alá a maga tudományosságának mélységeibe, így tud csak egyetemes hatásokat elérni. Valamely tudományágban tökéletesen kiművelt elme nem lesz egyoldalú érték, mert kutatásai közben innen is, onnan is, gyűjt az ezer szállal összefűződő tudáslabirintusban. Az egyénileg értékes élet irányítja a tömeg érzés- és gondolatvilágát is. Minél kulturáltabb egy élet, .annál mélyebb hatást gyakorol környezetére, sőt a tömegre is. A tömeg gondolkodását mindig egy-egy értékesebb élet vezeti. Az egyénileg értékes élet is csak addig érték, amig úgy jelenik meg, mint individuum Mihelyt a tömeg hatása alá kerül, azonnal elveszti egyéni értékeit s a jóval kevesebb értékű tömeglélek részévé válik. A tömeglélekben pedig, a maga törvényeit egyformán érvényesíti kulturált és műveletlen ember életében egyaránt. Ha valaki a tömeg hatása alá kerül, nem tudja magát kivonni a tömeglélek befolyása alól. . A tömeglélek megnyilatkozási formája ugyanaz, ha a tömeg kevésbbé intelligens egyedekből, vagy egyetemet végzett diplomásokból tevődik is össze. A tömegben megszűnt az individium s alacsonyabb lett az ember értéke. Értékes életet csak egyéniség tud felmutatni. Madách falanszterének alakjai lélektelen és élettelen gépalkatrészek s csak,
