Dunántúli Protestáns Lap, 1934 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1934-12-23 / 51. szám

218. oldal.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

1934.

ségekre és 1485 lélek a szórványokra. Van az egyházmegyében 8 anya-, 2 leány- és 3 fiókegyház; a szórványok pedig nagy részben Bercelvidék név alatt missziói körré vannak szervezve, mely missziói körben a lelkészi teendőket a balassagyarmati anyaegyház fennhatósága alatt működő segédlelkész végzi.

Az igehirdetés, mint az egész országban mindenütt, úgy egyházmegyénkben is nagy változáson ment keresztül az utóbbi két évtized alatt. A világháború és az azt követő nagy összeomlás, a hősök halála folytán a sziveken ütődött sebek, a haza veszte felett érzett honfiúi fájdalom, a nyomorúság, a megélhetési gondok újabb és újabb feladatok elé állították az igehirdetőket s kényszerítő erővel arra kötelezték őket, hogy ne elégedjenek meg vallásunk szent igazságainak, nagy hitelveinek hirdetésével, hanem igehirdetésüket fokozottabb mértékben alkalmazzák a való élethez: vigasztalják a szomorkodókat; biztassák a csüggedőket, erősítsék a hitükben gyengéket s egymás testvéri megsegítésére intsék az erősebbeket. Miután pedig a fentebb említett szétszóródottság következtében híveink fokozottabb mértékben vannak kitéve a lélekhalászó támadásnak, —■ mely hol csábítást, hol erőszakot alkalmaz céljának elérésére, — az egyházmegye lelkipásztorainak különösen gondot kell fordítaniok arra, hogy a hívek lelkében az ősök hite iránti hűséget állandóan ébrentartsák és erősítsék. Ez a feladat az, amely különösebb jelleget ád az egyházmegye igehirdetésének.

Hitélet tekintetében a drégelypalánki egyházmegye méltán sorolható a legjobbak közé. Akár a templombajárók vagy úrvacsorával élők arányszámát, akár a hívek családi életét, akár pedig azok áldozatkészségét tesszük vizsgálat tárgyává, örömmel állapíthatjuk meg, hogy ebben az egyházmegyében a hitélet fordított arányban áll a hívek csekély lélekszámúval. A missziói jelentés statisztikai adatok alapján hitéleti buzgóság szempontjából bizonyos rangsorba szokta sorozni az egyházmegye gyülekezeteit, s örömmel jegyzi meg, hogy »ebben az egyházmegyében, ahol átlagban a hívek 50—60o/o-a jár vasárnaponként az Isten házába, utolsónak lenni sem szégyen«.

A missziói munkának a drégelypalánki egyházmegyében épen a szétszóródottság miatt igen jelentős szerepe van. Nem kell mást mondanunk, mint azt, hogy a híveknek körülbelül 20o/o-a él szórványokban és ezek a hívek el vannak szóródva a csonka Hont- és Nógrád vármegyék csaknem valamennyi községére. A missziói munka az utóbbi években nagyobb lendületet vett és intézményesebb szervezetet kapott az által, hogy Kisterenyén, Szécsényben és Szobon fiókegyházak alakultak, Bercelvidéken pedig missziói segédlelkészi állás szerveztetett. Sajnos, hogy ezen állás fenntartása anyagilag nincsen kellőképen biztosítva s eddig is csak úgy volt fenntartható, hogy püspök urunk évről-évre rendkívüli segélyt eszközölt ki az államtól s az egyházkerület is — szintén püspök úr javaslatára — a reá eső missziói segélyt teljes egészében nagy megértéssel a missziói feladatokkal leginkább megterhelt drégelypalánki egyházmegyének juttatta. Ha azonban az egyházmegye elesik ezen anyagi erőforrásoktól, akkor egyházmegyénk szórványgondozása anyagi erők hiánya miatt teljesen csődöt fog mondani. A nagy távolságokban s nagy szétszórtságban lévő szórványközségek gondozásának költségeit sem az anyaegyházak, sem a szórványban lakó hívek nem lennének képesek fedezni.

A belmissziói munka az egyházmegye minden

gyülekezetében megindult, sőt — mondhatni — szép reményekre jogosító lendületet vett. Vallásos estélyek, vasárnapi iskolák, bibliakörök, gyermekistentiszteletek, vallásos iratterjesztés, szegénygondozás, országos intézmények segítése stb. szolgálják a saját híveink hitbeni megerősítésének és elmélyítésének nagy feladatát. A vallásos estélyeken és bibliaórákon alkalom nyílt a hívekkel való közvetlenebb érintkezésre, a szegénygondozás áldásos munkája is közelebb hozta egymáshoz a lelkipásztorokat és a hiveket. Ennek a közvetlenebb érintkezésnek köszönhető, hogy az új énekeskönyv bevezetése, valamint az új liturgiára való áttérés minden zökkenés nélkül volt keresztülvihető az egyházmegye egyes gyülekezeteiben.

Az Országos Református Szeretetszövetség állandó támogatásban részesül a gyülekezetek részéről. A temetési biztosítás mozgalma szép eredményeket mutat fel. Két gyülekezet a külmisszióra is adakozott.

A tant illetőleg híveink erős meggyőződéssel ragaszkodnak azokhoz a hitigazságokhoz, amelyeket a Szentírás és a Heidelbergi Káté tanít. A buzgó templomlátogatás, a vallásos estélyek és bibliakörök szorgalmas látogatása és az ifjúság körében végzett munka céltudatosan szolgálják azt a magasztos célt, hogy az elegyítés nélkül hirdetett isteni Ige a híveknek lelki kincsévé váljék s azoknak életén is megláttassék. Sajnos, vannak olyan jelenségek is, amelyek a kálvinista tan szempontjából kifogás alá esnek. Ezek a jelenségek szintén a szétszóródottságnak a következményei és nagyrészben a másvallásuakkal való gyakori érintkezésből adódnak. Ilyen fonák jelenségek pl.: a temetőknek halottak napján való kivilágítása, a r. kath. ünnepeknek híveink által való megtartása vagy legalább is azoknak a munkától való tartózkodása és egyes babonaságok, melyek inkább vannak elterjedve a szétszórtságban lakó híveink között, mint azokon a vidékeken, ahol tömegesen élnek s más vallásuakkal kevésbbé érintkeznek hitfeleink.

A lelkészi továbbképzés tekintetében a lelkészek magukra vannak hagyatva és kénytelenek megelégedni az önképzéssel, az egyházi irodalomban való otthoni búvárkodással, mert a lelkészeknek konferenciákra azon célból való egybegyűjtése, hogy egymástól tanuljanak és egymás hitéből épüljenek, a gyülekezeteknek egymástól való nagy távolsága miatt nem vihető keresztül. Az ilyen — egyébként nagyon szükséges és kívánatos — összejöveteleknek a ‘költségeit sem az egyházak, sem pedig a megcsonkított jövedelmű lelkészek nem tudják viselni.

A felekezetközi viszony tekintetében, sajnos, a vegyesházasság — szintén a szétszóródottság következményeképen — igen gyakori. Pl. az 1933. évben 33 tiszta házasság mellett 38 volt a vegyes házasságkötések száma. Vegyes házasságban élő híveink azután a r. kath. papság, különösen az időközönként megjelenő missziós barátok részéről állandó zaklatásnak vannak kitéve. Vigasztaló jelenség, hogy ezideig a reverzálisok arányszáma a mi javunkra volt kedvező. 1933. évben 17 megegyezés köttetett javunkra és csak 6 megegyezés hátrányunkra. Egyes helyeken a ref. iskolába járó r. kath. növendékeknek nem adnak vallásiam osztályzatot s így akadályozzák meg azoknak iskolai előhaladását. Vájjon mikor fognak r. kath. testvéreink jobb belátásra jutni? Mikor fognak ráeszmélni arra, hogy ha valamikor kívánatos volt, úgy manapság kiváltképen kívánatos, hogy e csonka