Dunántúli Protestáns Lap, 1934 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1934-12-16 / 50. szám
214. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1934. hetőséget arra, hogy megfelelő módon szolgálhassa egyházát. 2. Bizonyos, hogy sok helyen csak meg kell indítani, mert van rá készség! Vannak mindenütt szomjúhozó lelkek, akiknek szomjúságát nem szabad elepedni engedni azzal, hogy a díjlevél nem kötelezi a pásztort és a tanítót, hogy a női munkát elvégezze. 3. A harmadik kérdésre itt csak annyit felelek, hogy rövidesen megküldi a konvent a munka megindításának alapelveit a gyülekezetekhez. Egy nyolc oldalas kis füzetet fog kapni minden lelkipásztor, amelyből megtudhat mindent, ami ehhez a munkához szükséges. Még csak egy kérdést! Mi legyen a meglevő egyesületekkel? Ha evangéliumi tartalom van bennük, csak működjenek tovább! Ez esetben a gyülekezet női munkája más munkát végezzen. Ha nincs bennük evangéliumi tartalom, maguktól fognak megszűnni. Nagyon találó példát mondott erre dr. Ravasz László. Ha a magyar kormány elhatározná az Alföld fásítását, ugyan mit szólnak ehhez a fásítok és a ligetek? Akik ültetnek, nem fognak fejszével nekimenni a jó fáknak, hanem alapul veszik helyzetüket s folytatják máshol a fásítást. A ligetek és berkek pedig örülni fognak! Úgy tudom, Ravasz püspök úr egy-két évet rászán ennek a munkának propagálására, bizonyos, hogy a többi püspök urak ugyanazt fogják tenni. Bizonyos vagyok afelől is, hogy az esperesi egyházlátogatások alkalmával ez a kérdés az egyik legkomolyabb megbeszélés tárgyát fogja képezni. Balassagyarmat. Antal Zoltán A Református Keresztyén Ifjúsági Egyesület munkájához. A RKIE munkája, istennek hála, elég szépen halad. Bár e munkát gátló körülmények is nagy számban fölmerülnek. Egy ilyen zavaró körülmény az, amelyről szólanunk kell, amelyen azonban igen könynyen lehet segíteni. Arról a módról van szó, ahogyan egy-egy ifjúsági egyesületi előadás alkalmával, bár a legtiszteletreméltóbb javítási szándékkal, a nagy közönség, híveink, ifjúságunk előtt az erkölcstelenség, cédaság, paráznaság fajtáit annyira rikítóan tárgyalják, körülményesen festik, hogy a jó helyett rossz hatást érnek el vele. Lássuk csak. Előttünk egy szép, ünnepélyes, várakozással teljes gyülekezet. Akár templomban, akár gyülekezeti teremben. Kiváló prédikációk, áhítatok hangzanak, jelen vannak iskolásgyermekek, ifjak, hajadonok, felnőttek, szülők. Következik a RKIE-előadás. Kitűnő. Közvetlen. Nagyon jó hatású. De íme rákerül a sor a keresztyéni tiszta élet kérdésére. Az előadó per longum et latum részletezi a céda bálok, mai erkölcstelen táncok, dalok, erkölcstelen női öltözködés, strandok stb. példáit. Azért, hogy elrettentse a lelkeket a rossznak követésétől. És elrettenti? Ily módon soha. igaz, hogy rámutat Isten törvényének szentségére, a rettenetes büntetésre is, melyet a rossz múlhatatlanul maga után von. De a romlott szivű itt már nem hallja meg az isteni törvényt, bizonyos büntetést. Nem marad hely lelkében az intés számára. Elfoglalt minden helyet a bűn, melynek rikító színű rajzolatával szemben elenyészik az Isten törvényének, büntetésének hangsúlyozása. A romlott szivű a bűnök leírását titkos örömmel hallgatja. Tápot nyer, mentséget kovácsol a romlottság folytatására. A még el nem romlott, de romlottságra hajlamos: vérszemet kap. Az ép és romlatlan erkölcsi érzékű ifjú, hajadon, felnőtt, vagy akár szülő: azt se tudja merre nézzen szégyenletében. Megbotránkozva gondolja: No, ide se jövök ám többet! Igazán mondja Pál apostol: Paráznaság és akármelv tisztátalanság ne is neveztessék közöttetek. Sem undokság, vagy trágárság, melyek nem illenek: hanem inkább hálaadás. (Eféz. 5:3—4.) Vagy talán: amit illemtudó, helyes erkölcsi érzékkel rendelkező egyének kisebb társaságában sem tárgyalhatunk és ahogyan nem tárgyalhatunk, azt és úgy tárgyalhatjuk egy nyilvános gyülekezet előtt? Ezzel használni nem, csak rontani lehet. Ez a módszer teljesen céltévesztett. A rosszat jóvá nem teszi. A jót meg elrontja. Ne bizakodjunk abban, hogy »minden tiszta a tisztáknak«. (Tit. 1:15.) Először is: Pál apostol ezt nem az erkölcsi tisztaságról, hanem a zsidók által megvetett némely testi eledelekről mondja. Az is bizonyos, hogy aki tisztátalan dologgal foglalkozik, maga is könnyen elszennyesedhetik. Jézus még a tisztátalan gondolatot is bűnnek mondja. Tehát azt felidéznünk sem szabad. Minden ilyes, ami a szájon kijön: megfertőztet. (Mát. 15:11.) A Heidelbergi Káté, mikor a hetedik parancsolat értelmét magyarázza, azt mondja, hogy ebben a parancsolatban isten megtilt minden tisztátalan cselekedetet, szemérmetlen magaviseletét, szavakat, gondolatokat és gonosz kívánságokat, s mindazt, ami az embert arra ingerelhetné. (109. felelet.) Vigyázzunk tehát és imádkozzunk, hogy illesse ajkunkat az Úr az Ő szentségének eleven szenével, mert a legjobb szándék mellett is igen könnyen válhatik beszédünk rosszra ingerlő tényezővé. Mert sohsem szabad feledni, hogy még javítási célzattal is csak olyat ejthetünk ki a szánkon, ami hasznos és szükséges az építésre és áldásos a hallgatóknak. Hogy mindenek épülésre legyenek. De nem minden használ és nem minden épít. (I Kor. 14:26., 1 Kor. 10:23.) Dehát akkor semmit se tegyünk? Hagyjuk az ifjúságot martalékul az ifjúkor legnagyobb veszedelmeinek? Ne figyelmeztessük? Távol legyen! De figyelmeztessük úgy, hogy az a figyelmeztetés ellenkező hatásúvá ne váljék. Figyelmeztessük az Isten törvényének erejével. Mindig az Isten törvénye legyen előtérben. Ezen legyen a hangsúly, ne a bűnök színezésén, ami úgy is nyilvánvaló mindenütt. Hiszen a világban nem a bűn van véka alá rejtve, hanem az Isten törvénye. Az Isten törvényét folyton és folyton kell hangoztatni, a legnagyobb nyomatékkai. Valamint azt is, hogy Krisztus nélkül semmi jót sem cselekedhetünk, de Ő vele képessé lehet bárki a jóra. A RKIE munka nagyon szépen megtalálja mindig a Szentírás alapján mindenben a legjobb módszert. Ezt csak a legnagyobb lelki örömmel szemlélhetjük. Követnünk és pártolnunk kell ezt a munkát. Vezetőink, igazi tagjainak ügyessége, találékonysága, fáradhatatlansága, türelme, ügybuzgósága, szeretete: meglepő. Lehetetlen, hogy ez a munka meg ne találja ebben a kérdésben is a Szentírás nyújtotta egyedül helyes módszert. Annál inkább, mert nagy kár volna, ha ellenkező esetben akadnának, akik az egyesület munkáját igénybe nem vennék, vagy elfordulnának attól, lezárnák előtte sorompóikat. Sziics József.
