Dunántúli Protestáns Lap, 1934 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1934-12-09 / 49. szám

210. oldal.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

1934.

dese, s a dunántúli róm. kath. püspöki városok különben igen tiszteletreméltó zárdái iskolái, nagyon természetesen, nem a református szellem, világfelfogás és élet számára nevelték és formálták a női lelkeket. Szinte életkérdése volt a dunántúli reformátusságnak a nőnevelő felállítása, s még inkább életkérdés ma annak fenntartása. Ha azé a jövő, akié az ifjúság, <z ifjúság meg azé, akié az anyák lelke. A László József és nagynevű alapítótársai által adományozott készpénz tőkék elértéktelenedése óta a nőnevelőt majdnem kizárólag az internátus tartotta és tartja fenn. Az fedezi nemcsak a dologi, hanem a személyi szükségletek nagy részét is. Ezt az internátust pedig a lelkészi és tanítócsaládok mellett tetemes százalékban a kisbirtokos földmíves osztály látta el növendékekkel, az az osztály, mely ma leginkább érzi és szenvedi a gazdasági nehézségek súlyát. Ennek tulajdonítható, a nőnevelés terén manapság divattá lett más irányú felfogás és áramlat mellett az internátus oly nagymérvű elnéptelenedése, mely immár az intézményt létalapjaiban fenyegeti. Remélhető azonban, hogy az egyházkerület széles látókörű és nagytekintélyű vezetősége itt is meg fogja találni a fenntartásra szolgáló eszközöket, egyrészt a legvégsőkig menő, s az intézet költségvetésének mind dologi, mind személyi részében keresztül vitt takarékosság, másrészt a kívülről való segédeszközök felkeresése és biztosítása által, s a nehézség csak átmeneti lesz. Bízunk az isten igondviselésben, de tudjuk azt is, hogy a Gondviselő eszközök által munkálkodik.

A kicsiny gyülekezetek egyházkerülete pedig hiszem, hogy tovább is élni és virágozni fog, mert nem homokon, hanem erős kősziklán, ama Szegletkövön fundáltatott, s az Örökkévaló a maga nagy hatalmát épen a kicsinyekben és kicsinyek által mutatja meg.

(Vége.) Medgyasszay Vince.

Megoldás utján van a porladó gyülekezetek kérdése.

Igaz, még csak az első lépést tette meg a göröngyös úton. Az általános érdeklődés jelenti ezt az első lépést. Sokáig nem gondolt a dunántúli magyarság pusztulására más, csak néhány, gyülekezete sorsáért aggódó lelkipásztor, egy-egy lelkészértekezlet, vagy egyházi gyűlés. Sajnos, kevesen hallották meg szavunkat.

Ma már szélesebb körben foglalkoznak a kérdéssel. Politikai pártok beszélnek róla, egyházi és világi sajtó állandóan szőnyegen tartja, az ügy lényegét ismerő komoly emberek ankétjeinek és megbeszéléseinek anyagát a hivatalos államhatalom is tanulmányozás tárgyává teszi. Telepítés, új öröklési jog, presszió gyakorlása alkalmazott adókkal, egészségesebb földbirtokpolitika és sok más gondolat talál propagálókra a kérdéssel foglalkozók között. Kétségtelen, hogy egyházunknak ott kell lenni, amikor az állam hivatott tényezői döntenek e kérdésben. Addig azonban jó, ha csendesórát tartunk s megállapítjuk a feladatainkat. Ha az elmúlt pár évtized prédikációirodalmát átolvasgatjuk, azt látjuk, hogy a lelkészek igyekeztek útját állni a pusztulás veszedelmének. A családi élet megbecsülését, a gyermeknevelés Istentől nyert nagy kötelességét leikére kötötték a gyülekezetnek s a föld mértéktelen szeretetét is eleget ostorozták. Szerény, egyszerű, munkás és erkölcsös életet ajánlottak, de

hogy a kegyes tanításokat mennyire fogadták meg, azt minden, népközött élő ember tudja. Győzött a földéhség, melynek hathatós segítője akadt a nagyravágyásban és a hiúságban. Tudok olyan falut, ahol a férfiak búsan keseregnek már romlásba rohanó sorsukon, de az asszonyokban elnyomja az anyaság ösztönét a megszólástól való félelem, a kényelemszeretet és a hiúság. Önként adódik tehát a gondolat, hogy az egyháznak, melynek a siralmas jelen bizonysága szerint gyöngék voltak a fegyverei, új fegyverek után kell nézni, a régiek rendbe hozása mellett. Ahol a falak is tele vannak a halál mikrobáival, oda hiába viszünk új gyermekeket, mert azokra is halál vár. Szereljük fel magunkat a gyógyítás szérumával, hogy mire megvalósul az a sokat emlegetett telepítés, akkorára egészségesebb otthont adhassunk az érkezőknek.

Legcélravezetőbb megoldásnak kínálkozik itt az a gondolat, hogy neveljünk édesanyákat az evangélium szellemében. Az őskeresztyén életben szállóige dicsérte a keresztyén asszonyok erényeit. Ma is meg kell találni a módját annak, hogy kora gyermekségüktől fogva állandóan az egyház evangéliumi levegőjében éljenek a nők. A leánykörök megalakításának eszméjét nem intézhetjük el azzal, hogy falu helyen nincs szükség ilyesmire. Csak akkor mondhatnánk ezt, ha nem lennének templom nélkül élő, egykés, vagy nincskés asszonyaink.

A leánymunka nagyobb részét azonban csak egy pótolhatatlan munkatárs segítségével végezheti el a lelkész s ez nem lehet más, mint a felesége. Akadhatnák a papnék társadalmában olyanok, akik martiromságnak képzelik életüket lelkész-férjük mellett, annak feladatai iránt nem érdeklődnek. Némely regényben megtaláljuk az ilyeneknek gyakran nagyon is vastag tollal rajzolt torz-figuráját. A nagyobbrész azonban szereti és megbecsüli azt a környezetet, amit a paróchia jelent. Életével példát ad. Gyermekeket nevel nagy gonddal és nagy önfeláldozással. Sok-sok munkája mellett jut ideje a segélyt várók számára is. Fiatal asszonyok keresik a tanácsait, öreg nénik várják segítségét, betegek érzik keze simítását, árvák megtalálják benne gyámoiítójukat. Ezen az úton kell még pár lépést előbbre menni. A papné úgy nézzen a faluban minden leányra, mintha az övé lenne. Ne nyugodjon addig, mig a falu minden leánya nem tagja annak a társaságnak, melyet ő tart össze az evangélium tűzhelye körül. Ezzel még nem alkottunk »gyülekezetét a gyülekezetben«, csak az történt, hogy a gyülekezet őrködik az ő leánykái felett, hogy azokból egykor jó egyháztagok és jó édesanyák legyenek. Minden gyülekezetben nagy áldás az, ha a lelkész és felesége modern fegyverekkel indul a modern fegyverekkel harcoló Sátán ellen. Szükség van erre mindenütt, ahol a válások, az egyke, vagy hasonló bűnök támadják a gyülekezet életét.

Szokolya. Kuti József.

— Képek a spanyol protestantizmus küzdelmeiből címen most hagyta el a sajtót egy igen érdekes füzet Parragh Lajos ref. s. lelkész tollából. Most, amikor Spanyolország a forrongás idejét éli, mindenkit érdekel az, hogy a spanyol reformátusok mily sok üldöztetés alatt élnek és mily hősiesen védik hitüket és vallásszabadságukat. A Í6 oldalas füzet, mely a Missziói Füzetek sorozatában jelent meg, 10 fillérért kapható a Ref. Külmissziói Szövetségnél Budapest, IX, Ráday-utca 15, 11/27.