Dunántúli Protestáns Lap, 1934 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1934-12-02 / 48. szám

1934. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 207. oldal. bejárati kapura hagyott ezer pengőt. Ezzel ennek költsége biztosítva van. Most jön a dolognak legnehezebb része. A templom két oldalán nagyszerű Teschauer-féle abla­kok készülnek, kívül szallag, belül színes katedrái üveggel 530 és 500 pengő költséggel. A homlokza­ton pedig egy hatalmas, az egész templom stílusát reprezentáló, hármas tagozású főablak a II. galérián: 600 pengő költséggel. Ki vállalja ezeket az ablakokat? Sok tervezés és tépelődés után felkerestem né­hány jobbmódú és nagyobb gyülekezetünket. Sziv­­szorongva vártam a feleletüket! Melyik lesz az első fecske! És mit hoz hírül az első fecske? Abban bizo­nyos vagyok, hogy ennek az akciónak sikerülnie kell; de nem mindegy az, hogy simán-e, vagy pedig sok agitálás, tárgyalás, utazgatás és ráhatás útján. Az első fecske megérkezett. Mezőszentgyörgy volt az első fecske, szájában a béke örömüzenetével: békesség néked! »Presbiteri gyűlés elé terjesztettem leveledet, eredménye a következő: 1935. évi költség­­vetésünkbe e célra száz pengőt felvett elöljárósá­gom. Gyüjtőívet bocsát ki az egyháztagokhoz. A tél folyamán egy műkedvelői előadást tartunk, hogy an­nak jövedelmével előre segítsük ezen ügyet. Ilyen módon nagyobbrészt összehoznánk ez év telén a szük­séges 500 pengő előirányzott összeget. Ami hiány marad, azt a jövő ősszel pótoljuk.« A második fecske Enying volt. Olvasd el testvé­rem az erről szóló vasárnapi levelet: »A presbiteri ülésen felolvastam Ólé Sándor pápai lelkésztársam kérő levelét, amelyben az enyingi gyülekezetei meg­kéri, készíttessük el az új pápai református templom egyik nagy ablakát 500 pengő költséggel. Félve jöt­tem e levél felolvasásával a presbiterek elé, mert a délelőtti hangulat még megriasztotta lelkemet. És — jött a nem várt nagyszerű csalódás! Vincze Sándor presbiter szólt a levél kéréséhez és kijelentette, hogy kell valamit tennünk. Maga azonnal felajánlott tiz pengőt, utána sorban jelent­keztek a presbiterek ki tiz, ki öt, ki kettő, ki egy pengővel — tehetségük arányában és a végén az 500 pengő fele már együtt volt. Némán hallgattam ezt a nemes jelentkezést és a végén elmondtam, hogy úgy érzem, Kossuth július 11-iki nagy beszédének utolsó mondata fejezi ki legjobban azt az érzést, mely ilyen­kor a vezér szivét eltölti: Önök, uraim, felállottak, én leborulok a nemzet nagysága előtt. Azt éreztem, hogy a kálvinista öntudat és együttérzés még mindig ve­­zéri pálca, amely a sziklából vizet fakaszt, mint Mózes tette a pusztai vándorlás idejében«. Azt írja az enyingi lelkésztjestvérem, hogy sikerül az 500 pengőt összehozniok. A harmadik fecske Kaposvár volt. A homlokzaton levő hármas tagozású főablakot vállalta. Pedig itt 40.000 pengő az adósság a gyülekezeti ház építéséből kifolyólag! Nem lehetetlenség-e és nem képtelenség-e ettől még azt kívánni, hogy egy másik gyülekezet bajával is foglalkozzék, ha mindjárt a pápai gyüle­kezet is az?! És íme: »Arra a meggyőződésre jutot­tunk, hogy püspöki székhelyünk templomának építé­séhez illik hozzájárulnunk. Örömmel értesítem Nagy­tiszteletű uramat, hogy tegnap délután tartott ülé­sünk úgy határozott, hogy 300 pengőt azonnal ad a Nagytiszteletű úr által megjelölt ablak költségeire«. (Dr. Matolcsy Sándor.) — »Levele nagyon jókor, presbiteri gyűlés előtt érkezett. A határozatot sietek tudatni, amely szerint küldünk 300 pengőt és majd a jövő évben még 300 pengőt valahogyan előterem­teni igyekszünk.« (Csertán Márton.) Ezekben a gyülekezetekben a 'lehetetlen már le­hetővé vált! És én a pápai gyülekezet nevében meg­indult lélekkel mondok hálás köszönetét nekik! Ked­ves olvasóm, siess te is beírni nevedet, beépíteni szi­vedet a pápai templomba, amely az egyházkerület temploma is lesz! Ólé Sándor. ® ® | VEGYESEK f ®®®®®®@®®®®®®©®®®®®®®©®®©®@®©©®©®@®®®@® — Doumergue Emil, a montaubani ref. theolo­­gia tiszteletbeli dékánja, Kálvin életrajzának hét kö­tetes nagy műben kiváló megírója, most töltötte be életének 90-ik évét, amely alkalomból Montaubanban nov. 25-én meleg ünneplésben részesítették. Magyar | református egyházunk jóbarátját mi is szeretettel kö­­| szöntjük a ritka évforduló alkalmából. — Szociális hét. A győri evangélikus és refor­mátus egyházközség ádvent első hetében, 1934 dec. 3—8-án a Kálvin kultúmázban (Kossuth L. u. 9) szociális hetet rendez »Korszakok határán« cím alatt. 1. December 3-án: Nemzetköziség és keresztyénség. Előadó D. Kapi Béla püspök. Hozzászólók jausz Lajos főmérnök és Barcza Arnold vagongyári igaz­gató. 2. Dec. 4-én: Nacionalizmus és keresztyénség. Előadó Győry Elemér ref. lelkész. Hozzászólók dr. Dorner Emil ügyvéd és Aáilie Géza mezőgazdasági kamarai h. igazgató. 3. Dec. 5-én: Munkanélküliség és a keresztyénség. Előadó Turóczy Zoltán ev. lel­kész. Hozzászólók dr. Vélsz Aladár városi tanácsnok és Balázs József né, a ref. nőegylet elnöke. 4. Dec. 6-án: A társadalmi osztályok és a keresztyénség. Elő­adó Szabó József ev. püspöki másodlelkész. Hozzá­szólók dr. Vidonyi Sándor ítélőtáblái elnöki titkár ; és Kóczán Aladár reálisk. h. igazgató. 5. Dec. 7-én: A nőkérdés és a keresztyénség. Előadó D. Kapi Béla ■ püspök. Hozzászólók Demetrovics Mária tanítónő és dr. Varjú József törvényszéki bíró. 6. Dec. 8-án: A keresztyénség programmja. Előadó Győry Elemér ref. lelkész. Hozzászólók dr. Hőfer Vilmos h. polgármes­ter és Köpeczi Kiss Sámuel nyug. elemi isk. igazgató. — Dr. Horváth Lajos nyug. alispán úr, főisko­lánk volt kiváló diákja, 75 darab, többnyire pápai vonatkozású könyvet és boldogult édesatyja, Hor­váth Lajos volt pápai jogakadémiai tanár levelezésé­ből a pápai főiskola Komáromba helyezése tárgyában írt leveleket volt szíves a Főiskolai Könyvtárnak ado­mányozni. Az értékes ajándékért fogadja a Főiskola I hálás köszönetét. — Kitüntetés. A Magyar Zenei és Irodalmi Tár­saság 10 részre csoportosított országos zenei, iro­dalmi előadói pályázatot hirdetett. A pályázaton négy zeneművével, ezek közt három énekkari kórussal részt vett Vikár Sándor is, a nyíregyházai Kálvineum ta­­nítónőképző-intézetének ének- és zenetanára is, volt pápai diák, akit a vitéz dr. József Ferenc főherceg védnöksége alatt megtartott országos zenei és iro­dalmi pályázat bíráló bizottsága a zeneszerzés terén kifejtett munkásságának elismeréséül ezüst oklevél­lel tüntetett ki és pályamunkáját előadásra és nyom­tatásra is elfogadta. A pályanyertes műveket a zene­­akadémia egyik legközelebbi hangversenyén is elő fogják adni. A szép sikerhez mi is örömmel gratu­lálunk.

Next

/
Thumbnails
Contents