Dunántúli Protestáns Lap, 1934 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1934-11-11 / 45. szám
194, oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1934. Nemzetközi kálvinista kongresszus Amsterdamban. A református (kálvini) hitvallások alapján álló egyházak képviselői másodszor gyűltek össze a világ különböző tájairól, hogy együtt borulva le Isten színe előtt, alázatos hittel újra és újra hallgassák közösen a felséges Isten parancsait, melyeket református ősi hitvallásaink alapvető nagy igazságain át szól hozzánk. Az első kálvinista világkongresszust Londonban tartották 1932 májusában, amelyen a kálvinizmus lényege képezte a konferencia témakörét. Ennek folytatásaképen most a kálvinizmus legfőbb alapdogmája: az Isten szuverénitása alkotta a konferencián elhangzott előadások tárgyát. Mintegy harmincra tehető azoknak a tagoknak a száma, akik a világ különböző országainak hivatalos képviselőiképen érkeztek a konferenciára. Ezekhez kell számítani még a jelenleg Hollandiában tartózkodó különböző nemzetségi! református jelenlevőket (köztük volt négy magyar is) és a nagyon szép számmal képviselt holland ref. egyházak tagjait. Az amsterdami francia ref. templomban ülésező konferencia ajkáról különböző nyelveken, de egységes melódiában szállt fel az ősi kálvinista zsoltár: Szivemet hozzád emelem és benned bizom Uram. Október huszonnegyedikén, miután az előző este istentiszteletre és ismerkedési összejövetelre gyűltek össze a résztvevők, volt az első ülés, melyen a hivatalos megnyitó beszéd után Prof. dr. V. Hepp, az amsterdami szabadegyetem rendszeres theologiai professzora tartotta meg előadását: Az Isten szuverénitása címen. Beszédjének első részében hangsúlyozva a református theologiának a tizenkilencedik század schleiermacheri és a huszadik század Schleiermacherellenes theologiájától való különbözőségét, melyek közül az első az Isten és ember közötti viszonyt a részleges azonosságban, a második pedig a végtelen és abszolút különbözőségben fejezi ki. A ref. theologia, — mondotta — alázatosan engedelmeskedik az írásnak, mint a 90. Zsolt. 2. v., Példab. 8: 22, 24, Ján. 1:1, Ján. 17:5 és még különböző helyeken olvasható. Nem azt kérdi első sorban, hogy mit jelent Isten a világ számára, hanem azt, hogy kicsoda Isten önmagában? Számára, mint theocentrikus theologiára, Isten ontológiai létezése a legfontosabb kérdés. Isten szuverénitása a független meghatározás, a független önrealizálás és független parancsolásban áll. Az exusia, a hatalom, mely ontologikusan nézve, Istenben szükséges, Isten szuverénitásában, mint sz.abadakarat nyilvánul meg. Minden, ami a világban történik, nem egyéb, tmint Isten titkos tanácsának kinyilvánítása. Ezért borul le a református ember Isten abszolút predesztinációja előtt. Isten szuverénitását azonban nekünk, mint azt Kálvin is teszi, nem szabad elszigetelve említeni Isten atyaságától, aki úgy szerette a világot, hogy amikor az ember méltatlanná tette magát a fiúságra, akkor egyszülött Fiát küldte el, hogy annak önkéntes áldozata által újra fiaivá váltson bennünket. Ezért kell a református embernek Krisztus diadalkocsija előtt rohanó heroldként belekiáltani a világba: Népek, politikusok, tudósok, polgárok, vezérek, te egész világ borulj le töredelmes alázattal a szuverén Isten trónusa előtt! — Ugyancsak erről a témáról beszélt dr. E. C. Unmack st. albansi professzor, azt fejtve ki, hogy Isten szuverénitása nemcsak követelményeket, de garanciát is jelent az ember számára. A délutáni gyűlés folyamán, melyen dr. D. Maclean edinburghi prof. elnökölt, dr. J. Severifn utrechti prof. és Langenohl rheydti (Németország) ref. lelkész tartották meg előadásaikat az Isten szuverénitása és a kultúra címen. Prof. Severijn azt fejtette ki előadásában, hogy a kultúra a bűn jegyében áll, az ember saját magát akarja szuverén úrrá- tenni a világ felett. De arról sem szabad megfeledkezni, hogy ez a tény nem fosztja meg a vallásos öntudatból származó karakterétől. Kultúra és kultusz egy princípiumból származnak. A kultúra számára legnagyobb életforrás a vallásos öntudatban kell, hogy ma is legyen. Az Isten szuverénitását el nem ismerő kultúra elpusztul. Önmagát semmisíti meg. Langenohl német lelkész előadásában arról beszélt, hogy Isten, mint azt I Mózes 1:26, I Mózes 9:1 és köv. versekben, valamint az írás több helye szerint is olvashatjuk, megbizásképen állította bele az embert a világba, tehát a kultúrát úgy kell tekinteni, mint Istentől kapott feladatát. Nem szabad kimenekülni belőle. Isten azonban nemcsak teremtője, de legfelsőbb ura is a kultúrának, tehát ez sohsem lehet öncéllá. Minden ember- vagy kultúraimádatot vissza kell utasítanunk. Egyedül Isten az, aki imádásra méltó, Az esti órákban tovább folytatott gyűlésen a különböző országok képviselői számoltak be egyházaik helyzetéről. Ekkor olvasták fel az üdvözlő leveleket is. Ugyancsak itt olvasta fel az elnök D. Sebestyén Jenő budapesti theol. prof. levelét is, melyben megindokolta, hogy elsősorban felesége betegsége miatt nem jelenhetett meg a konferencián. Levelében röviden vázolta a magyar ref. egyház helyzetét és 'Isten áldó kegyelmét kérte a konferencia munkájára. Csütörtökön, huszonötödikén reggel folytatódott a gyűlés, melyen Délafrika hollandiai követe, dr. H. D. van Broekhuizen elnökölt. Téma most: Isten szuverénitása és az állami élet. Előadók: Prof. Mr. A. Anema amszterdamiból és Prof. dr. J. Bohatec Bécsből. Prof. Anema először hatalmas történelmi áttekintést adott a téma fejlődéséről. A középkorban az állam volt az egyházért (az egyház kebelén működő rendőrségi alosztály, ahogy azt Figgens meghatározza). Amint Aristoteles tanai újra halló fülekre találtak, egyre élesebb lett a felsőség hatalma és a népszabadság körül folyó vita. Macchiavelli és Thomas More nem ismerik már el az Isten szuverénitását. Ez ellen emeli fel szavát a kálvinista államelmélet, mely vallja, hogy úgy a népnek, mint a felsőbbségnek a jogai Isten szuverénitásán alapulnak (Béza, Hotman, Buchanan, Althusius). Molina, Bellarmin, Suarez államtana, mely szerint a pápa hatalma isteni eredetű a világi fejedelmekével szemben, tulajdonképen a humánizmus előtt való térdhajtást jelenti. De a jezsuiták emez irányánál még nagyobb elferdítést csinált a jezsuitaellenes Fénélon és Bossuet, akik a néptől minden jogot megtagadva, a fejedelmet abszolút uralkodóvá proklamálták. A XVII., XVIII. században, mely teljesen szakított az abszolutizmussal, ez a dogma is diszkreditálódott. A deista humanista, racionalista államtan (Locke, Thomasius, Pufendorf, Wolff) szakított az Isten szuverénitásával. A XIX. században a német lutheránus jogfilozófus, Stahl teszi újra a politikai élet alapjává Isten szuverénitását. így jutottak el a mostani uralkodó hatalmi államformához (Machtstat). Holland földön meg kell em
