Dunántúli Protestáns Lap, 1934 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1934-11-04 / 44. szám
1934. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 191. oldal. karitativ intézmények segélyezése) megvalósítása érdekében a női szervezet szárnyai alatt egyesítjük a leányokat is és azokat hetenként foglalkoztatjuk, (Varró-órák, vallásos estélyekre elkészülés, stb.) — Kádár Lajos nagykanizsai és Keresztes Gyula kapósmérői lelkipásztorok adtak még más-más szempontból anyagot a megbeszélésnek. Az értekezlet összefoglaló érdemi állásfoglalását gyakorlatilag úgy fogalmazta meg, hogy az egyházak nőtagjainak megszervezése nem egy esztendőnek a munkája. Mivel kockáztatnunk a nők lelki világában szunnyadó, életformáló erőket nem szabad, fokozatosan kívánjuk a munkát megindítani és a szervezetet megépíteni. E téren sürgős feladat vár a missziói bizottságra, amelynek teendője lesz a ref. napok tartása kapcsán közelebb férni a nők leikéhez és a nagyobb gyülekezetekben diakonisszák mozgatásával felébreszteni a mélyebb alapú lelki mívelés iránt az anyák és leányaik vágyát. 5. Elnök a missziói bizottság határozatából folyólag felkéri a lelkipásztorokat, hogy az Országos Ref. Szeretetszövetség »Segítsetek« c. naptárait minden rendelkezésre álló eszközzel, szószéki hirdetéssel, presbiterek, iskolás gyermekek és egyházi pénztár támogatása útján minél nagyobb példányszámban terjesszék. 6. Réthy László magyaregresi lelkipásztor »A gyülekezeti fegyelmezés határai« címmel tart egyháztörténelmileg és elméletileg jól megalapozott előadást, melyből végül a gyakorlati életre nézve von le értékes figyelmeztetést. 7. Somogyi György szomajomi lelkipásztor fest korunk változott viszonyai között képet egy célirányosabb s mélyebbre ható y>canonica visitation megrajzolásában. Indítványozza, hogy az egyházmegye nagy terjedelmére tekintettel kéressék fel közszeretetben álló esperesünk arra, hogy E. T.-ben biztosított jogánál fogva alakítson egyházlátogató küldöttségeket, amelyek husvétig a számukra kijelölt 5—6 egyházközségben a régi időkre emlékeztető vizsgálat mellett a gyülekezettel is érintkezzenek, hogy amint a missziói előadó ebben példát és irányt mutatott Szomajomban, egy missziói nap tartása kapcsán a küldöttség a templomban is szolgálatot végezzen s megjelenésével maradandóbb hatást gyakoroljon az egyházakra. Az indítványt mind az értekezlet, mind a jelenlevő esperes készséges örömmel fogadta. 8. Keresztes Gyula kaposmérői lelkipásztor a választói névjegyzék és költségvetés elkészítése tárgyában vet fel aktuális kérdéseket s előadása nyomán kialakul a teendők tekintetében az egységes meglátás. 9. Az értekezlet végül igazolja az indokolt mulasztásokat. A csak bejelentett, de nem igazolt távolmaradásokat bírságolja az egyházm. szabályrendelet szerint. 10. Elnök megáldó fohászával s énekkel az értekezlet véget ért. K. @®®@®®®®®®®®®®®@®®®®®®®®®®®®®®@®@®@®®®@ J VEGYESEK j ©®®©®®@®®®®®®®®®®®@®®®®®®®®®®®®®®®®®@@® — A reformáció ünnepe alkalmából Pápán dr. Tóth Endre főiskolai igazgató prédikált megkapó erővel; a nőnevelő-intézet és Tóth Ferenc Kör ünnepélyei a lapunk múlt számában közölt műsor szerint folytak le, nagy lelki gazdagodást szerezve a jelenvoltaknak. — Siremlékleleplezések. Kis József esperes-lelkész családja síremléket állított a feledhetetlen családfő sírjára. A síremlék felavatásán résztvett a családtagokon és a rokonságon kívül az egész gyülekezet. A főiskolai énekkar alkalmi éneke után Ólé Sándor lelkész meleghangú beszédben emlékezett a megboldogultról. Fazekas Mihály püspöki titkár dr. Antal Géza püspök űr megbízásából koszorút helyezett el, majd a főiskolai énekkar újabb éneke után közének zárta be a felemelő ünnepélyt. — A SűTüí/y-család sírboltot építtetett, melyben november 1-én helyezték el Sarudy György nyug. kollégiumi tanár földi maradványait. Ez alkalomból kint volt az ifjúság is a tanárikarok vezetése mellett. A főiskolai kántus éneke után Ólé Sándor emlékezett Sarudy György puritán egyéniségéről, majd újból az énekkar énekelt Tóth Lajos tanár-elnök vezetésével. — Itt említjük meg, hogy Borsos István kollégiumi tanár sirja fölé a kegyelet igen szép emléket állított. Hatalmas márványkönyv jelzi a könyvek nagy barátjának és szakértőjének, a főiskolai könyvtár volt tudós kezelőjének sírhelyét. E síremlék felállítása régi vágya volt Borsos Károly főigazgatónak, Borsos István testvéröccsének, akit azonban a korai halál megakadályozott a terv megvalósításában. Halála után szerető özvegye megvalósította férje óhaját s emléket emelt nemcsak Borsos Istvánnak, de a testvéri és rokoni szeretetnek is. — A győri régi református templom — jelenleg Kálvin-kulturház — építésének 150. évfordulója alkalmából folyó évi október 31-én d. u. 5 órakor a Kálvinkulturházban szép ünnepélyt rendezett az egyházközség. Ünnepi beszédet „A mi templomaink“ címmel Győry Elemér lelkész tartott, rámutatva eredeti okmányok és jegyzőkönyvek alapján az ősök áldozatos munkáira, a mai ember előtt szinte elviselhetetlennek látszó terheire és a magyar kálvinizmusra, közelebbről a győri reformátusságra váró nagy feladatokra. Ezenkívül az ünnepélyen Baja Mihály „Öreg templomunk ünnepén“ című költeményét Szabó Lili, „Október 31“ című költeményét pedig Szabó Juci szavalták. Szerepeltek még a gyülekezeti férfikar Egri Győző „Jövel Krisztus hivő népe“ és az elemi iskolásokból szervezett gyermekkar Mária királyné éneke 1529-ből „Bár hitemért“ című darabok előadásával. Az énekkarokat Hodossy Lajos kántortanító vezette. Csizmadia Károly s.-lelkész bibliát magyarázott. Az ünnepélyt zsoltáréneklés és ima nyitotta meg, illetve zárta be. — A világiak szerepéről az egyházi életben beszélt a bodrogkereszturi emlékünnepélyen dr. Sarkadi Kesztyűs Lajos debreceni gazd. akad. tanár, aki kesztkelyi tanár korában élénk részt vett nálunk is az egyházi életben. Szerinte „az egyetemes magyar református egyház csak akkor tudja méltóan megünnepelni a bodrogkereszturi konvent emlékét, ha ebből erőt merít a jövőre, mert sohasem volf nagyobb szükség arra, hogy történelmi családok tagjai és a falusi kisgazdák az egyházzal intenziven törődjenek, az egyház kormányzatában és az egyházi életben részt vegyenek, mint ma. Különösen, akik szerencsések történelmi nevet viselni, azok vannak kétszeresen kötelezve az egyház és a haza szolgálatára“. Indítványozta ezért, „hogy a gondnoki értekezlet olyan javaslatot terjesszen egyházi főhatóságaink elé, hogy évente az Országos Református Presbiteri Gyűléseken a bodrogkereszturi konvent emlékére ünnepélyes megemlékezés történjék és induljon meg hathatós, erélyes felvilágosító és propagáló munka abban az irányban, hogy a történelmi családok tagjait jobban az egyházhoz kapcsoljuk“.
