Dunántúli Protestáns Lap, 1934 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1934-09-23 / 38. szám

1934.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

157. oldal.

Méliusz Juhász Péter.

(1515—1572.)

(Szobrának a csurgói református reálgimnáziumban való felavatásakor 1934 szeptember 8-án elmondott emlékezés.)

Ünnepelni jöttünk ma össze a tudományok eme felszentelt csarnokába, ünnepelni magyar református anyaszentegyházunk egyik fundátorának: Méliusz Juhász Péternek, a magyar Kálvinnak dicső emlékét. A szürke hétköznapok közül hadd emelkedjék ki e nap, amikor a kiváló debreceni superintendens szobrát avatjuk. Gyújtsuk meg azért az emlékezés fáklyáját s világítsunk be a négyszázéves múltba, hogy a küzdelmes jelenben biztatást, hitünkhöz, református anyaszentegyházunkhoz való törhetetlen ragaszkodást, puritán egyszerűséget tanuljunk.

A keletről nyugatra törő, diadalittas félhold legázolta, pozdorjává törte hazánkat, Európa leghatalmasabb keleti erődítményét. A telkekre a reménytelenség sötét éjszakája borult, mikor — mint Isten követei — megjelentek a fáklyahordozók, a gyásznak és a ziláltságnak káoszában, a sötét nemzeti temető és a füstölgő romok felett, a lelki éjszakában kigyujtják az evangélium ragyogó fényét, életadó világosságát, a biztatás, bátorítás és megtérés igéit hirdetve az elcsüggedt és hitét vesztett nemzetnek.

Te is ilyen fáklyahordozó voltál Méliusz Péter. Somogynak nagy szülötte, Debrecen tudós püspöke! Innen indultál el s négy évszázad múlva im ide tértél vissza. Mint Pallas Athaene kész fegyverzettel pattant ki Zeus fejéből, te is kész férfi gyanánt lépsz ki az egyházi események szinterére, hogy a vezérszerepet átvéve halálodig kezedben is tartsd s tüneményszerű egyéniségeddel bámulatba ejtsd az egész művelt világot. Zengett az Ige ajkadon, hol édes magyar nyelvünkön, hol a zsidó és görög nyelveken, vagy akár a német, török és arab nyelveken.

»Az igazság rettenthetetlen harcosa« voltál, nem hátráltál meg a reád zúduló akadályoktól. Szembeszálltál az ellenséges áramlatokkal. Ä lutherizmussal és unitárizmussal szemben megvédted a tiszta kálvinizmust s a puritán egyszerűséget. Harcoltál bátran, elszántan, mintha Istennek erős angyala lettél volna. Fennen lobogtattad az igazság fáklyáját és hirdetted, hogy »amely nép és ország Istennek nem szolgál, örökre el kell annak vesznie!«

Te alkottad a kálvinisták első hitokmányát, a kolozsvári hitvallást, az első magyar nyelvű konfeszsziót. Te Írtad meg az egervölgyi vallástételt, amely magában foglalja a kálvinizmus összes főbb tételeit. Te hívtad össze a híres debreceni zsinatot, mely elfogadja a II. Helvét Hitvallást s a Heidelbergi Kátét. S ki tudná elsorolni annak a lázas, pihenést nem ismerő munkának állomásait, mely hol hetekig tartó vitában, hol irószobád csendességében talál, hogy mindenütt szóval és tollal szolgáld Istennek országát.

Egy görög hősmonda szerint Memmon szobra, mikor egy földrengés következtében kettéhasadt, napkeltekor megszólalt s olyan hangokat adott, mint az elpattant húr.

Méliusz Juhász Péter, méltó büszkeségünk és dicsekedésünk, vajha a Te szobrod is megszólalna, mint Memmon zengő szobra, de nemcsak napkeltekor, hanem mindig, valahányszor idetelepszik lábaidhoz az ifjúság, hogy megilletődve tekintsen nemes alakodra, amint kezedben az Ige fegyverével tanítod a mai nemzedéket. Szólalj meg hát most is s hirdesd, hogy ennek a kornak határozott, szilárd, vallásos jellemekre van szüksége, akik önzetlenül harcolnak, mint Te, bátran és elszántan a népszerűség- és dicsőséghajhászókkal szemben, nem félve gúnytól, gyalázó szavaktól! Hirdesd közöttünk a békességet és szeretetet! Mondd naponként a jánosi igéket: »Fiacskáim, szeressétek egymást!«

Amikor Méliusz Juhász Péternek, a tudós püspöknek a monumentális szobrát az igazgató-tanács megbízásából a Csurgói Református Reálgimnázium részére átveszem, szent fogadalmat teszek, hogy ebben az iskolában mától kezdve szimbólum lesz számunkra a nagy reformátor alakja, ki hite mellett, mint a viharedzett szikla, nyakasan és erősen megállóit s hitbeli meggyőződését, mint egy erős, következetes, hajlíthatatlan jellem, merészen, elszántan és leplezetlenül fejezte ki.

Ha a nagy Méliusz szellemében gondolkozunk és munkálkodunk, én hiszem, hogy hitünk erősödni, szeretetünk fokozódni fog vallásunk iránt. Anyaszentegyházunk pedig áll és győzedelmeskedik időtlenidőkig s azon a poklok kapui sem fognak diadalt aratni.

Ügy legyen! Galgóczy János

rg. tanár.

A belsősomogyi egyházmegye közgyűlése.

(Folyt, és vége.)

Párhuzamosan ülésezett az igazgató-tanács dr. M.atolcsy Sándor elnöklése alatt. Számadási és költségvetési ügyek után az internátusnak a mai egészségügyi követelményekhez mért átalakítását, a tornaterem megfelelő reparációját, a gimnáziumi park rendezését és a gimnázium lépcsőházába Füredi Richárd szobrászművész igen jutányos áron rendelkezésre bocsátott Méliusz: Juhász Péter szobra modelljének beszerzését tárgyalta meg a tanács. Ezeket a nagymérvű, de külön megterhelést nem jelentő befektetéseket az igazgató-tanács elnökének körültekintő s előrelátó ügyes gazdálkodása, 10 évi működése alatt céltudatosan eszközölt megtakarításai tették lehetővé. Majd az üresen álló tanári állásokra való jelölést ejtette meg a tanács. Végül az egyházmegyei pénzkezelésre és az igazgató-tanács működésére vonatkozó szabályrendelettervezet és ezek módosítására beérkezett javaslat tárgyalása körül fejlődött ki részletesebb vita.

A bizottsági összejöveteleket a lelkészértekezlet zárta be, melyen Keresztes Gyula értekezleti elnök és B. Major János előadó működtek közre. A gazdag s eszméltető programúiból csak néhány indítványt említünk. Az értekezlet egyhangú ragaszkodását fejezvén ki Halka Sándor esperes iránt, megkérte őt tisztségéről való lemondásának visszavonására. A lelkipásztorok között igen nagy mértékben jelentkező elszegényedés megakadályozása végett felkéri az egyházmegye a felettes hatóságoknak minden nyomatékos eszközzel való közbenjárását a felettes hatóságoknál aziránt, hogy a lelkipásztorok állami eredetű illetményeiket hiány nélkül, legfeljebb oly százalék levonásával kapják meg, amily százalékban a hasonló fizetésű állami tisztviselők javadalma csökkent. A mostoha bánásmód orvoslása céljából az értekezlet országos mozgalmat kíván indítani, abban való részvételre felkéri az egyházmegye és testvér egyházmegyék minden lelkészét. A szeretetszövetségi gyűjtéssel kapcsolatban többféle észrevétele lévén az értekezletnek, kéri, hogy kiküldött csak abban az egyházközségben eszközölje a gyűjtést, ahol a lelkipász-